III. Fülöp (; Madrid, Spanyolország, 1578. április 14. – Madrid, Spanyolország, 1621. március 31.), Spanyolország királya, egyúttal II. Fülöp () néven Portugália, továbbá Nápoly, Szicília és Szardínia királya, valamint Milánó hercege 1598-tól 1621-ben bekövetkezett haláláig. A Habsburg-ház spanyol ágának tagja, egyben uralkodóháza harmadik monarchája a spanyol történelemben.
Fülöp volt II. Fülöp spanyol király és negyedik feleségének egyben unokahúgának, Ausztriai Anna királynénak negyedik gyermeke. Testvére, Diego Félix 1582-es halálával megkapta az Asztúria hercege címet, ezzel ő lett apja és a Spanyol Birodalom örököse. Fülöp szüleihez hasonlóan közeli kapcsolatban állt hitvesével: 1599-ben feleségül vette unokatestvérét, Ausztriai Margitot, II. Ferdinánd német-római császár nővérét. Házasságukból származott a későbbi IV. Fülöp és Anna francia királyné, XIV. Lajos édesanyja is.
Ugyan Spanyolországban a Jámbor Fülöp ragadványnévvel illetik, közel huszonhárom éves regnálását túlnyomórészt negatívan értékelik. Uralkodásának első felében jelentkező gazdasági nehézségek az ország államcsődjéhez és fizetésképtelenné válásához vezetett (1607). A 20. századi történetírás úgy írja le, mint egy középszerű és jelentéktelen ember, egy csapnivaló uralkodó, akinek egyetlen erénye a kicsapongások hiánya volt. Különösen sok kritikát kapott már kortársaitól is főminisztere, Lerma hercegének túlkapásai és korrupciója miatt. Mindazonáltal uralkodása alatt köttetett az átmeneti békét hozó tizenkét éves fegyverszünet (1609–21) az Egyesült Tartományokkal, valamint kezdetben sikeresen tudta bevonni országát a harmincéves háborúba (1618–48) is.
Élete III. Fülöp 1578. április 14-én született Madridban II. Fülöp spanyol király és negyedik felesége, Habsburg Anna osztrák főhercegnő elsőszülött fiúgyermekeként. Kétéves korától félárva volt, ekkor halt meg ugyanis harmincegy éves édesanyja.
Miután az elmebeteg Don Carlos meghalt, II. Fülöp arra a megállapításra jutott, hogy Károly herceg állapotát a spanyol udvarban dúló viszályok okozták.Feros, p.16. Hitte, hogy Károly neveltetését és tanítását ez rosszindulatúan befolyásolta és ez eredményezte elmebaját és engedetlenségét, és emiatt sokkal nagyobb figyelmet fordított későbbi fiai neveltetésére. Juan de Zúñigára bízta Fülöp fiát, aki Diego herceget nevelte, és García de Loaysát választotta gyámjának. Hozzájuk csatlakozott Cristóbal de Moura, II. Fülöp közeli támogatója. Ebben a csapatban hitt II. Fülöp, hogy képesek lesznek felnevelni Fülöp herceget és az elkerüli a Károlyhoz hasonló sorsot.Feros, p. 17. Fülöp neveltetése követte a királyi hercegek neveltetését, amit Juan de Mariana atya fektetett le, és amely arra összpontosított, hogy olyan személyisége alakuljon ki már fiatal korban a hercegnek, amely egy olyan királyi személyiséget eredményez, amely nem zsarnok, de nincs is túlzottan az udvaroncok befolyása alatt.
Fülöp herceg közkedvelt volt kortársai körében, dinamikus, jó modorú és ígéretes, megfelelően istenfélő, aki vidám és békés természetű volt, habár gyenge felépítésű.Feros, p. 19. Megítélése Károly herceg engedetlen és elmebetegségbe torkolló emlékével többnyire pozitív volt, ámbár némely vélemények szerint Fülöp kevésbé volt intelligens és politikailag hozzáértő, mint bátyja. Bár Fülöp tanult latint, franciát, portugált és csillagászatot és hozzáértő nyelvésznek bizonyult, a mai történészek azt gyanítják, hogy nevelői inkább arra összpontosítottak, hogy Fülöp elragadó, jámbor és tisztelettudó egyéniség legyen azért, hogy elrejtsék, hogy nyelvi készségein túl nem volt különösképpen művelt sem tudással megáldott.Williams, p. 38. Mindezek ellenére Fülöp nem tűnt naivnak, a lányaival folytatott levelezései megmutatták előkelő, elővigyázatos vonásait tanácsaiban, hogyan bánjanak el az udvari cselszövésekkel.Sánchez, p. 101.
