Szklabinai és blathniczai báró Révay Péter (Szklabinya, 1568. február 2. – Trencsén, 1622. június 25.) Turóc vármegyei főispán, koronaőr.
Élete és munkássága Révay Mihály harmadik gyermeke, Révay Ferenc unokája. 1598-ban kinevezik Turóc vármegye főispánjává, 1604-től királyi tanácsos, majd táblabíró. 1608. november 19-én Mátyást magyar királlyá koronázták. Az országgyűlés a Szent Korona őrzési helyéül Pozsony várát jelölte ki, koronaőrré (conservatores coronae) pedig Révay Pétert és Pálffy Istvánt tette meg. Révay ettől fogva egész életét a korona szolgálatának szentelte. Ekkor hangzott el először a később hagyományossá vált koronaőri eskü:
„Esküszöm, hogy Magyarország Szent Koronáját és az e mellett tartani szokott király s ország ékszereit mindenkor tehetségem szerént szorgalmatosan megvédem, híven megőrzöm. Esküszöm, hogy a koronának őrizetére rendeltetett őrálló vitézeket szorgalmatos és hív vigyázásra serkentem s jó fenyítékben tartom. Esküszöm, hogy soha sem fogom a Szent Koronát s a hozzá tartozó király és ország ékszereit az országból és a törvényes királytól semmilyen úton s módon elidegeníteni.”Benda Kálmán - Fügedi Erik: A magyar korona regénye. Magvető Könyvkiadó, 1979. 158. o.
1610-től főudvarmester, 1613-ban jelenteti meg Christoph MagnusA korona kilenc évszázada. Történelmi források a magyar koronáról. Bibliotheca Historica, Magyar Helikon, Budapest, 1979. 193. o. augsburgi nyomdájában De sacrae coronae regni Hungariae... című könyvét. 1615-től főajtónálló, végül 1619-től főasztalnok. bélyegkép|265px|Illusztráció a Szent Koronáról, De sacrae coronae regni Hungariae ortu, virtute, victoria, fortuna, annos ultra DC clarissimae brevis commentarius. Augsburg, 1613. bélyegkép|Révay rajza a koronáról (felül) és az 1790-es hivatalos vizsgálat alapján készített ábrázolás (alul) A Szent Koronáról írt műveiben – a már akkor felmerülő ellenérvek dacára – határozottan azt a hagyományos álláspontot képviselte, miszerint a koronát teljes egészében II. Szilveszter pápa küldte I. István magyar királynak. Ugyanakkor 1659-ben posztumusz megjelent munkájában (De Monarchia) már megemlítette a koronán az ún. Konstantinos-zománcképet, amelyet tévesen Nagy Konstantin császár képmásának tartott, s azt állította, hogy e császár adományozta I. Szilveszter pápának a koronát. A görög feliratokra és zománcképekre hivatkozva általában tagadta, hogy a koronát a pápa (II. Szilveszter) készíttette volna – e mögött nem nehéz felfedezni evangélikus hitének mozgatórugóit.Tóth Gergely: Lutheránus országtörténet újsztoikus keretben: Révay Péter Monarchiája. In: Clio inter arma. Tanulmányok a 16–18. századi magyarországi történetírásról. Szerk. Tóth Gergely. MTA BTK TTI, Budapest, 2014. (Monumenta Hungariae Historica. Dissertationes.) 117–147. Nézetei vetették meg az alapját a koronakutatás történetében az úgynevezett révaysta iskolának.
Bod Péter a Magyar Athenasban így ír Révayról: „Ifjú korában tanult Argentínában, az holott egy néhányszor közönséges hellyen peroralt.”Péter: Magyar Athenas. 1766, 232. o.
Művei: De sacrae coronae regni Hungariae ortu, virtute, victoria, fortuna, annos ultra DC clarissimae brevis commentarius. Augsburg, 1613. újabb kiadásai: Nagyszombat, 1732, 1735, 1749 De Monarchia et Sacra Corona Regni Hungariae Centuriae septem. Goetz, Frankfurt, 1659. Ezt régen Florus Hungaricusnak hívták.
Ezen kívül fennmaradt tőle egy 1608. december 15-i magyar nyelvű utasítás. Az ízes szöveg a koronaőrségnek és a pozsonyi vár porkolábjának kötelességeit foglalja össze. Az eredeti iratra Bónis György talált rá Pozsonyban, a Szlovák Központi Állami Levéltárban, a Révay család volt kisselmeci levéltárának anyagában (C 1283/7).A korona kilenc évszázada. 194. o.
Családja 1596. január 25-én nőül vette ghymesi és gácsi báró Forgách Máriát, akivel 13 gyermekük született: Imre (?) András (?) Zsigmond (?) Pál (1598-1635) Judit (?-1643) Gabriella (?) Szidónia (?) Mária (?) Anna (?) Zsuzsanna (?) Julianna (?) Erzsébet (?) Zsófia (?)
Magyarul megjelent művei Szent Korona eredete. Révay Péter Turóc vármegyei főispán rövid emlékirata Magyarország több mint 600 éve tündöklő Szent Koronájának eredetéről, jeles és győzedelmes voltáról, sorsáról; ford. Kulcsár Péter; Magyar Ház, Bp., 2010 A Magyar Királyság Birodalmáról és Szent Koronájáról szóló hét század / De monarchia et Sacra Corona regni Hungariae centuriae septem, 1-2.; szerk., bev., jegyz. Tóth Gergely, latin szövegford. Benei Bernadett, Jarmalov Rezső, Sánta Sára, Tóth Gergely; Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Bp., 2021https://tti.abtk.hu/images/PUGW/Rvay1_Cimnegyed_Vegso.pdf De monarchia et sacra corona Regni Hungariae centuriae septem. – A magyar királyság birodalmáról és szent koronájáról szóló hét század. Szerk., bev., jegyz.: Tóth Gergely; a szöveget gond. és ford.: Benei Bernadett, Jarmalov Rezső, Sánta Sára, Tóth Gergely. I–II. kötet. Budapest, 2021
Jegyzetek
Források
Szilágyi Sándor: Révay Péter és a szent korona. Budapest, 1875 A korona kilenc évszázada. Történelmi források a magyar koronáról. Bibliotheca Historica, Magyar Helikon, Budapest, 1979 Tóth Gergely: Lutheránus országtörténet újsztoikus keretben: Révay Péter Monarchiája. In: Clio inter arma. Tanulmányok a 16–18. századi magyarországi történetírásról. Szerk. Tóth Gergely. MTA BTK TTI, Budapest, 2014. (Monumenta Hungariae Historica. Dissertationes.) 117–147.
További információk Pásztori Kupán István: A szent korona és a magyar protestantizmus, epa.oszk.hu Szilágyi Sándor: Révay Péter és a Szent Korona. (1619–1622); Akadémia, Bp., 1875 (Értekezések a történelmi tudományok köréből) Bónis György: Révay Péter; Akadémiai, Bp., 1981 (Irodalomtörténeti füzetek)
Péter Kategória:Koronaőrök Kategória:Trencséniek Kategória:Turóc vármegye főispánjai Kategória:1568-ban született személyek Kategória:1622-ben elhunyt személyek Kategória:A magyar korona kutatói Kategória:Magyar reneszánsz gondolkodók