Sok régi magyar tulajdonnévben archaikus (régies) írásmód őrződött meg, melyek a magyar írásmód valamely korábbi állapotára utalnak.
Magánhangzók AA, AÁ = [á] (Gaal ~ Gaál, Paál) EÉ = [é] (Veér) J = [i] (Bezerédj) EO = [ö] (Georch) EÖ = [ö] vagy [ő] (Eötvös, Weöres [vörös], Geörch, Beöthy) EŐ = [ő] (Sebeők) EW = [ö] vagy [ő] (Thewrewk, Dessewffy [dezsőfi]) OÓ = [ó] (Soós) UU = [u] (Kuun) Ú = [u] (Kún) szó végi Y = [i] (Kölcsey, Ady, Fáy, Vay)A -ny és -ly végződés ejtése attól függ, hogy az y az ny, ly kettős betű része vagy az [i] hang archaikus formája-e. Az előbbi esetben a kiejtés [ny], illetve [j] (például: Arany, Király), az utóbbi esetben pedig [ni], illetve [li], például: Kuny, Thököly. Kivétel a Batthyány név, amelynek mai kiejtése [battyányi], bár eredeti ejtése ennek is [battyáni] volt (lásd: Batthyány család).
Mássalhangzók CH = [cs] (Madách, Széchenyi, Damjanich, Festetich) vagy [h] (Kulich) CZ = [c] (Czuczor, Rácz, Czibor, Czakó) CZ = [cs] (Czoma, Mikecz, Czombor) FF = [f] (Pálffy, Lórántffy) GH = [g] (Balogh, Verseghy, Végh, Ágh) H = [Ø] (Imreh, Szuh) LL = [l] (Széll) PP = [p] (Papp) S = [sz] (Esterházy) S, SS = [zs] (Jósika, Pais, Sigray, Kolosváry) SS = [zs] (Dessewffy [dezsőfi]) vagy [s] (Kossuth, Kiss, Wesselényi, Nádass) TH = [t] (Csáth, Thököly, Horváth) TI = [ci] (Szervátiusz) TS = [cs] (Takáts, Babits, Batsányi, Tsétsi) TTHY = [tty] (Batthyány) TZ = [c] (Atzél, Metz, Rátz) W = [v] (Wesselényi, Wass) Y = [i] (Zay, Vay, Bay, Fáy) Z = [c] (Zigány) vagy [sz] (Cházár [császár])
Jegyzetek
Kategória:Magyar helyesírási témájú listák Kategória:Magyar nyelvtörténeti témájú listák