Hásság

bélyegkép|jobbra|240px|Az evangélikus templom Hásság (, ) falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében. Közigazgatásilag Ladamos községhez tartozik.

Fekvése A Királyföldön, Medgyestől 32 kilométerre délkeletre fekszik.

Nevének eredete Kiss Lajos értelmezése szerint a hárs szó -gy képzős alakjából származik (vö. Hásságy). Először 1263-ban terra udvarnicorum Hassach, majd 1414-ben Hashadia, Haschadia és Haschagia, 1486-ban pedig Hassagh alakban jegyezték le.

Története A vasútállomás mellett késő paleolitikumi leleteket tártak fel, a falu területén ezen kívül neolitikumi és bronzkori fegyverek is kerültek elő.

Szász lakossággal települt, valószínűleg a 13. században. A Nagyszeben és Medgyes közti hadiúton feküdt. 1516-ban mint nagyselykszéki szabadfalut tizenegy román és kilenc szász családfővel írták össze. 1628-ban már Medgyesszékhez tartozott. Miután a törökök 1658-ban már egyszer elpusztították, a tatárok 1661-ben tizennégy szász, hét román gazdát, nőket és gyermekeket hurcoltak fogságba a védtelen faluból. 1707 szeptemberében a kurucok vertek tábort a falu mellett, amelyet sáncokkal erősítettek meg. 1719-ben 59 lakosa halt meg pestisben. Evangélikus lelkésze, Daniel Andreä 1749-ben katolizált, majd nyomban Medgyesre költözött, ahol városatyává választatta magát. Román lakói egy része 1765-ben a Határőrvidékhez csatolt Vesztény faluba költözött.Ștefan Moldovan medgyesi görögkatolikus esperes canonica visitatiójának jegyzőkönyve 1852-ből; in Simion Retegan, szerk.: Mișcarea națională a românilor din Transilvania între 1849–1918, 2. köt. (Cluj-Napoca, 2004), 63. o. Azon részük, amely görögkatolikus hitre tért, 1825-ben épített magának kőtemplomot és 1833-ban volt képes önálló egyházközséget alakítani.Uo. és Universalis schematismus ecclesiasticus (...) pro anno 1842/3 redactus

1849 februárjában, a Nagyszeben ostroma után a magyar csapatok tizenkét szász és egy román lakosát végezték ki.Verzeichniss der, während der jüngsten Revolution im Kronlande Siebenbürgen auf verschiedene Weise gefallenes Menschenopfer. Wien, 1851, 8–9. o. John Paget szerint, aki a közelben tartózkodott, a helyiek valószínűleg lefegyverezték és fogságba vetették a honvédsereg elővédét, az ő kiszabadításukra érkezhetett ide egy alakulat, amely bosszúból a falut is felgyújtotta.John Paget: 'Istoria Revoluției din 1848-1849 în Ardeal' [a bukaresti Akadémiai Könyvtár angol nyelvű kéziratából kiadva], in Daniela Bușă, szerk.: Călători străini despre țările române în secolul al XIX-lea (București, 2009), 423. o.

1876-ban Nagyküküllő vármegyéhez csatolták.

1850-ben 476 lakosa volt román, 405 német és 75 cigány nemzetiségű; 405 evangélikus, 327 ortodox és 224 görögkatolikus vallású.

Az 1945-ös kisajátítások idején sok szász lakója Kiskapus, Nagyszeben és Vízakna üzemeiben vállalt munkát. A szászok emigrációja az 1950-es évek végén kezdődött, és mára gyakorlatilag elhagyták a települést.

2002-ben 568 lakosa volt román, 10 német és 5 magyar nemzetiségű; 550 ortodox, 15 baptista és 7 evangélikus vallású.

Látnivalók A falu fölötti dombon áll evangélikus temploma, a Peterskirche. Részleteiben még kivehető az első, kora gótikus építési fázis. Többször átalakították, legutóbb, 1874–1875-ben meghosszabbították a hajót és új tornyot építettek. Egyik harangját 1429-ben öntötték.Benkő Elek: Erdély középkori harangjai és bronz keresztelőmedencéi. Budapest – Kolozsvár, 2002 Egykor várfal vette körül, amelynek ma már csak töredékei állnak. A falutól délre iszapvulkánok.

Híres emberek Itt született 1806-ban Nifon Bălășescu filológus. Itt született 1891-ben Aron Cotruș költő. Itt született 1901-ben Michael Nikolaus, a leghosszabb életű erdélyi szász. 2007-ben hunyt el.

Jegyzetek

Források A település története a szász faluközösség honlapján

További információk Leírás az iszapvulkánokról

Kapcsolódó szócikkek

Kategória:Szeben megye települései Kategória:Nagy-Küküllő vármegye települései