A vallás olyan egyetemes és átfogó fogalom, amelyre nehezen adható meghatározás: „élményszerű találkozás a szenttel és a szenttől meghatározott ember válasz-cselekménye.” (Gustav Mensching, 1959) „szellemi lényekbe vetett hit” (Edward Burnett Tylor, 1871).Hahn István jeles magyar vallástörténész erre a meghatározásra épít: „A vallás egy embercsoport közös hite az emberek felett álló hatalmas erő(k) létezésében, ami(k) képes(ek) befolyásolni az ember életét.” A két fogalomleírás eltérése a megközelítésből ered, az első a vallás megnyilvánulásait foglalja össze, a második lényegét próbálja megragadni. Az első funkcionális, a második szubsztanciális szemléleten alapuló meghatározás. A fentieknél a vallásnak még általánosabb megfogalmazását adja Helmuth von Glasenapp (1891–1963) valláskutató, amikor az alábbiakat írja Az öt világvallás c. könyvében: Vallásnak azt a – megismerésben, gondolkodásban, érzésben, akaratban és cselekvésben kifejeződő – meggyőződést nevezzük, amely szerint személyes vagy személytelen transzcendens erők vannak működésben. Azt mondja továbbá, hogy az etikai fejlett vallások ezt a meggyőződést a világ erkölcsi rendjébe vetett hittel kapcsolják össze; ez a hit a cselekedetekért való erkölcsi felelősségnek, az egész magatartás igazságos megítélésének és a tökéletesség legmagasabb fokára való eljutás lehetőségének elképzelésében jut kifejezésre.
Ma legalább kilenc etikailag fejlett világvallást ismerünk: a hinduizmust, a dzsainizmust, a buddhizmust, a kínai univerzalizmust, a szikhizmust, a zoroasztrizmust, a judaizmust, a kereszténységet és az iszlámot. Ezek a vallások két nagy csoportra oszthatók: azokra, amelyek a Hindukustól keletre és azokra, amelyek ettől nyugatra keletkeztek: a keletiek „az örök világtörvény vallásaiként” jellemezhetők, mivel e vallások szerint a világ örökkévaló, nincs őskezdete és meghatározott vége, a benne végbemenő valamennyi történést önmaga szabályozza és minden létezés legfőbb elvét személytelen világtörvény képviseli. a „történeti istenkinyilatkoztatás” nyugati (ábrahámi) vallásai mindennek a létezését egy, a világtól elkülönült, annál végtelenül hatalmasabb személyes Istentől eredeztetik, aki mindent a semmiből hozott létre, autonóm módon uralkodik mindenek felett. A kereszténységben a Föld teremtése és vége közötti időszak egyszeri és megismételhetetlen. Természetesen létrejöttek olyan vallások is, amelyek a két, alapvetően ellentétes felfogás között különböző átmeneteket képeztek.
A vallások tudományos kutatásával elsősorban a vallástudomány, és annak ágai, a vallástörténet és a vallásfilozófia foglalkozik. bélyegkép|500px|A világ vallásai képekben
Etimológia A magyar „vallás” szó a 16. századtól használatos a mai értelmében, korábban „a bűnök megvallása” értelmében volt használatos. Ebben a korban a magyarországi reformáció és ellenreformáció közötti küzdelemben különösen fontos volt a – katolikus vagy protestáns – hit megvallása, ezért vált használatossá ez a szó a vallásra.
Korábban a magyarban és számos idegen nyelvben egyaránt a latin religio szó vagy annak származéka volt használatos, a régi magyarban például a religyió változat. Ennek a szónak az etimológiája azonban magában a latin nyelvben is vitatott.
Cicero a religio szót a relegere szóból származtatja, aminek a jelentése figyelembe venni, megtartani, szorgosan tanulmányozni.De natura deorum. (Az istenek természete) 2.28.
Hippói Szent Ágoston egyházatya szerint a szó eredetét a religere (újraválasztani) igében kell keresni, azaz a vallás az istenség folyamatos újraválasztását jelenti.De civitate Dei. (Isten városáról) X. 3.
Lactantius ókori keresztény egyházi író a religio szót a religare (megkötni, összekötni) igére, azaz az embert az istenhez fűző kötelékre vezette vissza. Ez az értelmezés már Lucretius római költőnél és materialista filozófusnál megjelent, ő azonban negatív értelemben használta, a vallást olyan köteléknek tekintette, ami az embert károsan gúzsba köti.Divinae institutiones (Isteni oktatások) 4; 28.3.
