Georges Prosper Remi, ismertebb nevén Hergé (Etterbeek, 1907. május 22. – Woluwe-Saint-Lambert, 1983. március 3.) belga képregényíró. „Hergé” – a GR kezdőbetűk megfordítva és franciásan ejtve. Legismertebb és legjelentősebb munkája a Tintin kalandjai sorozat, amit maga írt és rajzolt 1929-től haláláig, 1983-ig. A 24. Tintin-kaland, a Tintin és Alph-art befejezetlenül maradt. Munkája nagy hatással volt a képregényekre, különösen Európában. 2003-ban bekerült a képregényírók arcképcsarnokába.
A Tintin történetek figyelemreméltó minőségét adja élő humanizmusa és a benne foglalt széles körű kutatások, valamint Hergé egyenletes vonalú rajzstílusa. A felnőtt olvasók élvezték a sok szatirikus utalást a történelemre, és a 20. századi politikára. A Kék lótuszt például a Mukden incidens (mukdeni incidens) inspirálta, mely később az 1937-es második kínai–japán háborúhoz vezetett. Az Ottokár jogara olvasható mint a hitleri Anschluss háttere, míg a későbbi albumok, mint a Kalkulus affér, a hidegháborút idézi. Hergé az egyik legismertebb belgává vált világszerte és Tintin még ma is nemzetközi siker.
Általa írt és rajzolt sorozatok még Jo, Zette és Jocko (Jo, Zette et Jocko), valamint a Quick és Flupke.
Életrajz Georges Prosper Remi 1907-ben született a brüsszeli Etterbeek-ben, középosztálybeli családban, Alecis és Elisabeth Remi gyermekeként. Négy év általános iskolai tanulmányait az első világháború szakította meg, amikor a németek elfoglalták Brüsszelt.Goddin, Philippe (2008). Op. cit., 49. A néhány rajzórán kívül, melyet az Ecole Saint-Luc-ben kapott, soha nem részesült vizuális művészeti oktatásban.
1920-ban a College Saint-Boniface-ban folytatta tanulmányait, ahol a tanárok katolikus papok voltak.Goddin, Philippe (2008). Op. cit., 62. Georges csatlakozott az iskola fiú cserkészcsapatához, ahol a „Renard curieux” – „a kíváncsi róka” – totemnevet kapta. Első rajzai az iskola cserkészlapjában (Jamais assez) jelentek meg, majd 1923-tól a Le Boy-Scout Belge–ben, a cserkész havilapban.Goddin, Philippe (2008). Op. cit., 70. 1924-től rajzait „Hergé” álnévvel jelölte.Goddin, Philippe (2008). Op. cit., 92. Az ezt követő képregénymunkáit erősen áthatja a cserkészmozgalom etikája, és korai utazási élményei a cserkész szervezetben.Goddin, Philippe (2008). Op. cit., 76.
1925-re, iskolája befejeztével Georges a Le Vingtième Siècle (A huszadik század) katolikus újságnak dolgozott, Norbert Wallez szerkesztő mellett. Ez a katolikus apát mellesleg Mussolini képet tartott irodájában. A következő évben megjelentette első képregény sorozatát, a Totor kalandjait a cserkészmagazinban.Goddin, Philippe (2008). Op. cit., 100. 1928-ban azzal bízták meg, hogy a Le Vingtième Siècle gyermekrovatát (Le Petit Vingtième) képsorokkal lássa el. Elkezdte a Flup, Nénesse, Poussette, és Cochonnet kalandjai munkát illusztrálni. Ennek a kis képregénynek a szövegét az újság egy sportriportere írta, de hamar elvesztette érdeklődését a sorozat iránt. Wallez Remit kérte meg egy új hős, egy katolikus riporter kreálására, aki harcolna a jóért szerte a világon. Elhatározta, hogy elkészíti a saját képregényét, mely átveszi az akkori amerikai fejlesztéseket és a karakterek szájából kivezető beszédbuborékokat használ.Goddin, Philippe (2008). Op. cit., 122.
Tintin a szovjetek földjén (1929) A Tintin a szovjetek földjén a Le Petit Vingtième oldalain jelent meg, először 1929. május 10-én, és 1930 májusáig folytatódott. A sorozat egy fiatal riporter, Tintin és kis foxija, Milou kalandjait rajzolja le, amint beutazzák a Szovjetuniót. Tintin karakterét Georges bátyja, Paul Remi ihlette, aki a belga haderő tisztje volt.
1930 januárjában Hergé bemutat egy új sorozatot, a Quick és Flupke-t, két brüsszeli csibészről a Le Petit Vingtième hasábjain. Sok éven át folytatta ezeket a kevésbé ismert sorozatait párhuzamosan a Tintin történetekkel: júniusban kezdte a második Tintin kalandozást, Tintin Kongóban-t, amit a Tintin Amerikában és a Fáraó szivarjai követett.
