A Heysel-tragédiát a hetvenes-nyolcvanas években jelentős futballhuliganizmus okozta, mikor 1985. május 29-én, a brüsszeli Heysel Stadionban, az angol Liverpool FC és az olasz Juventus FC mérkőzésén ledőlt egy támfal, 39, többségében olasz szurkoló halálát eredményezve. A mérkőzés az 1984-85-ös BEK sorozat döntője volt.
Nagyjából egy órával a tervezett kezdőrúgás előtt az ellenfél szurkolói által felhergelt angol huligánok betörtek az olaszoknak fenntartott szektorba, menekülésre késztetve őket. A stadion omladozó oldalfala nem bírta a nyomást, és az emberekre dőlt. A mérkőzést a tragédia ellenére lejátszották.
A tragédiát 2005-ben Lars-Christer Olsson, az UEFA akkori igazgatója „az UEFA-tornák történetének legsötétebb órájának” nevezte.Olsson urges anti-racism action (uefa.com) Ide tartozik, hogy 1982-ben a moszkvai Luzsnyiki stadionban játszott Szpartak Moszkva–HFC Haarlem UEFA-kupamérkőzés legvégén a kijáratnál szerencsétlen módon összetömörült nézők 66 embert tapostak halálra; az eset részletei 1989-ben kerültek nyilvánosságra.Kint gólöröm, bent tömeghalál (Index.hu)Az eltitkolt tragédia (valogatott.blog.hu)
A háttér
1985 májusában a Liverpool Európa első számú egyesülete volt, az elmúlt nyolc BEK sorozatból négy alkalommal is ők szerezték meg a végső győzelmet, és ismét bejutottak a legrangosabb európai kupa döntőjébe, ahol az előző évben, a hazai pályán játszó AS Roma ellen elnyert címük megvédésére készültek. Ismét olasz ellenfél várt rájuk, a KEK címvédője, az 1982-es világbajnok olasz válogatott nagy részét felvonultató, az 1983-as, 1984-es és 1985-ös év aranylabdásával, a francia Michel Platinivel kiegészülő Juventus akadályozhatta már csak meg a Vörösöket a duplázásban. Túlzás nélkül állítható, Európa legjobbjai készültek szembenézni egymással.
Korábban, januárban a két egyesület megmérkőzött már egymással, az Európai Szuperkupa döntőjében, Torinóban 2–0-ra nyert a Juventus. Elvileg lett volna még egy visszavágó, de a Liverpool nem talált helyet a naptárában, így azt Heysel utánra halasztották. Soha nem játszották le azt a mérkőzést.
1984 – Liverpool–Roma
A Heyselt megelőző esztendőben a Liverpool az AS Roma ellen játszotta a döntőt. A döntőt a Roma otthonában, a Stadio Olimpicóban rendezték, ahol az angol együttes győzedelmeskedett, tizenegyesekkel. A mérkőzés után a szállásaikra hazatérő Liverpool szurkolókat a Roma fanatikusainak csoportjai támadták meg, sok britet vertek, vagy késeltek meg. Az eseten megdöbbent római sajtó arról számolt be, hogy a támadás nem csak a vereség feletti csalódásnak volt köszönhető, hanem az olasz szurkolók előre eltervezett akciója volt, ezt bizonyítja, hogy már a mérkőzés előtt a stadionhoz érkezők autóiban is fegyverek voltak.
A liverpooli helyi rádió, a Radio City tudósítói is első kézből tapasztalhatták meg az erőszakos eseményeket. A római szurkolók egy csoportja a helyi buszmegállóban várakozó liverpooliakra támadt, a buszvezető pedig nem engedte felszállni az angolokat, így legtöbbjük Nagy-Britannia római nagykövetségén talált menedékre. Mindössze egy önként jelentkező buszsofőr akadt, aki vállalta, hogy járművén egészen a szállodájukig szállítja a briteket, a busz útját a rendőrök biztosították. A Radio City munkatársai a buszon készítettek interjút a megvert és megkéselt áldozatokkal. Az angol sajtó nem foglalkozott különösen az eseményekkel, egyedül a Liverpool Echo számolt be „Eksztázis és agónia” című vezércikkében a történtekről, az olasz média viszont napokig foglalkozott a sajnálatos üggyel.
Az 1984-es római eset után elterjedt a hír, hogy az angol huligánok általános támadásra és bosszúra készülnek az olaszok ellen a Juventus elleni döntőben, emiatt a leghírhedtebb csoportok, többek közt a lutoni MIGS, a millwalli Bushwackers, a West Ham-es ICF és a newcastle-i Gremlins tagjai is elutaztak Brüsszelbe. Ma már általánosan elfogadott nézet, hogy ezek a hírek nem fedik a valóságot.
1985. május 29.
