Karcsúmajomformák

A karcsúmajomformák (Colobinae) a főemlősök (Primates) rendjében az óvilági majmok közé tartozó cerkóffélék (Cercopithecidae) családjának egyik alcsaládja. Afrikai fajaikat gerezamajmok vagy kolobuszok, az ázsiaiakat langurok vagy hulmánok néven is emlegetik, és a nagyorrú majmok is ide tartoznak .

Elterjedésük, élőhelyük Dél-Ázsia szárazföldje, Srí Lanka és az indo-maláji szigetvilág a langurok hazája. Kisebb-nagyobb csapatokban élnek itt az erdőségben, legszívesebben a folyópartok közelében, azonban nem kevésbé szívesen a falvak és ültetvények szomszédságában is; mivel majdnem mindenütt kímélik őket, rendkívül kellemes életet élnek. Alapvetően Indiára és a vele határos szigetvilágra jellemzőek. Ezzel szemben a gerezák Nyugat-Afrika trópusi esőerdeiben élnek.

Megjelenésük, életmódjuk Mint nevük is mutatja, a karcsúmajmok termete filigrán. A végtagjaik hosszúak, finomak, a farkuk igen hosszú, a fejük lekerekített (kicsiny és magas), arcuk csupasz, arcorruk megrövidült. Nincsenek pofazacskóik; ülőgumóik igen kicsinyek. Csontvázuk a gibbonokéra emlékeztet; ujjaik hosszúak; kezük hüvelykujja kissé megrövidült (emiatt időnként kacskakezű majmoknak is nevezik őket), kézujjaikon lapos a köröm. A szőrük finom, többnyire pasztellszínekben játszik, fejükön a szőr gyakran jóval hosszabb. Valamennyi fajnak van torokzacskója, de ennek mérete fajonként rendkívül változó.

Az erdőségekben rendesen húsz-harmincfős csapatokban járnak táplálék után. Ritkán ereszkednek le a földre, legfeljebb, ha a lehullott gyümölcsöt akarják összeszedni. Az egyik fa ágairól a majmok többségéhez hasonlóan vízszintes testtartással ugranak át a másik fa valamivel alacsonyabban levő ágaira; korlátozottan ugrás közben is képesek irányt változtatni. Főleg különféle növényi részeket esznek: gyümölcsöket, rügyeket, leveleket és virágokat; állati táplálékot szinte egyáltalán nem. A gyomruk rekeszes, hogy a sok rostot tartalmazó táplálékot (leveleket) meg tudják emészteni.

Rendszertani felosztásuk Az alcsalád tíz nemet fog össze:

Colobus (Illiger, 1811) – fekete-fehér kolobuszmajmok – 5 faj Ördögkolobusz (Colobus satanas) Királykolobusz (Colobus polykomos) Angolai kolobusz (Colobus angolensis) Zászlósfarkú kolobusz (Colobus guereza) Geoffroy-kolobusz (Colobus vellerosus)

Procolobus – 1 (12) faj. Egyes szerzők a Piliocolobus nem fajait is idesorolják Törpe vöröskolobusz (Procolobus verus)

Piliocolobus (Kerr, 1792) – vörös kolobuszmajmok – 11 faj Nyugati vöröskolobusz (Piliocolobus badius) Bouvier-vöröskolobusz (Piliocolobus bouiveri) Piliocolobus epieni Közép-afrikai vöröskolobusz (Piliocolobus foai) Uzungwa-vöröskolobusz (Piliocolobus gordonorum) Zanzibári vöröskolobusz (Piliocolobus kirkii) Keleti vöröskolobusz (Piliocolobus pennantii) Preuss-vöröskolobusz (Piliocolobus preussi) Tana-kolobusz (Piliocolobus rufomitratus) Ugandai vöröskolobusz (Piliocolobus tephrosceles) Thollon-vöröskolobusz (Piliocolobus tholloni)