Korai tinédzser korában ismerte meg Fülöp Denia őrgrófját, Lerma leendő hercegét, a királyi kamara tagját. Lerma és Fülöp szoros barátok lettek, de Lermát alkalmatlannak találta a király és Fülöp nevelői. Lermát inkább kinevezték alkirálynak Valenciába 1595-ben azzal a céllal, hogy kivonják Fülöpöt a befolyása alól. Miután azonban Lerma egészségi állapota megrendült, két évvel később megengedték neki, hogy visszatérjen. Addigra azonban II. Fülöp is egyre betegebb lett és a herceg jövője miatt aggódott. Ezért kinevezte de Mourát fia jövőbeli bizalmasának és megerősítette de Loaysa hatalmát azzal, hogy kinevezte érseknek.Williams, p.39. A herceg egy új, konzervatív, dominikánus gyóntatót kapott. Az elkövetkező évben II. Fülöp fájdalmas betegségben elhunyt, fiára, III. Fülöpre, hagyva birodalmát.
Apja halála után, 1598. szeptember 13-án foglalta el a spanyol trónt, mellyel együtt Portugália, Nápoly, Szicília, Szardínia, Milánó és Luxemburg trónját is örökölte. A kormányzást kegyencére, Lerma hercegére bízta. 1609-ben fegyverszünetet kötött a németalföldi felkelőkkel, s ezzel tulajdonképpen elismerte a németalföldi tartományok függetlenségét. Uralkodása alatt Spanyolország gazdasági és hatalmi helyzete rohamosan hanyatlott. Hozzájárult ehhez 1610-ben a moriszkók kiűzése, akik kiváló földművelők és iparosok voltak. Az angol és holland tengeri hatalom túlsúlya már Spanyolország gyarmati jövedelmeit is veszélyeztette.
A vallás, Fülöp és az udvarhölgyek Fülöp 1599-ben, egy évvel koronázása után, unokatestvérét vette feleségül, Austriai Margitot. Margit, a leendő II. Ferdinánd császár testvére, volt az egyik azon három udvari dáma közül, akik jelentősen befolyásolták az uralkodót.Sánchez, p. 91. Margitot kortársai rendkívül vallásosnak egyes esetekben vakbuzgónak tartották, aki az egyház befolyása alatt állt.Sánchez, p. 98. Ravasz és nagyon ügyes a politikai üzelmekben, de mélabús és boldogtalan is Lerma hercegének befolyása miatt.Sánchez, p. 99. Margit harcolt Lerma befolyása ellen 1611-es haláláig. Fülöpnek szeretetteljes kapcsolata volt Margittal és fokozottan figyelt rá, miután fiúgyermekkel ajándékozta meg 1605-ben.Sánchez, p. 100.
Margit, Fülöp nagyanyjával, Mária császárnéval, akik a spanyol udvar osztrák képviselői voltak, és Mária lánya, Margit, rendíthetetlen katolikus és Ausztria párti hangadók voltak Fülöp udvarában. Sikeresen meggyőzték Fülöpöt, hogy 1600-tól anyagilag támogassa Ferdinándot. Fülöp folyamatosan vallási tanácsadókkal vette magát körül, mint Juan de Santa Maria atya, Fülöp lányának, Doña Mariának gyóntatója, aki a kortársak szerint erős befolyással volt a királyra uralkodásának vége felé. Ő, és Luis de Aliaga, Fülöp gyóntatója, voltak valószínűleg felelősek azért, hogy 1618-ban Lerma kegyvesztett lett. Hasonlóképpen Mariana de San Josét, Margit királyné kedvenc apácáját, is azzal vádolták, hogy befolyásolta a királyt.Sánchez, p. 97.
A kormányzás stílusa A spanyol koronát abban az időben királyi tanácsok által kormányozták. A legjelentősebbek ezek közül az Államtanács és az alárendelt Haditanács voltak, amelyeket hét szakmai, regionális tanácsra támaszkodtak és négy különleges tanácsra, amelyek az inkvizícióért, a Katonai Rendekért, a Pénzügyekért és a Keresztesadóért feleltek.Williams, p. 35. Ezeket a tanácsokat kiegészítették kisebb bizottságok, avagy hunták, ha szükség volt rá, úgy, mint például az ’éjszaka huntája’, amin keresztül II. Fülöp gyakorolta a hatalmat uralkodásának vége fele.Williams, p. 34. Politikai okokból Fülöp igyekezett elkerülni, hogy főnemeseket nevezzenek ki fontos hatalmi pozíciókba a kormányzásba és sokkal inkább támaszkodott az alacsonyabb nemességre, az úgynevezett szolgálati nemességre. II. Fülöp megtartotta a tradicionális tanácsrendszert, de saját újításokat vezetett be főleg a papírmunka terén, aminek következtében a folyamat hosszadalmas lett.Munck, p. 49. Kortársainak a szemében a személyes részvétele a folyamatokban, amit gyakorolt túlzó volt és a spanyol birodalomMattingly, p. 74. önként vállalt főhivatalnoki szerepe nem volt teljesen célravezető. Fülöp herceg 15 éves korában kezdett a gyakorlati kormányzással foglalkozni, mikor belépett II. Fülöp magántanácsába.Feros, p. 19.
