A Stuart–ház (eredetileg Stewart-ház) a Skót Királyság, később az Angol Királyság, végül Nagy-Britannia Egyesült Királyságának uralkodóháza volt. A Stewart név egy régi skót udvari címből – High Stewards of Scotland, azaz Skócia főudvarmestere – származik, amelyet 1150 körül nyertek el a Stewardok, majd apáról fiúra szállt egészen addig, amíg a cím hetedik viselőjét II. Róbert néven skót királlyá nem választották. Egyik leszármazottja, Stuart Mária királynő használta először a név francia alakját, a Stuart-ot.Az angol „Stewart” névből a „Stuart” átírás a XVI. század végén történt meg, leginkább Mária skót királynő (Mary, Queen of Scots) révén, aki Franciaországba költözött, és ott a „Stuart” formát használta. Ennek oka, hogy a francia nyelvben nem létezik a „w” betű, és Mária a francia udvarban élt, ahol nevének átírását a francia helyesírási szokásokhoz igazították. Ez az átírás azután vált általánossá, amikor Mária fia, (VI. Jakab néven Skóciában), aki Anglia trónjára is került, az „Stuart” nevet használta a brit uralkodóként. A névváltozás tehát elsősorban a francia nyelvi hatások és a nemzetközi diplomáciai kapcsolatok miatt történt meg, és a Stuart-ház uralkodói Angliában is ezt az írásmódot terjesztették el.
A Stuart-ház kisebb megszakításokkal 336 évig uralkodott a Skót Királyságban, 1371 és 1707 között. I. Erzsébetnek, Anglia királynőjének legközelebbi örököse VI. Jakab skót király (Angliában I. Jakab néven) volt, aki Erzsébet nagyapjának, VII. Henriknek – a Tudor-ház alapítójának – ükunokája volt, mivel lánya, Tudor Margit IV. Jakab skót királyhoz ment feleségül, s ő szülte V. Jakab skót királyt, akinek a lánya, Stuart Mária volt VI. Jakab édesanyja. Stuart Jakab megörökölte az Angol Királyság és az Ír Királyság trónját, így mindhárom szigeti nép feje lett, ráadásul 1603 és 1625 között a francia trónért is küzdhetett. Ez utóbbi időszak alatt a Stuartok Nagy-Britannia uralkodóinak hívatták magukat, bár parlamentáris unió a Stuart-ház utolsó királynőjének, Annának uralkodásáig nem létezett. A Stuartokat a Hannover-ház követte, az ő dinasztiájuk protestáns szemszögből volt fontos, elsősorban Írország londoni kormányzat alá vonásának ügyében. Az eredeti Stewart/Stuart klán még mindig létezik, a családnak több száz élő leszármazottja van.
Történelem A Stuart-ház első ismert tagja I. Flaald (Seneschal Flaald/Flaald udvarmester), Dol-de-Bretagne és Combourg urának 11. századi breton követője. Flaald és közvetlen leszármazottai birtokolták Dol urának háznépében a Dapifer (étekhordó) örökölhető és tiszteletbeli tisztségét. Unokája, II. Flaald I. Henrik angol királyt támogatta, és sorsdöntő lépést tett azzal, hogy Bretagne-ból Britanniába ment, amely a Stewartok későbbi szerencséjének bölcsője (beleértve azt a lassan kialakuló, hosszantartó hagyományt, miszerint a normandiai (de) Ferrer nemesi családból házasodnak). Walter a Steward (–1177), II. Flaald unokája, a Shropshire–beli Oswestry-ben született. Testvérével, Vilmossal együtt, aki a Fitzalan család leszármazottja volt (Arundel grófja), Matilda császárnét támogatta az anarchiának nevezett időszakban. Matildát nagybátyja, I. Dávid skót király segítette, Walter pedig követte Dávidot északra 1141-ben, miután Matildát István angol király fogságba ejtette. Walter földbirtokot kapott Renfrewshire-ben és a Lord High Steward (főudvarmester) címet is neki adták. IV. Malcolm skót király örökölhetővé nyilvánította ezt a tisztséget, mely így Walter fiára szállt, aki felvette a Stewart nevet. A hatodik High Steward of Scotland (Skócia főudvarmestere), Walter Stewart (1293-1326), feleségül vette Marjorie Bruce-t, I. (Bruce) Róbert lányát, és fontos szerepet játszott a Bannockburnnél vívott csatában, így kapcsolatai révén szerzett hírnevet. Fiuk, II. Róbert skót király a Bruce-ház örököse volt, végül a skót trónra került, amikor nagybátyja, II. Dávid utód nélkül hunyt el 1371-ben.