Az 1930-ban épült Heysel Stadion eddigre elavult, és visszatekintve a történtekre, teljességgel alkalmatlan helyszín volt egy olyan jelentős sportesemény megrendezésére, mint amilyen a BEK döntője. A stadion nagy része omladozott. Sokak számára nyilvánvaló volt, hogy biztonsági szempontból nem alkalmas futballmérkőzés megrendezésére, de egyedül a Liverpool ügyvezető igazgatója, Peter Robinson próbált nyomást gyakorolni az UEFA-ra, hogy jelöljön ki új helyszínt.
Az arénába 58-60 ezer szurkoló zsúfolódott be azon az estén, mindkét részt vevő csapatot több mint 25 ezer fő képviselte. A gólvonal mögötti, állóhelyes lelátókat három–három zónára bontották szét. A Juventus szurkolói a saját oldalukon az O, az N és az M szektorokban foglaltak helyet, szemközt az X és Y szektorokat a liverpooliaknak, a közvetlenül emellett lévő Z szektort pedig a semleges belgáknak tartották fent. Az elv, hogy ilyen nagy semleges zónát alakítsanak ki, lehetővé tette az olasz és az angol szurkolóknak, hogy utazási ügynökségeken és a stadionon kívüli jegyüzéreken keresztül szerezzenek belépőt, és így egy veszélyes, kevert zónát alakítsanak ki. A semleges szektor ellen mindkét klub tiltakozott.
Ebben az időben Brüsszelben és Belgium egész területén jelentős számú olasz közösség élt és sok kivándorolt Juventus szurkoló vásárolt jegyet a Z szektorba. A maradék belépők nagy részét utazási ügynökségek vásárolták fel és adták el, többségében a Juventus szurkolóinak, kis százalékban a Liverpoollal szimpatizálóknak.
Mindehhez járult, hogy a két liverpooli szektor túlzsúfolt volt, hiszen sok szurkoló – legtöbbjük az egész napos ivászattól lerészegülten – jegy nélkül is bejutott a gyenge biztonsági ellenőrzést kijátszva. A helyzet teljesen kiéleződött.
A tragédia
thumb|250px|right|A Heysel stadion A gondok hozzávetőlegesen este hét óra körül kezdődtek, egy órával a tervezett kezdőrúgás előtt. A tragédia egy feledésbe merült előzménye, hogy közvetlenül a BEK döntőt megelőzően egy ifjúsági mérkőzést játszottak a pályán. A két belga csapat pont a finálé résztvevőinek színeit viselte. A félidőben a vörös csapat vezetett 3–0-ra, a Liverpool szurkolók nagy megelégedésére, akik úgy szurkoltak, mintha már a kupadöntő folyna. Az első összecsapás a stadionban 19 óra 10 perc körül zajlott le, amikor a fehér csapat gólt szerzett, az olasz és az angol szurkolók összeverekedtek. Néhány perccel később a mérkőzést lefújták és a gyerekeket lehívták a pályáról. Az Y szektorban ülő liverpooliak és a Z szektorban lévő Juventus szurkolók csak néhány méternyire voltak egymástól. A két tábort csupán egy gyenge drótkerítés és a néhány rendőr által őrzött „senki földje” választotta el. Máig nem tisztázott körülmény, hogy ki kezdte a petárdák, rakéták és más anyagok átdobálását a másik szektorba, de az tény, hogy hét óra körül dobálózás alakult ki. A „bombák” között megtalálhatóak voltak a stadion darabjai is, hiszen az olyan rossz állapotban volt, hogy a drukkerek könnyedén újabb és újabb kődarabokat tudtak szerezni a lelátók padlózatából.
Ahogy közeledett a kezdőrúgás pillanata, a dobálózás egyre intenzívebbé kezdett válni. A Liverpool szurkolók egy csoportja ekkor, áttörve a drótkerítést, rohamot indított a Juventus szurkolói ellen, akik menekülésbe kezdtek. A nyolcvanas évek angol szurkolói kultúrájához szervesen kapcsolódott ez, teljesen általános volt, hogy az egyik tábor egy jól sikerült pillanatban betör az ellenfél területére, majd kis csetepaté után visszavonul a saját szektorába. Most viszont nem angol csapat küzdött angol ellen, az olaszok pedig nem ismerték, nem is ismerhették a szigetországi szokásokat, így fejvesztve menekülni kezdtek. De nem volt hova, emiatt a szektor oldalánál lévő falhoz préselődtek, sokan megpróbáltak átmászni azon, de a támfal nem bírta a nyomást és ledőlt.