Presbytis (Eschscholtz, 1821) – levélmajmok és szurilisz – 11 faj Mentawai-szigeteki langur (Presbytis potenziani) Natuna langur (Presbytis natunae) Jávai langur (Presbytis comata) Sarawak langur (Presbytis chrysomelas) Fehérhomlokú langur (Presbytis frontata) Sávos langur (Presbytis femoralis) Fehércombú langur (Presbytis siamensis) Kontyos langur (Presbytis melalophos) Barna langur (Presbytis rubicunda) Thomas-langur (Presbytis thomasi) Hose-langur (Presbytis hosei)

Trachypithecus (Reichenbach, 1862) – 17 faj Bíborarcú langur (Trachypithecus vetulus) Nilgiri-langur (Trachypithecus johnii) Delacour-langur (Trachypithecus delacouri) Laoszi langur (Trachypithecus laotum) Ha Tinh-i langur (Trachypithecus hatinhensis) François-langur (Trachypithecus francoisi) Fekete langur (Trachypithecus auratus) Ezüstös langur (Trachypithecus cristatus) Barbe-langur (Trachypithecus barbei) Álarcos langur (Trachypithecus obscurus) Phayre-langur (Trachypithecus phayrei) Sapkás langur (Trachypithecus pileatus) Aranylangur (Trachypithecus geei) Trachypithecus ebenus Trachypithecus germaini Trachypithecus poliocephalus Trachypithecus shortridgei

Semnopithecus (Desmarest, 1822) – hulmánok – 7 faj Kasmíri hulmán (Semnopithecus ajax) Dussumier-hulmán (Semnopithecus dussumieri) Közönséges hulmán (Semnopithecus entellus) Tarai-hulmán (Semnopithecus hector) Feketelábú hulmán (Semnopithecus hypoleucos) Déli hulmán (Semnopithecus priam) Nepáli hulmán (Semnopithecus schistaceus)

Pygathrix (É. Geoffroy, 1812) – 2 faj Tarka karcsúmajom (Pygathrix nemaeus) Feketelábú karcsúmajom (Pygathrix nigripes) Szürkelábú karcsúmajom (Pygathrix cinerea)

Rhinopithecus (Milne-Edwards, 1872) – piszeorrú majmok – 3 faj Arany piszeorrú majom (Rhinopithecus roxellana) Jünnani piszeorrú majom (Rhinopithecus bieti) Szürke piszeorrú majom (Rhinopithecus brelichi) Vietnámi piszeorrú majom (Rhinopithecus avunculus) Burmai piszeorrú majom (Rhinopithecus strykeri)

Nasalis (É. Geoffroy, 1812) – 1 faj Borneói nagyorrúmajom (Nasalis larvatus)

Simias (Miller, 1903) – 1 faj Tömpeorrú majom vagy malacfarkú langur (Simias concolor vagy Nasalis concolor)

Ezeket az utóbbi időben két nemzetségbe csoportosítják: a gerezamajmokhoz (Colobina) sorolva az afrikai Colobus, Piliocolobus, Procolobus, a hulmánok és nagyorrú majmok (Presbytina) közé pedig az ázsiai Presbytis, Trachypithecus, Semnopithecus, Nasalis, Pygathrix, Rhinopithecus és Simias nemeket. A két nemzetség fejlődési vonala mintegy 10 millió éve, a földtörténet eocén időszakában különült el. Más rendszerek az ázsiai nemzetséget kettéválasztják, a Presbytis, Trachypithecus és a Semnompithecus a langurok közé, a Pygathrix, Rhinopithecus, Nasalis és Simias nemek a "szabálytalan orrú" majmok közé tartoznak.

Források Thomas Geissmann: Vergleichende Primatologie. Springer, Berlin 2003, Ronald M. Nowak: Walker’s mammals of the world. 6. Auflage. Johns Hopkins University Press, Baltimore 1999,

További információk Ökológia Subfamily Colobinae Brehm: Az állatok világa IUCN Vörös Lista R. Dawkins: Az Ős meséje

Kategória:Emlősalcsaládok

Karcsúmajomformák

Źródło i licencja