A Morbid Angel amerikai death metal zenekar, a stílus egyik meghatározó csapata. Az 1980-as évek elején a floridai Tampában kialakult death metal mozgalom vezető zenekara, melyet Trey Azagthoth gitáros alapított 1983-ban. Az együttes első albuma Altars of Madness címmel 1989-ben jelent meg, mely az angol Terrorizer magazin "40 legjobb death metal album" listáján az első helyre került. A Decibel Magazine "minden idők legjobb death metal gitárosai" listáján Trey Azagthoth lett az első helyezett, de az együttes dobosa Pete Sandoval is a műfaj egyik legnagyobb hatású zenésze.
A Nielsen SoundScan adatai szerint a Morbid Angel a harmadik legkelendőbb death metal zenekar az Amerikai Egyesült Államokban, ahol 445.000 lemezt adtak el. Az együttes 1993-ban megjelent harmadik albuma a Covenant számít minden idők legnagyobb példányszámban eladott death metal lemezének, melyből több mint 127 000 darabot értékesítettek. Sandoval és Azagthoth mellett a basszusgitáros/énekes David Vincent számítható még a legismertebb tagnak azon zenészek közül akik megfordultak a zenekarban. Vincent 1986-tól 1996-ig volt a zenekar tagja, majd 2004-től 2015-ig újra ő volt az együttes frontján.
Története Altars of Madness, Blessed Are the Sick (1983-1992) A Morbid Angelt 1983-ban alakította meg Trey Azagthoth gitáros. Hozzá csatlakozott Mike Browning dobos/énekes, valamint Dallas Ward basszusgitáros. 1985-ben csatlakozott az együtteshez Richard Brunelle másodgitáros és Kenny Bamber énekes. Nem sokkal később Ward helyére John Ortega került. Ő azonban nem maradt sokáig, így 1986-ban már Sterling Von Scarborough játszott helyette. 1986-ban Azagthoth Browning-ot és Scarborough-ot is távozásra szólította fel, mivel egyikőjüket sem találta megfelelően képzettnek. Ők ezt követően létrehozták a Nocturnus zenekart, mely később a műfaj elismert képviselője lett, egyedi, progresszív lemezeket készítve. A Morbid Angel ekkoriban a kezdeti heavy metalos, thrash metal-os irányvonalat egyre gyorsabb, agresszívabb megoldásokkal váltotta fel, többek között, az olyan ős-death metal csapatok nyomán mint a Possessed vagy a Death elődjének tekinthető Mantas. 1986-ban Wayne Hartsell személyében meglett az új dobosuk, míg a basszusgitárosi posztra David Vincent került. Az énekesi teendőket Michael Manson vállalta el, de ő nem maradt sokáig, 1986-ban a távozás mellett döntött. Távozása után az együttes úgy döntött, hogy nem keres új énekest, mivel Vincent elvállalta az éneklést is a basszusgitározás mellett. A tagcserék közepette arra azért maradt idejük, hogy rögzítsék a Scream for Blasphemies és a Bleed for the Devil demókat.
1986-ban rögzítették első lemezüket is, de a végeredménnyel nem voltak elégedettek, ezért nem engedték kiadni. Az anyagot öt évvel később 1991-ben Abominations of Desolation címmel jelentette meg az Earache Records. 1988-ban Pete Sandoval csatlakozásával megszilárdult a zenekari felállás, mely így nézett ki: Trey Azagthoth (gitár), David Vincent (basszusgitár/ének), Richard Brunelle (gitár) és Pete Sandoval (dob). Ez a felállás 1988-ban bevonult a floridai Morrisound Recording stúdióba, hogy rögzítse első nagylemezét. Az Altars of Madness címmel 1989. május 12-én megjelenő albumot az Earache mellett a Combat Records adta ki. A produceri teendőket Digby Pearson és maga a zenekar látta el, a lemezre pedig többségében olyan dalok kerültek fel, melyeket már a 80-as évek közepe óta játszottak a koncerteken. Az album nagy feltűnést keltett újszerűnek ható gyorsaságával és brutalitásával, mely mára minden idők egyik legklasszikusabb death metal albumának számít. A megjelenést követően az UK Independent Chart lista első helyére került, mely révén a zenekar világszerte ismertté vált. Pozíciójukat tovább erősítette a Grindcrusher Tour koncertsorozat, olyan előadók társaságában, mint a Carcass, Bolt Thrower és a Napalm Death.
balra|bélyegkép|200px|David Vincent az együttes basszusgitárosa és énekese. A fotó 2009-ben készült.