A halálesetek döntő hányadát a fal leomlása okozta, 39 ember veszítette életét és több mint hatszázan sérültek meg. Az áldozatok testét vaskerítés darabokra helyezték és egy halomba gyűjtötték a stadionon kívül, hatalmas futball-zászlókkal takarva le őket. Mikor a rendőrségi és mentőhelikopterek megérkeztek, a légcsavarok szele egyszerűen lefújta az áldozatokról az egyszerű takarót. A helyzet kaotikus volt.
Az események viszont még korántsem értek véget, a Z szektorbeli társaikért bosszút állni szándékozó Juventus-fanatikusok elözönlötték a pályát és a Liverpool szurkolók felé indítottak támadást, de a rendőri beavatkozás végül megakadályozta, hogy még nagyobbra nőjön a káosz. A Juventus szurkolói még így is két órán át küzdöttek – köveket, üvegeket és rakétákat dobálva – a rendőrökkel, egyikük még pisztolyt is rántott a rendfenntartókra. Mikor lefújták a mérkőzést, a lelátók egyes részein még mindig ádáz küzdelem folyt a rendőrök és az olaszok között, a pályát a mérkőzés alatt pedig mindvégig rendőri osztagok biztosították. A 39 áldozat
Harminckilenc futballszurkoló veszítette életét a tragédiában, 32 olasz, 4 belga, 2 francia és egy észak-írországi.
Rocco Acerra (29) Bruno Balli (50) Alfons Bos (35) Giancarlo Bruschera (21) Andrea Casula (11) Giovanni Casula (44) Nino Cerrullo (24) Willy Chielens (41) Giuseppina Conti (17) Dirk Daeninckx, (38) Dionisio Fabbro (51) Jacques François (45) Eugenio Gagliano (35) Francesco Galli (25) Giancarlo Gonnelli (20) Alberto Guarini (21) Giovacchino Landini (50) Roberto Lorentini (31) Barbara Lusci (58) Franco Martelli (22) Loris Messore (28) Gianni Mastrolaco (20) Sergio Bastino Mazzino (38) Luciano Rocco Papaluca (38) Luigi Pidone (31) Bento Pistolato (50) Patrick Radcliffe (38) Domenico Ragazzi (44) Antonio Ragnanese (29) Claude Robert (27) Mario Ronchi (43) Domenico Russo (28) Tarcisio Salvi (49) Gianfranco Sarto (47) Amedeo Giuseppe Spolaore (55) Mario Spanu (41) Tarcisio Venturin (23) Jean Michel Walla (32) Claudio Zavaroni (28)
Juventus – Liverpool 1–0
A tragédia méretei ellenére a rendezők úgy gondolták, hogy meg kell tartani a mérkőzést, hiszen attól féltek, hogy annak lefújásával az események továbbterjedését kockáztatnák meg, így, miután a két csapatkapitány arra kérte a tömeget, hogy nyugodjanak le, elkezdődött a meccs. Bár a beszámolók eléggé ellentmondásosak ez ügyben, valószínűleg a játékosok nagy része nem volt tisztában a helyzet súlyosságával és azzal, hogy halottak is vannak, arról csak a mérkőzés után értesültek.
A meccset végül a Juventus nyerte 1–0 arányban, egy Michel Platini által értékesített, vitatható tizenegyessel. A büntetőt a svájci Daina játékvezető Zbigniew Boniek buktatásáért ítélte meg annak ellenére, hogy az egyértelműen a tizenhatos vonalán kívül történt.
A mérkőzés lefújása után a Juventus játékosai önfeledten ünnepeltek a pálya közepén, ebből is az feltételezhető, hogy a játékosok nem tudtak róla, hogy mi is történt pontosan a stadion sarkában két órával korábban.
Következmények
Hivatalosan az egész tragédia miatt csak és kizárólag a Liverpool szurkolóit tették felelőssé. Május 30-án, az UEFA hivatalos ellenőre, Gunter Schneider azt nyilatkozta, hogy „Kizárólag az angol szurkolók a felelősek. Ez kétségtelen.” Az esemény szervezője, az UEFA; a Heysel Stadion üzemeltetői és a belga rendőrség ellen soha nem indult nyomozás. Nem folytattak nyomozást a tragédiát kiváltó okokkal kapcsolatban sem.
Május 31-én, Margaret Thatcher brit kormányfő nyomására az FA visszavonta a következő évre az összes angol csapat nevezését az európai kupákból, két nappal később pedig az UEFA „meghatározatlan időtartamra” kitiltotta az angol klubokat. Június 6-án a FIFA kiterjesztette a tilalmat az egész világra, de egy héttel később ezt úgy módosították, hogy engedélyezték a barátságos mérkőzéseket. A kizárás nem érintette az angol nemzeti válogatottat. A Liverpoolra további hároméves eltiltást róttak ki az utánra, ha a többi angol csapatot felmentik a büntetés alól. Végül az angol csapatok száműzetése öt évig tartott és a Liverpool extra büntetését is egy évre csökkentették.