1503-ban, IV. Jakab skót király megpróbálta megerősíteni a békét Angliával, ezért elvette VII. Henrik leányát, Tudor Margitot. Fiuk, a későbbi V. Jakab születése tette a Stewart-házat a Tudor-ház közvetlen örökösévé, és az angol trón várományosává. Tudor Margit később Archibald Douglasnak, Angus felesége lett, lányuk, Margaret Douglas, Stuart Henriknek, Darnley urának anyja. 1565-ben Henrik elvette elsőfokú unokatestvérét, I. Mária skót királynőt, aki lánya volt. Henrik apja, Matthew Stuart, Lennox 4. grófja, a Stuart/Stewart-ház lennoxi ágának tagja volt. Matthew gróf apai ági felmenője Alexander Stewart, Skócia , anyai ági őse II. Jakab skót király volt, így előkelő helyen szerepelt a trónöröklési sorban. De megelőzte őket a Hamilton család.
Feudális és dinasztikus szempontból a skótok többször francia segítségre támaszkodtak, II. Károly angol király uralkodása alatt, akinek törvénytelen fia született Louise de Kérouaille, Portsmouth hercegnőjétől. Ez az ág kapta meg a fő Stuart-Lennox örökséget: a skót Lennox-ot és a francia uralkodótól Aubigny-t. Az ékkő azonban a Tudor-apanázs Richmond hercegség volt.
A Stuart-ház fontosabb vezetői Stuart mormaerekA "mormaer" kifejezés a középkori Skóciában a tartományi uralkodó vagy hercegi rangot jelölte, aki egy mormaerdom (tartomány) élén állt. A mormaerok nagy hatalommal bírtak, birtokaik és befolyásuk gyakran vetekedett a királyéval, és szerepük jelentős volt a regionális igazgatásban és katonai vezetésben. Ezek a tisztségek általában örökletesek voltak, és a mormaer cím viselői fontos szerepet játszottak a skót történelemben. A címet grófi rangként szokás beazonosítani. A Lennox urai a mormaer címet viselték, amely átalakult Lennox grófjává. A Stewart család beházasodott a mormaer címet viselő klán uralkodó családjába. Bármelyik kék névre kattintva a Lennox grófja oldalra jut, ahol részletesebben olvashat az adott személyről.
Maol Domhnaich / Maldoven (–1250), mormaer / Lennox 3. grófja, az előző fia. Felesége Elisabeth Stewart Malcolm (–1290/1292) léte kérdéses, az előző fia? Maol Choluim I / Malcolm (–1303), mormaer / Lennox 4. grófja, az fia Maol Choluim II / Malcolm (–1333), mormaer / Lennox 5. grófja, az előző fia Domhnall / Donald (–1365), mormaer / Lennox 6. grófja, az előző fia Margaret (-1384), Lennox 7. grófnője, az előző lánya. Férje: / Walter de Fasselane Donnchadh / Duncan (1345–1425), mormaer / Lennox 8. grófja, az előző fia Isabel (~1370–~1458) Lennox 9. grófnője, az előző lánya. Férje: Murdoc Stewart (1362–1425), Albany Elizabeth (–1429), a 8. gróf lánya, Isabel testvére fia Férje: John Stewart of Darnley
Skócia főudvarmesterei Alan fitz Flaad (1070 Dol-de-Bretagne – 1114)Alan fitz Flaad breton lovag volt, akit feltehetően I. Henrik angol király toborzott zsoldosként a testvéreivel vívott konfliktusai során. Miután Henrik Anglia királya lett, Alan hű udvaroncként szolgált, és nagy birtokokat szerzett Norfolkban, Sussexben, Shropshire-ben – ahol seriffként szolgált –, valamint a Midlands más részein, beleértve az oswestryi hűbéri báróságot és várat. Feladatai közé tartozott a walesi határ felügyelete is. 2024-ben a történészek őt tartják a FitzAlan család, az Arundel grófok (1267–1580) és a Stuart-ház ősének, bár családi kapcsolatait sokáig találgatások és viták övezték. Forrás: Walter fitz Alan (~1110 Melrose apátság – 1178), Skócia 1. főudvarmestere Walter fitz Alan XII. századi anglo-normann báró volt, aki skót főnemessé vált. 1122 előtt megalapította a Sporle-priorit (vallási központot) Norfolkban, amely a franciaországi Bretagne régióban található kolostorhoz tartozott, mint annak filiája vagy alárendelt