Pau Carles Salvador Casals i Defilló (El Vendrell, 1876. december 29. – San Juan, 1973. október 22.) közismert művésznevén Pablo Casals, katalán származású spanyol csellóvirtuóz, karmester, zeneszerző.
Életrajza El Vendrellben született, Katalóniában. Édesanyja előkelő katalán családból származott, édesapja, Carles Casals i Ribes (1852–1908) szegény templomi orgonista volt.Albert E. Kahn: Öröm és bánat. Pablo Casals emlékei. Ford. Báti László. Budapest, Zeneműkiadó, 1973. 9–10. Fiát zongorázni, hegedülni és orgonálni tanította. 11 éves korában először hallott gordonkázni vándorzenészektől. 1888-ban anyja Barcelonába vitte, ahol az Escola Municipal de Músicán tanult csellózni, zongorázni és szolfézst. 1891. február 21-én szóló csellókoncertet adott 14 évesen, már ekkor őstehetségnek tartották. Két évvel később kitüntetéssel elvégezte az iskolát. 1905-ben Jacques Thibaud hegedűssel és Alfred Cortot zongoraművésszel megalakította a hamarosan világhíressé váló trióját. 1919-ben Barcelonában Orquestra Pau Casals néven szimfonikus zenekart hozott létre. A spanyol polgárháború alatt a köztársaságiakat támogatta, ezért a polgárháborút követően a franciaországi katalán településre, Prades-ba költözött, ahol 1950-ben létrehozta a Prades-i Pablo Casals Fesztivált. 1956-ban Puerto Ricóban telepedett le, ahol megalapította a San Juan-i Ünnepi Játékokat. Búcsúhangversenyét 1967-ben, kilencvenegy évesen adta, de három évvel később még New Yorkban száz csellistával a tiszteletére adott hangversenyen elvezényelte egyik saját művét.Brockhaus Riemann zenei lexikon I. (A–F). Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1983, 297.
Előadóművészete Mind a kamarazene, mind a versenyművek tolmácsolása terén a 20. század egyik, ha nem a legjelentősebb gordonkaművészének számít. 1936 és 1939 között lemezre rögzítette Johann Sebastian Bach szólószvitjeit, amelyeket a mai napig a ciklus referenciafelvételeiként tartanak számon. Karmesterként is jelentős, híresek a Brandenburgi versenyek-, illetve Beethoven szimfónia-felvételei.
Zeneszerzői tevékenysége bélyeg|bal|Czigány Dezső arcképén Komponistaként kevésbé ismert, mint előadóművészként. Jelentősebb szerzeményei: La vision de Fray Martin szimfonikus költemény, az El pesebre oratórium és a Miserere.
Magyarországi vonatkozások Casals hosszú pályafutása alatt több ízben megfordult Magyarországon. 1910. decemberi, budapesti hangversenye alkalmából – amelyről a Nyugat is közölt kritikát.Jász Dezső: Casals Pablo. In: Nyugat, 1910. 24. szám: Figyelő – Összeismerkedett Czigány Dezső festőművésszel, aki több portrét készített róla.Rockenbauer Zoltán: A muzikális Nyolcak. Múzsák randevúja a pesti kávéházakban. In: Kieselbach Tamás (szerk.): Magyar zene és kép. Zene, ritmus, hangzás, kép, fotó, látvány. Budapest: Corvina, 2007. 58⁸–71. Tóth Árpádot versre ihlette gordonkajátéka.
Osztrák–magyar udvari művész, a Ferenc József-rend kitüntetettje volt.
Emlékezete Nevét az EN 274 számú, "Pau Casals" márkanevű EuroNight járat őrizte, amely Zürich és Barcelona között közlekedett.
Magyarul Öröm és bánat. Pablo Casals emlékei; feljegyezte Albert E. Kahn, ford. Báti László; Zeneműkiadó, Budapest, 1973
Jegyzetek
Források J. Ma Corredor: Beszélgetések Pablo Casalsszal. Budapest, Gondolat, 1960 Albert E. Kahn: Öröm és bánat. Pablo Casals emlékei. Ford. Báti László. Budapest, Zeneműkiadó, 1973. Brockhaus Riemann zenei lexikon I. (A–F). Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1983, 297. Jász Dezső: Casals Pablo. In: Nyugat, 1910. 24. szám: Figyelő Tóth Árpád: Casals Pablo gordonkázik – Tóth Árpád válogatott művei. Vál. Kardos László. Szépirodalmi, 1976. 757–759.
Kapcsolódó szócikkek Csellisták listája
Kategória:Csellisták Kategória:Karmesterek Kategória:Spanyol zeneszerzők Kategória:Katalánok Kategória:1876-ban született személyek Kategória:1973-ban elhunyt személyek Kategória:A Ferenc József-rend tagjai Kategória:San Juan-iak