bélyegkép|jobbra|260px|Kis bandikut (Isoodon obesulus)

A bandikutalakúak vagy bandikutok (Peramelemorphia) az emlősök (Mammalia) osztályának elevenszülő emlősök (Theria) alosztályának és az erszényesek (Marsupialia) alosztályágának egyik rendje.

Rendszerezés A rendbe három család tartozik, bár az esőerdei bandikutokat egyes rendszerezések külön családba sorolják. Megint más rendszerezések a sertéslábú bandikutot (Chaeropus ecaudatus) a bandikutfélék családjába sorolják.

Bandikutfélék (Peramelidae) családja – Gray, 1872 Bandikutformák (Peramelinae) alcsaládja Isoodon – Desmarest, 1817 – 3 faj Perameles – É. Geoffroy Saint-Hilaire, 1804 – 4 faj Crash – 1 kihalt faj Tüskésbandikut-formák (Echymiperinae) alcsaládja Echymipera – Lesson, 1842 – 5 faj Microperoryctes – Stein, 1932 – 3 faj Rhynchomeles – Thomas, 1920 – 1 faj Esőerdei bandikutformák (Peroryctinae) alcsaládja Peroryctes – Thomas, 1906 – 2 faj

†Chaeropodidae család – Gill, 1872 †Chaeropus – Ogilby, 1838 – 1 faj, az 1950-es években kihalt †sertéslábú bandikut (Chaeropus ecaudatus)

Erszényesnyúlfélék (Thylacomyidae) családja – Bensley, 1903 Macrotis – Reid, 1837 – 2 faj közönséges erszényesnyúl (Macrotis lagotis) †fehérfarkú erszényesnyúl (Macrotis leucura)

†Yaralidae család – Muirhead, 2000 †Yarala – Muirhead, 1995 – 2 ismert fosszilis faj †Yarala burchfieldi †Yarala kida

Előfordulásuk A bandikutalakúak Ausztráliában, Tasmániában, Új-Guineában és a környező szigeteken honosak.

Megjelenésük A bandikutok hossza farok nélkül 15-65 centiméter között van és testtömegük 200-4700 gramm között.

Életmódjuk Az állatok általában éjjel aktívak, magányosan élnek és territoriális talajlakók. Táplálékuk gerinctelenek, kisebb gerincesek, magvak, bogyók, növényi rostok, gumók és gombák. A bandikutok 3 évnél többet is élnek.

Szaporodásuk Az ivarérettséget 3-6 hónapos korban érik el. A párzási időszak területenként eltérő. A vemhességi idő körülbelül 12 napig tart, ennek végén 1-7, többnyire 2-4 utód jön a világra. Az utódok mintegy 50 napig maradnak az erszényben. A legtöbb faj nősténye évente háromszor is ellhet.

Források

Emlősök, Budapest, Panem Kft, 2002-, - magyar nevek Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) Brehm: Az állatok világa / 2. Bandikutok (Perameles W. Geoffr.)

Kategória:Emlősrendek