kolostora. Körülbelül 1136-ban lépett I. Dávid skót király szolgálatába. Kb. 1150-ben a király főudvarmester (High Steward of Scotland) lett, és három egymást követő skót király, Dávid, IV. Malcolm és I. Vilmos alatt szolgált ebben a tisztségben. A főpohárnoki tisztség örökletes lett, Walter leszármazottai örökölték. A tisztség generációkon át történő betöltése okozta, hogy a családi nevük Stewart lett. Forrás: Alan fitz Walter(1140–1204), Skócia 2. főudvarmestereAlan, Walter fitz Alan fia és örököse volt. 1178-ban követte apját a Skócia főkamarása tisztségben, és 1204-es haláláig szolgált I. Vilmos skót király. Alan életében a család megszerezte a Bute-szigetet, és valószínűleg ő építtette a Rothesay kastélyt a szigeten. Valószínűleg részt vett Oroszlánszívű Richárd harmadik keresztes hadjáratában, 1191 júliusában tért vissza Skóciába. 1179 és 1183 között Melrose apátságban aláírt okirat tanúi között szerepelt. Alan a templomos lovagok patrónusa lett, bár nincs bizonyíték arra, hogy csatlakozott volna a rendhez. Őt és apját a Paisley-apátságban temették el. Forrás: Walter Stewart (~1198 – 1246), Skócia 3. főudvarmestereWalter volt a Stewart/Stuart-ház első tagja, aki a „Stewart” vezetéknevet használta, és „Dundonald-i”-ként (of Dundonald) nevezték meg. Tanúként szerepelt egy II. Sándor skót király király által kibocsátott okiraton „Walterus filius Alani, Senescallus, Justiciar Scotiae” (Walter, Alan fia, Senescallus, Skócia bírója) megjelöléssel, azaz ő volt Skócia bírója. Vélhetően hozzá tartozott az a főudvarmesteri pecsét, melynek körirata „Sigill. Walteri filii Allani” (Pecsételve." Walter, Allan fia.) volt. Forrás: Alexander Stewart (~1214–1283), Skócia 4. főudvarmestereAlexander Steward részt vett a hetedik keresztes hadjáratban IX. Lajos francia király oldalán, amely során fiatalabb testvére, John, 1249-ben elesett az egyiptomi Damiettánál. Úgy tűnik, zarándoklatot is tett Santiago de Compostelába, és ennek tiszteletére nevezte el legidősebb túlélő fiát Jamesnek (Jakab), amely név akkoriban ritka volt Skóciában. 1255-ben Skócia egyik régenseként szolgált III. Sándor skót király kiskorúsága idején. 1263 októberében a skót serege jobb szárnyának a parancsnoka volt Largsnál, sikeresen megvédték Skóciát V. Haakon norvég király inváziós serege ellen. Valószínű, hogy az ő idejében szerzett a Stewart-család uradalmat a Cowal-félszigeten, ahol Dunoon várukat is építették. Az ő idején a "Skócia főpohárnoka" (senescallus Scotie) címet használta – ez magasabb, mint a főudvarmesteri –, ami azt jelzi, hogy tisztsége nem csupán udvari pozíció volt, hanem nemzeti jelentőségű hivatali rangot képviselt. Forrás: James Stewart (1260? - 1309. július 16.), Skócia 5. főudvarmestere1286-ban a Skócia hat régense közé választották, akik az országot vezették III. Sándor skót király halála után 1286–1292 között. Később, 1297. július 9-én behódolt I. Eduárd angol királynak. Egyike volt a Robert Bruce, Annandale 5. ura trónigényének támogatására kijelölt auditoroknak. Az első skót függetlenségi háború elején hű maradt az angol királyhoz, csatlakozott William Wallace-hoz, mellette harcolt az 1297-es Stirling Bridge-i csatában. Wallace 1298-as falkirki veresége után átállt Robert Bruce oldalára, aki később néven Skócia királya lett. 1302-ben Franciaországba küldték, hogy támogatást kérjenek a francia királytól Anglia ellen. Azonban miután Anglia győzelmet aratott, Jamesnek 1306. október 23-án újra esküt kellett tennie , szent ereklyékre és szent iratokra tett esküvel, hogy biztosítsák hűségét. Ennek ellenére Robert Bruce ügyét szolgálta, ezzel ismét hazája iránti hűségét választva Edward király helyett. Forrás: