A nettó jelenérték (net present value – NPV) a beruházások gazdaságosságának mérésére használt mutató, amelynek értéke a becsült, diszkontált készpénzbeáramlások és a becsült, diszkontált készpénz-kiáramlások különbsége. A módszert az 1970-es években diszkontált hozadékösszegszámításnak nevezték.
A beruházások általában egy kezdeti befektetéssel kezdődnek, majd kisebb-nagyobb újabb ráfordításokat igényelnek míg a beruházás megtérülése megkezdődik. A különböző ráfordítások és pénzhozamok azonban nem egy időpontban jelentkeznek, így hagyományosan nem lehet őket összegezni. A nettó jelenérték számítás ezt küszöböli ki, és számításba veszi a pénz időértékét, hogy a beruházásunk megkezdése előtt kiszámolhassuk a várható ráfordítások és hozamok ismeretében a teljes nyereséget.
Az alkalmazott képlet:
Ahol
t – az adott pénzmozgás időpontja (pl: 3 ha a harmadik évben) n – a teljes időtáv hossza r – kalkulatív kamatláb, diszkontráta – nettó pénzmozgás (a pénz összege) a t időpontban. – az a pénzösszeg, melyet a 0 időpontban fektettünk be ( = 0 )
A beruházás akkor gazdaságos, ha a nettó jelenérték nem negatív.
A mutató értékét nagy mértékben befolyásolja a használt kamatláb. A kamatláb változásának hatását az úgynevezett NPV profillal szokták bemutatni, azaz egy befektetés nettó jelenértékét különböző diszkontráták mellett ábrázolják.
Különböző beruházások összehasonlítására a nettó jelenérték nem alkalmas, azonos értékű nettó jelenérték mellett lényeges különbségek lehetnek az összehasonlított projektekben: eltérő lehet a kezdő tőkebefektetés összege, eltérő lehet a beruházások élettartama, eltérő lehet a tőkemegtérülés üteme.
Jegyzetek
További információk
Kategória:Pénzügy