1991-ben ismét stúdióba vonultak, hogy elkészítsék a második nagylemezt. A felvételek Tom Morris produceri felügyelete mellett zajlottak, az 1991. május 2-án Blessed Are the Sick címmel megjelenő anyagot pedig az Earache és a Relativity adta ki. A lemez borítója Jean Delville hírhedt Les Tresors De Satan című festményét idézi, zeneileg pedig az elődjéhez képest egy változatosabb album született. Míg az Altars of Madness albumon a sebességen volt a hangsúly addig a Blessed Are the Sick-en nagyobb szerepet kaptak a középtempók. A korongon billentyűs hangszerek és klasszikus gitár is felbukkant, valamint olyan hangulattételek is, melyek teljes egészében nélkülözték a torzított gitárokat. Az ilyen jellegű szerzemények felbukkanása ezt követően a zenekar védjegyévé váltak, melyek a későbbi albumokon is rendre felbukkantak. A death metal műfaj egyik alapvető alkotásaként számon tartott Blessed Are the Sick, elődjéhez hasonlóan ismét pozitív kritikákban részesült. A megjelenést követően adta ki az Earache Records a korai demókat tartalmazó Abominations of Desolation-t. A kilencvenes évek elején a death metal volt a legnépszerűbb stílus a metal műfajban, a Morbid Angel pedig több floridai zenekarral együtt, mint például a Death, az Obituary vagy a Deicide, a vezető csapatok közé emelkedett. A sikerek és elismerések ellenére Richard Brunelle 1992-ben elhagyta a zenekart, helyére Gino Marino került.
Covenant, Domination, Formulas Fatal to the Flesh (1993-2000) 1992-ben szerződést írtak alá a Giant Records kiadóval, mely eset jól példázta az együttes népszerűségét. A harmadik album felvételei 1992-ben kezdődtek és 1993-ig tartottak, Flemming Rasmussen produceri felügyelete mellett. A Covenant címmel 1993. június 22-én megjelenő lemezt, továbbra is az Earache Records adta ki, a Giant Records csak az észak-amerikai terjesztést intézte. Az album minden korábbinál sikeresebbnek bizonyult, mely a maga több mint eladott példányával minden idők legnépszerűbb death metal albumának számít. A sikerekhez nagymértékben hozzájárult, hogy a korongon hallható God of Emptiness klipje felbukkant a Beavis and Butt-head egyik epizódjában is. A lemezt népszerűsítő turnén a Ripping Corpse révén ismert Erik Rutan játszott Gino Marino helyén. Rutan a turné lecsengése után a zenekar tagja maradt, habár 1994-ben egy rövid időre Richard Brunelle visszatért a Morbid Angel soraiba. Az 1994-es turné alkalmával olyan zenekarok előtt léphettek fel, mint a Black Sabbath, vagy a Motörhead, de szerepeltek az MTV Headbanger's Ball műsorában is. 1994 novemberében kezdődtek meg a negyedik album felvételei, ezennel Bill Kennedy és a zenekar producerkedésével. 1995 májusában jelent meg az együttes negyedik nagylemeze a Domination, melyet továbbra is az Earache és a Giant adott ki. A dalszerzésből Erik Rutan is aktívan kivette a részét, maga a lemez pedig ismét pozitív kritikákban részesült. Zeneileg továbbra is megmaradt az együttes markáns hangzásvilága, a lemezt követő turnét pedig ismét nagy érdeklődés övezte.
balra|bélyegkép|200px|Pete Sandoval az együttes dobosa. Sandoval (David Vincent-tel együtt) szerepelt a grindcore-t játszó Terrorizer 1989-es albumán, a World Downfall-on is, melynek folytatása 2006-ban jelent meg Darker Days Ahead címmel.
1996-ban jelent meg a 11 dalt tartalmazó Entangled in Chaos koncertlemez. Az 1996-os év több szempontból is változásokat hozott a zenekar életében. David Vincent-nek távoznia kellett, mivel interjúiban előszeretettel hangoztatta szélsőjobbos nézeteit, ezáltal rengeteg támadás, negatív kritika érte a zenekart. Azagthoth ezt követően felszólította a frontembert, hogy hagyja el a zenekart. VIncent ezt követően csatlakozott felesége Genitorturers nevű indusztriális metal zenekarához. Szintén 1996-ban bejelentette távozását Erik Rutan is, aki ezt követően a Hate Eternal zenekart hívta életre. Vincent helyére Steve Tucker került, de 1998-ban egy rövid időre Richard Brunelle is fellépett a zenekarral. A következő Formulas Fatal to the Flesh albumot a Sandoval-Azagthoth-Tucker trió rögzítette, mely 1998. február 24-én jelent meg az Earache Records kiadásában. A Mark Prator producerrel készült anyag tartotta elődjei színvonalát, melyre zömmel gyors dalok kerültek fel. A korongon hallható dalok közül szinte az összeset Azagthoth írta. 1999-ben visszatért az együttes soraiba Erik Rutan, majd a zenekar stúdióba vonult, hogy rögzítse következő nagylemezét.