1932-ben elvette Germaine Kieckens-t, a Le Vingtième Siècle igazgatójának lányát, akivel 1927-ben találkozott először.Goddin, Philippe (2008). Op. cit., 108. Nem született gyermekük, 1977-ben elváltak.Goddin, Philippe (2008). Op. cit., 934.
A korai Tintin kalandok mindegyike egy éven át folytatódott. Ennek során könyv formájában is megjelentek a Casterman iroda gondozásában. Hergé folytatta volna az átdolgozást a soron következő kiadásokkal, beleértve későbbi átszínezést is. Sajnálatát fejezte ki a munkáit illetően megnyilvánuló előítéletek és félinformációk kapcsán. Például a Tintin egy elhíresült jelenetében Kongóban a helyieket földrajzismeretekkel látta el egy misszionárius iskolában. „Kedves barátaim,” kezdte, „ma országotokról, Belgiumról fogok beszélni!” Egy későbbi kiadásban a jelenet már aritmetika órára változott.
A Kék lótusz (1936) Hergé számára az ötödik Tintin kaland, a Kék lótusz jelentette a vízválasztót. Az előző Tintin kalandban, a Fáraó szivarjai-ban említette, hogy Tintin következő kalandja elviszi őt Kína különös világába. Gosset atya, a Leuven-i Egyetemen kínai tanulóinak káplánja írásban figyelmeztette Hergét, hogy figyeljen oda, mit ír Kínáról. Hergé megfogadta a tanácsot, és 1934 tavaszán Gosset bemutatta őt Chang Chong-jen-nek, a Brüsszeli Szépművészeti Akadémia fiatal szobrászhallgatójának.Goddin, Philippe (2008). Op. cit., 200. A két fiatal művész rögtön szoros barátságot körött és Chang bevezette Hergét a kínai történelembe, kultúrába és a kínai művészeti technikákba. Ilyetén tapasztalatainak eredményeképp Hergé igyekezett a Kék lótuszban és a rákövetkező kalandokban nagy aprólékossággal leírni a kalandok helyszíneit. Köszönete jeléül Tintin mellé rendelt egy fiktív karaktert, „Chang Chong-Chen”-t, egy fiatal kínai fiút, aki találkozásuk után barátjául szegődik Tintin mellé.
Barátságuk során Hergé növekvő figyelmet szentelt a kolonializmus problémáinak, különösen a Japán Császárság Kínával szembeni növekvő érdeklődésének. A Kék lótusz merész antiimperialista üzenetet hordoz, ellentétben a Nyugaton uralkodó szemlélettel, mely szimpatizált Japánnal és a koloniális érdekekkel. Így erős kritikát kapott különböző pártoktól, beleértve a japán diplomaták panaszait a belga külügynél. Az idő azóta igazolta Hergé nézeteit.
Brüsszeli tanulmányainak befejeztével Chang visszatért Kínába. Kapcsolatuk megszakadt a Kína elleni japán invázió, és az azt követő polgárháború során. Több mint négy évtized telt el, míg a két barát újra találkozhatott. Habár a Fáraók szivarjai magyar kiadásának utolsó oldalán ígéretet tettek rá, a Kék Lótusz sosem jelent meg magyar nyelven.
II. világháború 1939. szeptember 1-jén kitört a második világháború. A nácik lerohanták Lengyelországot. Hergét behívták, hadnagyi rangban szolgált. Tintin kalandjai félbeszakadtak a „Fekete arany országában”.Goddin, Philippe (2008). Op. cit., 256. 1940 nyarára Belgium német kézre került a kontinentális Európa többi részével együtt.
Le Petit Vingtieme, ahol Tintin kalandjai addig megjelentek, bezárt a náci megszállás során.Goddin, Philippe (2008). Op. cit., 260. Hergé elfogadta a felkérést a Tintin sorozat folytatására a Le Soir-ban, Brüsszel vezető francia napilapjában. Abban a lapban, melyet az elnyomó hatalom szócsövének tartottak.Goddin, Philippe (2008). Op. cit., 261. Befejezetlenül kellett hagynia a Fekete arany országában-t, az antifasiszta áthallások miatt. Megjelentette helyette Az aranyollós rák-ot. Ezt még öt követte a háború alatt.