Mások szerint a vallás szó jelentése: vissza a kötelékekhez (re-ligare). Egy összekötözött, törött végtaghoz hasonlóan az emberiség lelkét is összeforrasztották, mivel bukása által megszámlálhatatlan egyén, és azok ivadékai, mindannyian megsérültek és tökéletlenek, és szükségük van arra, hogy visszaállíttassanak abba az állapotba, ahonnan „kificamodtak”, és hogy még egyszer egy tökéletes, harmonikus egésszé építtessenek fel.W. L. Wilmshurstː A szabadkőművesség filozófiája
A latin religio Isten vagy az istenek félelmére utal, és (jóval később) azokra a szertartásokra és rítusokra vonatkozik, amelyek segítségével az isten(ek)hez fordultak.
A vallás meghatározása A vallás számos meghatározása ismeretes a szó etimológiájában rejlő meghatározási kísérleteken túlmenően is.
„A vallás az ember viszonyulása ahhoz a szent rendhez, amely minden létformát magában foglal, vagyis rendezett világegyetembe vetett hit, amelynek értelme egyszerre magában foglalja és meghaladja az embert”. (Peter L. Berger)
Emile Durkheim alapján: „A vallás szent, vagyis elkülönített és tiltott dolgokra vonatkozó hiedelmek és gyakorlatok összefüggő rendszere, amely a híveket az egyháznak nevezett morális közösségbe egyesíti.”
Aquinói Tamás szerint „a vallás az értelmes teremtmény (az ember) odarendelése (viszonya) az istenséghez mint első elvhez és végső célhoz”.Summa Theologica. II-II. 81. 1. Számára minden ember vallásos, aki a világ Istennek nevezett alapját és célját keresi.Rahnr-Vorgrimler: Teológiai kisszótár: Vallás (1980) E definíció szerint azonban vallásnak csak a tiszta monoteizmus tekinthető.
Melford Spiro amerikai kulturális antropológus alapján „minden intézmény három fő összetevőből áll: hiedelemrendszer, cselekvési rendszerek és értékrendszerek értékrendszer = a magatartás megítélésére alkalmas elvek rendezett egésze; a vallást az különbözteti meg más, kulturális természetű intézményektől, hogy emberfeletti lényekre hivatkozik.”
Jézus tanítása alapján a vallás egyenlő Isten szeretetével és a felebaráti szeretettel. E kettőből minden további parancsolat levezethető.Mt 22, 36-40 Összefoglalva a hegyi beszédében vázolta fel Isten eszkatologikus országát a maga követelményeivel.
Az iszlám szerint az igaz vallás lényege a megingathatatlan egyistenhit.Nincs más isten(ség) csak Allah (nincs Szentháromság sem) Az igaz muszlim az, aki aláveti magát Isten akaratának. Az iszlám azt tanítja, hogy az emberiség egyetlen nagy család.Iszlám Diákok Egyesületeː Tizenegy kérdés az iszlámról A Korán kinyilatkoztatja: nem igazhitű az, aki testvérének nem azt kívánja, amit magának kívánna. Isten számára az a legkedvesebb, akiből a legnagyobb jóság árad az Ő teremtményei felé. A mások iránti jó tettek,Korán 2,112Korán 42,23 az önzetlenség és a szolgálat azok az eszmények, amelyet egy muszlimnak követnie kell.Srí Szvámi Sivánanda: Utak a boldogsághoz, 2014
Buddha vallása a nirvána üdvösségéhez vezető út. Ez egy út, nem pedig hitvallás. A lelki fejlődés útja, nem pedig tanok összessége. A buddhizmus nemes nyolcrétű ösvénye elvezet a nirvána eléréséhez. Ez az ösvény elpusztítja az önzést, a haragot, a kapzsiságot, a rosszindulatot és más gonosz gondolatokat és megtisztítja a szívet. Ezután virrad rá az egyénre a bodhi vagy a megvilágosodás, amely elhozza a tökéletes békét és az örök üdvösséget.
Bhagavad-gíta: „Alázatosság; büszkeségnélküliség; erőszakmentesség; béketűrés; egyszerűség, egy hiteles lelki tanítómester elfogadása; tisztaság; kitartás; önfegyelem; lemondás az érzékkielégítés tárgyairól; a hamis ego hiánya; lemondás; nem kötődés a gyermekekhez, a feleséghez, az otthonhoz és a többi hasonló dolgokhoz; kiegyensúlyozottság minden körülmény között; az Irántam érzett állandó és tiszta odaadás; elkülönülés az emberek általános tömegétől; az önmegvalósítás fontosságának felismerése; az Abszolút Igazság utáni filozófiai kutatás – mindezeket tudásnak nyilvánítom, s ezen kívül minden tudatlanság.” Bhagavad Gítá 13,8-12.
