bélyegkép|jobbra|220px|Portré thumb| A mandzsu daru vagy japán daru (Grus japonensis) a madarak osztályának a darualakúak (Gruiformes) rendjébe, azon belül a darufélék (Gruidae) családjába tartozó faj. A család egyik leginkább veszélyeztetett faja. A Kínai Népköztársaság 2004-ben hivatalos madarává választotta a fajt.

Rendszerezése A fajt Statius Müller német zoológus írta le 1776-ban, az Ardea nembe Ardea (Grus) japonensis néven.

Előfordulása Tavasszal és nyáron a mandzsu daru vándorló populációja Szibériában (Kelet-Oroszország), Északkelet-Kínában és esetenként Északkelet-Mongóliában költ. Költőterülete a Hanka-tó környékén található, ami Kína és Oroszország határán fekszik. Később, ősszel csapatokban a Koreai-félszigetre és Kelet-Kína felé vándorol áttelelni. Már Tajvanon is feljegyeztek csavargó egyedet. A vándorló populációk mellett a Japánhoz tartozó Hokkaidó szigetén található egy állandó populáció. Vizes élőhelyeken, mocsarakban és folyók közelében fészkel. Telelőterületén főként rizsföldek, füves árapályok és iszapos területek találhatók. Ezeken a nyílt területeken vízi gerinctelenekkel táplálkozik, addig hideg és havas körülmények között a madarak elsősorban a rizsföldön található rizsre térnek át.

Megjelenése Testhossza 150 centiméter, szárnyfesztávolsága 220–250 centiméter, testtömege pedig 7000– gramm. A tojó valamivel kisebb, mint a hím.

Feje teteje piros, arcrésze fehér, nyaka és farka fekete, testének többi része fehér. Csőre hegyes, mellyel tökéletesen alkalmazkodott a táplálékát jelentő vízi élőlények elfogásához.

Életmódja A mandzsu daru étrendje alapján kimondottan mindenevő, bár az étkezési preferenciáját nem vizsgálták teljesen. Ehet rizst, petrezselymet, sárgarépát, vörösbimbót, makkot, hajdinát és különféle vízinövényeket. Állati eredetű táplálékát halak - többek között ponty és aranyhal -, kétéltűek - különösen szalamandrák -, csigák, rákok, szitakötők, kisebb hüllők, garnéla rákok és kisebb madarak teszik ki.Johnsgard, Paul A. "Cranes of the World: Japanese Crane (Grus japonensis)." Cranes of the World, by Paul Johnsgard (1983): 21. Egy felnőtt madár napi táplálékszükséglete 750 g.Li S., Wang Y., Zhao Y., Wang W. & Ma J. 2012. Seasonal fluctuation of food quantity and population for red-crowned cranes in Zhalong conservation area. Journal of Northeast Agricultural University 43 (9): 113–117. (in Chinese)

Japánban a mandzsudaru-populáció többnyire állandó, a hokkaidói madarak mindössze 150 km-re haladnak át telelőhelyükre. Csak a kontinensen élő populáció tesz meg hosszú távú vándorutat. Tavasszal februárra elhagyják telelőhelyeiket, ezt követően áprilisra telepednek le a költőterületeken. Ősszel október és november indulnak vissza telelni, december közepére a vonulás teljesen véget ér. Kinyújtott nyakkal és lábbakkal repülnek.

Szaporodása A mandzsu daru monogám és hosszú életű, éveken keresztül stabil párkapcsolatban él.Klenova, Anna V., Ilya A. Volodin, and Elena V. Volodina. "Examination of pair-duet stability to promote long-term monitoring of the endangered red-crowned crane (Grus japonensis)." Journal of Ethology 27.3 (2009): 401-406. Úgy gondolják, hogy egy életre választ párt.Takeda, Kohei F., Mariko Hiraiwa-Hasegawa, and Nobuyuki Kutsukake. "Duet displays within a flock function as a joint resource defence signal in the red-crowned crane." Behavioral ecology and sociobiology 72.4 (2018): 1-10. A hím a nászidején kinyújtott nyakkal, feltartott fejjel udvarol a tojónak. A tojó a földre, többnyire valamely mélyebb víz közepén épített növényi anyagokból rakott kisebb halomra rakja tojásait. Többnyire két tojást rak, melyekből 26-34 nap múlva kelnek ki a fiókák. A fiókák tollazata barnás színű. Fészekhagyóak és nem sokkal kikelésük után követik szüleiket a mocsárba. Három hónapos korukra lesznek röpképesek és 3-4 éves korukra válnak ivaréretté. A felnőtt állatok átlagos élettartama 30-40 év, de egyes példányok fogságban 75 éves korig is élnek. A leghosszabb életű madárfajok egyike.Stott, K. (1948). Notes on the longevity of captive birds. The Auk, 65(3), 402-405.

Természetvédelmi helyzete Mint a békesség és a szerencse egyik jelképét, sokáig komolyan tisztelték a keleti emberek és emiatt állományai stabilak voltak. Mára azonban az életterüket jelentő mocsaras élőhelyek lecsapolása és a vadászat miatt állományai drasztikusan visszaestek. A Természetvédelmi Világszövetség becslései alapján a faj állománya nem több 2400-2700 egyednél, emiatt a Vörös Könyvben a "veszélyeztetett" kategóriába sorolták.

Mint a darufélék egyik impozáns, ugyanakkor veszélyeztetett képviselőjét gyakran tartják állatkertekben. Az európai állatkertekben nemzetközi fajmegmentési program (EEP) keretében tartják nagyjából 200-250 egyedét. Kultúrtörténeti vonatkozásai miatt a Távol-Keleten az uralkodók már több száz éve tartanak palotáik udvarán mandzsu darvakat.

Magyarországon jelenleg néhány pár található, magángyűjteményben, Dévaványán, valamint egy tenyészpár a Nyíregyházi Állatparkban él. A Szegedi Vadasparkba 2013 őszén került egy pár a fajból, melyek a japán makákók közé költöztek.

A faj tartásához hazánkban "sárga CITES-bizonylat" szükséges, melyről bővebb felvilágosítást a Vidékfejlesztési Minisztériumban kaphatunk.

Jegyzetek

Források

EUR-Lex - magyar neve

Fordítás

További információk Képek az interneten a fajról

Kategória:Grus Kategória:Madárfajok Kategória:Kína madarai Kategória:Mongólia madarai Kategória:Oroszország madarai Kategória:Tajvan madarai Kategória:Dél-Korea madarai Kategória:Észak-Korea madarai