A harcok előrehaladtával két faktor is Hergé stílusának forradalmi megújulását eredményezte. Először is a papírhiány nyomására a Tintint napi három vagy négy képregényablakban adták le a heti két teljes oldal helyett, mely a Le Petit Vingtieme gyakorlata volt.Goddin, Philippe (2008). Op. cit., 280. A feszültségkeltés érdekében az oldal alja helyett minden képregénysor végén Hergé gyakoribb gegeket és gyorsabb akciókat rajzolt. A történeteket a valóságtól menekülő módon formálta meg: például Expedíció egy meteorithoz – A titokzatos csillag; vagy kincskeresősre – Az Unikornis titka és Vörös Rackham kincse; vagy kalandos felfedezősre – A hét kristálygömb, és a Naptemplom.
Ezekben a történetekben Hergé nagyobb hangsúlyt fektetett a karakterekre, mint a rajzokra. Tintin legemlékezetesebb társait, Haddock kapitányt és Cuthbert CalCulust (franciául Professeur Tryphon Tournesol) ezekben az időkben mutatták be. A változások nem maradtak hatástalanok az olvasókra. Reprintben ezek a történetek bizonyultak a legnépszerűbbeknek.
1943-ban Hergé találkozott Edgar P. Jacobs-szal, egy másik képregényrajzolóval, akinek segítséget nyújtott a korai Tintin albumok átdolgozásában.Goddin, Philippe (2008). Op. cit., 290. Jacobs leglényegesebb közreműködése a háttér és a ruhák átrajzolása volt az Ottokár jogarában, de az új Tintin kalandba, A hét kristálygömbbe is beledolgozott.
A háborút követő gondok Brüsszelt 1944. szeptember 3-án felszabadították a szövetségesek. Tintin kalandjai félbeszakadtak a hét kristálygömb végén, miután az szövetséges hatóságok becsukták a Le Soir-t.Goddin, Philippe (2008). Op. cit., 325. A kaotikus felszabadulás utáni periódusban Hergét négyszer tartóztatták le különböző hatalmi szervek.Goddin, Philippe (2008). Op. cit., 331. Nyilvánosan megvádolták náci szimpatizálással. A vád teljesen alaptalan volt, mivel a Tintin kalandokat a háború alatt skrupulózusan minden politikától mentesen rajzolták. Az egyetlen kétértelmű pont a Titokzatos csillagban volt, mely az USA zászlaja alatt mutatott be egy rivális tudományos expedíciót és egy szponzort, akit Blumensteinnek hívtak. Gyakorlatilag a történeteket egyértelműen azelőtt publikálták, hogy a háború összefonódott volna a fasizmussal. A legprominensebb személy az Ottokár jogará-ban tűnik fel. Ő azon dolgozik, hogy visszaverjen egy puccskísérletet, mely esetleg tekinthető az Anschluss allegóriájának is, idézve a náci Németországot Ausztria bekebelezésekor. Ahogy más, a nácik által felügyelt sajtónak dolgozó munkatársakat is, Hergé-t is eltiltották a publicitástól. A következő két évben Jabobsszal és egy új asszisztenssel, Alice Devosszal dolgozott együtt, és a régi Tintin kalandokat színezték át.Goddin, Philippe (2008). Op. cit., 345.
(Hergé tehát megúszta két év szilenciummal, utóbb pedig erről a korszakról inkább hallgattak. Benoit-Jeannin szerint azért, mivel nemcsak az utólag elismert „hülyesége” volt a hibás abban, hogy a németek alatt is zavartalanul alkotott, de az akkori francia-belga szélsőjobboldal iránti rokonszenve is, amelyben egyébként a belga társadalom tekintélyes része is osztozott.)
Tintin kiutasítása 1946. szeptember 6-ig tartott. A kiadó és háborús ellenálló Raymond Leblanc biztosította a pénzügyi támogatást náciellenes pedigrével, így a Tintin magazin megjelenhetett. A hetilap két teljes oldalt szánt Tintin kalandjainak, kezdve a Hét kristálygömb emlékeztetőjével, más képregényekkel és válogatott cikkekkel is.Goddin, Philippe (2008). Op. cit., 365. A lap óriási sikert aratott, 100 000-es heti eladással. A Tintin albumok példányszáma 1956-ban elérte az 1 milliót, az 1970-es évek vége és a 90-es évek eleje között a 2-3 millió között tetőzött.
A Tintint mindig is Hergének tulajdonították, Edgar Pierre Jacobs és a másik segítő, Alice Devos megemlítése nélkül. Ahogy Jacobs közreműködése mind nagyobb lett, egyesülést szorgalmazott. Hergé ezt visszautasította és véget vetett az eddig gyümölcsöző kapcsolatnak. Jacobs ezután saját képregényeit jelentette meg a Tintin magazinban, beleértve a széles körben üdvözölt Blake-et és Mortimert.Goddin, Philippe (2008). Op. cit., 373.
Magánéleti krízis