Gateways to Annihilation, Heretic, Illud Divinum Insanus (2000-napjainkig) A következő album Jim Morris producerrel készült el, mely Gateways to Annihilation címet kapta. A dalokat Azagthoth, Rutan és Tucker írta, az albumot pedig továbbra is az Earache adta ki. A Gateways to Annihilation lemezre nagyrészt középtempós dalok kerültek fel, melynek borítóját Dan Seagrave készítette. Az anyag megjelenését követően Rutan ismét kilépett, hogy teljes erővel a Hate Eternal dolgaira koncentrálhasson. Őt nem sokkal később Steve Tucker is követte, akinek a helyére Jared Anderson került. Anderson szerepelt a Hate Eternal debütáló lemezén a Conquering the Throne címűn is. 2001 nyarán az Egyesült Államok-ban turnéztak olyan zenekarok társaságában, mint a Pantera, vagy a Slayer. A kábitószer-függő Jared Anderson 2002-ben álmában meghalt, így újra Steve Tucker lett az együttes énekese és basszusgitárosa. A Formulas Fatal to the Flesh albumhoz hasonlóan ismét az Azagthoth-Sandoval-Tucker trió rögzítette az együttes következő nagylemezét a 2003. szeptember 22-én megjelenő Heretic-et. A produceri teendőket a zenekar mellett Juan "Punchy" Gonzalez látta el, a korongot pedig az Earache jelentette meg. A Heretic volt az első Morbid Angel lemez, melyet nem a floridai Morrisound stúdióban rögzítettek (DOW Stúdió- Florida), és egyben ez volt az utolsó anyag, melyet az Earache számára készítettek, akik a kezdetektől fogva gondozták a Morbid Angel lemezeit. Az album a Formulas Fatal to the Flesh koronghoz hasonlóan ismét a sebességre helyezte a hangsúlyt, mely révén Azagthoth és Sandoval is megmutathatta technikai tudását.
jobbra|bélyegkép|200px|Trey Azagthoth az együttes gitárosa, fő dalszerzője. A fotó 2006-ban készült.
A megjelenést követően az USA-ban a Superjoint Ritual társaságában turnéztak, míg az európai dátumok némelyikén a brazil Krisiun volt az előzenekar. Ezeken a koncerteken Tony Norman (ex-Monstrosity) volt a másodgitáros, aki 2003-ban csatlakozott az együtteshez. 2004-ben David Vincent visszatért a Morbid Angel soraiba, majd az együttes belevágott a Masters Of Chaos Tour koncertsorozatba a Behemoth és Krisiun előzenekarokkal. Vincent visszatérését nagy érdeklődés övezte, a zenekar pedig néhány koncerten Erik Rutan-nal kibővülve lépett fel. A Rutan-nal felálló Morbid Angel volt látható a 2006-os Wacken Open Air fesztiválon is. Ezt követően tovább koncerteztek, mígnem Tony Norman a turné közepén szó nélkül elhagyta társait. Helyére Destructhor azaz Thor Anders Myhren került, aki korábban a Zyklon gitárosa volt. A koncertek alkalmával rendre eljátszottak egy új, Nevermore című dalt is. 2010. március 18-án a zenekar bejelentette, hogy a következő nagylemezen Pete Sandoval hátproblémái miatt nem fog dobolni. Helyére Tim Yeung-ot szerződtette a zenekar, aki korábban az All That Remains, Hate Eternal, Vital Remains, Divine Heresy, World Under Blood zenekarokban dobolt. 2010. június 22-én az együttes stúdióba vonult, hogy rögzítse a következő nagylemezét, ami 2011. június 6-án fog megjelenni a Season of Mist gondozásában. Az Illud Divinum Insanus címmel megjelenő album a zenekar közleménye szerint sötét hangulatú és agresszív dalokat fog majd tartalmazni, de elektronikus tételek is fel fognak kerülni a lemezre. 2011. március 5-én a kaliforniai Scion Rock fesztivál főzenekaraként léptek fel, ahol a Nevermore című új dalt is eljátszották.
Zenei stílus, hatás