III. Fülöp felfogását a kormányzásról három fő irányelv látszott befolyásolni. Először is erősen befolyásolta őt az irenika, ami itáliai körökben terjedt el az új humanista elméletek hatására, és amit Machiavelli fémjelzett.Tuck, p. 121. Girolamo Frachetta és más írók, akiket Fülöp különösen kedvelt, az állam létezésének okát konzervatív módon magyarázták, aminek központjában az uralkodói bölcsesség és az általa uralt ország törvényeinek és szokásainak szigorú betartása volt.Tuck, p. 122. Másodszor Fülöp osztozhatott Lerma szemléletén, hogy II. Fülöp kormányzási módszere nem volt gyakorlatias, feleslegesen zárta ki a főnemességet a kormányzásból, és uralkodásának utolsó évtizedében már nagyon nehézkesen működött.Williams, pp. 47–8. Végezetül pedig Fülöp saját személyisége és barátsága Lermával erőteljesen befolyásolta politikáját. Ennek eredményeként gyökeres változás következett be a korona szerepét illetőleg a kormányzásban.
Lerma hercege, mint valido Fülöp trónra lépését követően néhány órán belül Lermát kinevezte királyi tanácsosnak, királyi kegyencnek, validonak (királyi kedvenc).Williams, p. 42. Lerma ezután bevezette, hogy csak hercegi engedéllyel szabad a király elé járulni, és magát nevezte ki kapuőrnek. Minden kormányzati dolgot írásban kellett beadni és Lerma által.Feros, p. 112. Bár Fülöp többnyire nem volt nagyon érdekelt a kormányzásban, de ha már egy előterjesztés hozzá jutott, akkor kötelességtudóan állt hozzá.Williams, p. 104. A királyi tanács gyűléseit is írásban hívták össze, amit szintén Lerma közvetített.Feros, p. 113. A királyi tanács minden tagja teljesen transzparens volt Lermával szemben, aki a királyt képviselte, sőt 1612-ben a királyi tanácsnak alá kellett magát vetnie Lermának, mintha ő lenne a király. Hogy milyen mértékben vett részt maga Lerma a kormányzásban, vitatott. A kortársak azt látták, hogy Lerma keze mindenben benne van, voltak azonban, akik úgy gondolták, hogy Lermának nem volt meg sem a képessége, sem az energiája, hogy jelentékenyen befolyásolja a kormányzást.Williams, p. 105. Megint mások úgy vélték, hogy Lerma gondosan csak a jelentékeny dolgokat tálalta a király elé,Feros, p. 110. ezzel teret nyitott a szélesebb körű szakmai alapú kormányzásra, ami hiányzott II. Fülöp idején.Williams, p. 9.
Az új kormányzás nagyon gyorsan népszerűtlenné vált. A valido ötlete, aki a hatalmat gyakorolja, a régi, népszerű elgondolás ellen volt, amely szerint a király személyesen kormányzott, nem más által.Feros, pp. 117–8. Nemsokára a spanyol kormány tele lett Lerma rokonaival, barátaival és politikai szimpatizánsaival mások rovására.Feros, p. 133. Lerma még tovább korlátozta nyilvános szereplését, nem írt alá dokumentumokatWilliams, p. 10. és folyamatosan hangsúlyozta, hogy ő szerény és csak urának, III. Fülöpnek, dolgozik.
Birodalmi kormányzók De Lerma szerepe, mint kegyencé, tovább bonyolódott különböző kormányzók felemelkedésével III. Fülöp uralkodása idején, akik jelentős tengerentúli spanyol tisztségviselők voltak, akik független bíráskodást vezettek be, sőt gyakorta független politikát is az erős központi hatalom hiányában a gyarmatokon.Polisensky, p.127. Ebben az időben a kormányzási kommunikáció kihívásai elősegítették ezt a dolgot, és ez a jelenség sokkal jellegzetesebb volt III. Fülöp alatt, mint akár apja, vagy fia idején.