A. C. Bhaktivedánta: A teljes tudással rendelkező ember felhagy minden anyagi érzékkielégítéssel, azaz lemond minden érzékkielégítő cselekedetről. Az ember célja, hogy megváljon minden olyan tettől, amelynek az alapja az öncélú elégedettség megszerzése, valamint hogy készen álljon a Legfelsőbb (Lény) vágyainak teljesítésére. A Krisna-tudatú ember nem vágyik semmiféle önző élvezetre, hanem mindig a Legfelsőbb öröméért cselekszik.Bhagavad Gítá 6,2 kommentárja
A tao kínai szó, jelentése: út, ösvény, irány. A konfuciánusoknál az a tanítás és az „az út, amit az embereknek követniük kell”. Lao-ce azt mondja: a tao egy, kezdettől fogva létezik, és mindig is létezni fog. A tao útja: cselekedni anélkül, hogy gondolnánk a cselekvésre. Elérésének eszközei a (belső) tisztaság, az alázat, az elégedettség, az együttérzés, a minden teremtmény iránti kedvesség, a magasabb rendű tudás és az önuralom. A megszabadulás vagy üdvösség a tao megvalósításával érhető el, önmagunk legyőzésével.
A zoroasztrizmus tanítása szerint az élet célja a tökéletes, örök boldogság elérése az Ahura Mazdával kialakított bensőséges kapcsolat révén. Az örök üdvösség megvalósításának eszköze az asa , vagyis a szentség. A szentség vagy belső tisztaság a zoroasztrizmus lelke. Tiszta gondolatok, tiszta szavak, tiszta cselekedetek: ez a zoroasztriánus vallás híres alapelve, a zoroaszteri életforma állandóan ismételt szabálya. Az asa szó magába foglal minden erkölcsi alapelvet, és az Aveszta szinte minden fejezetében előfordul. A zoroasztrizmus azt tanítja, hogy a szentség maga a boldogság, ez Ahura Mazdá legbecsesebb ajándéka, s ez a legszebb felajánlás, amelyet az erényes ember tehet az Úr számára.
A zsidóknak adott tízparancsolat erkölcsi útmutatásain túl Isten a prófétákon keresztül ezt mondja: „Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben.. bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadatǃ” 3. Móz 19,17-18 „Bocsásd szabadon az elnyomottakat, és minden igát törj össze! Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a bujdosó szegényeket vidd be házadba! Ha mezítelent látsz, takard be, és testvéred elől ne zárkózz el!”Ésa 58, 6-7 „Akkor majd, ha szólítod, az Úr válaszol, ha kiáltasz, így szól: »Íme, itt vagyok!« Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a hamis beszédet, ha lelkedet adod az éhezőért, és a meggyötört lelket jóllakatod, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli verőfény. Az Úr vezet majd téged szüntelen.” Ésa 58, 9-11
„Csak egy vallás van, bár több száz változata van.” (George Bernard Shaw)
A vallás elsőrendű célja, hogy szent életű embereket hívjon létre, templomok, mecsetek, zsinagógák, imaházak, királyságtermek és mandirok helyett. A szent iratok alapján a vallásnak élő gyakorlattá kell válnia az ember életében. A vallás maga az élet, nem pedig csak külső formalitás, üres beszéd vagy képmutatás. Nem egy vallásba vagy felekezetbe való tartozás teszi vallásossá az embert. Az igazi vallás egy univerzális belső vallás: a szív vallása. Először a szívet kell megtisztítani.
Vallásosság bélyeg|340px|A vallástalanok aránya. A sötétkék a legmagasabb A vallásosságot három szempontból jellemezhetjük : Egy adott kultúrában uralkodó vallási hagyomány elfogadásának mértéke szerint: ortodox és heterodox vallásosságról beszélünk. Ortodoxnak nevezzük azokat a vallásos személyeket vagy csoportokat, akik az adott vallás tanait a lehető legpontosabban, legszigorúbban vagy legősibb válfajában követik. Kivétel az ortodox kereszténység, amelyik a kereszténység keleti ágának elnevezése, és bár magukat a kereszténység eredetibb ágának tekintik, ezt a nyugati kereszténység természetesen nem fogadja el. Egy vallási szervezethez (egyházhoz) fűződő viszony szerint: egyháziasság és egyházon kívüli vallásosság.