I. (Kegyetlen, vagy Igazságos) Péter kasztíliai és leóni király (1350–1366, 1367–1369), aki a királyságok utolsó uralkodója volt az Ivreai-Burgundiai házból, XI. Alfonz (1311–1350) kasztíliai és leóni király fia és utóda. I. Péter édesanyja, XI. Alfonz második felesége volt, Portugáliai Mária (1313–1357) királyné, IV. Alfonz portugál királynak (Burgundiai-ház) és feleségének, Kasztíliai Beatrix (1293–1353) királynénak a leánya.

Élete és uralkodása

A kasztíliai belviszályok időszaka (1350–1355)

Kortársai szörnyetegnek írták le I. Pétert, a későbbi forrásokban viszont az igazság keménykezű bajnoka, ezért ilyen ellentmondóak a király jelzői. Uralkodására az volt a jellemző, hogy állandósultak a közte, és elsősorban a féltestvérei – apjának a házasságon kívül született fiai – közötti küzdelmek.

1350-ben – Péternek az apja váratlan halálát követő trónra lépésekor – , úgy tűnt, hogy nyugodt időszak kezdődött Kasztíliában. Ténylegesen Mária, az anyakirályné, és I. Péter nevelője, tanácsadója, bizalmasa, a kegyencének tekinthető, portugál származású João Afonso de Albuquerque (Juan Alfonso de Alburquerque /1305–1354/), Alburquerque ura, gyakorolták a hatalmat.A mai Spanyolország területén fekvő kisváros spanyol neve Alburquerque, portugál neve Albuquerque. João Afonso de Albuquerque portugál származású nemesnek, Alburquerque urának, a neve a portugál nyelvű írásmód szerint szerepel a szócikkben, míg a kasztíliai település neve a spanyol nyelvű írásmód szerint. – Mária anyakirályné és Albuquerque unokatestvérek voltak: Mindkettőjük apai ágú nagyapja I. Dénes (1261–1325) portugál király volt, IV. Alfonz királynak az apja. A nyugalom azonban csak látszólagos volt.

I. Péter, még 1350-ben, súlyosan megbetegedett. A király halála esetén nem lett volna hiány trónkövetelőkben, akik – fellépésük esetén – az igényüket ne tudták volna alátámasztani:

- XI. Alfonznak tíz gyermeket szült a szeretője, Eleonóra (Leonor Núñez de Guzmán) (1310–1351), Medina Sidonia úrnője, aki XI. Alfonz életében óriási befolyással rendelkezett a királyi udvarban. Gyermekeikre Alfonz sokkal több figyelmet fordított, mint a házasságából született, törvényes utódra, Péterre. A fiaik közül Henrik (1333? /1334?/ – 1379), akit az apja Trastámara grófjává tett, valamint ikertestvére, Frigyes (Frigyes Alfonz) (1333? /1334?/ – 1358), aki Szent Jakab (Santiago) Lovagrend nagymestere lett, már az apjuk halálakor jelentős személyek voltak.XI. Alfonz és Leonor Núñez de Guzmán gyermekei: Péter (1330–1338), Aguilar de Campoo ura. Sancho Alfonz (1331–1343), Ledesma ura. Henrik (1333/1334–1379), Trastámara grófja. Frigyes (Frigyes Alfonz) (1333/1334–1358), a Szent Jakab Lovagrend nagymestere. Ferdinánd Alfonz (1336 körül – 1350), szintén Ledesma ura. Tello (Tello Alfonz) (1337–1370), szintén Aguilar de Campoo ura, majd a felesége révén Vizcaya ura. János (János Alfonz) (1341–1359), Badajoz ura. Johanna (Juana) (1342–?), Trastámara úrnője. Sancho (Sancho Alfonz) (1342–1374), 1366-tól Alburquerque grófja (előtte már ő is Ledesma ura). Péter (Péter Alfonz) (1345–1359). – Leonor Núñez de Guzmán, anyai ágon, az Ivreai-Burgundiai házból származott: Ükapja IX. Alfonz (1171–1230) leóni király, III. (Szent) Ferdinánd (1199–1252) kasztíliai és leóni királynak az apja. – III. Ferdinánd pedig XI. Alfonznak volt az ükapja volt.

- Henrik gróf jegyese, Johanna Mánuel (Juana Manuel de Villena y Núñez de Lara) (1339–1381) hercegnő, és a bátyja, Ferdinánd Mánuel (Fernando Manuel de Villena y Núñez de Lara) (1332?–1350), Villena hercege, akik szintén az Ivreai-Burgundiai házból származtak.Ferdinánd Mánuel herceg és Johanna Mánuel hercegnő apjának, János Mánuelnek, „az Írónak” (don Juan Manuel, „el Escritor”) (1282–1348), Villena első hercegének, az apja Kasztíliai Mánuel infáns (1234–1283) volt, III. (Szent) Ferdinánd (1199–1252) kasztíliai és leóni királynak a fia.

- Aragóniai Ferdinánd (1329–1363) infáns és testvére, Aragóniai János (1330–1358) infáns, I. Péternek az unokatestvérei.Az aragóniai infánsok édesanyja, Kasztíliai Eleonóra (1307–1359), özvegy aragóniai királyné volt, XI. Alfonznak a nővére, azaz, I. Péternek a nagynénje. Az infánsok apja, az édesanyjuknak a második férje, a Barcelonai-házból származó IV. Alfonz (1299–1336) aragóniai király, akinek Eleonóra a második felesége volt. IV. Alfonz halála után az utóda, az első házasságából származó fia, IV. Péter (1319–1387) aragóniai király, Eleonóra királynét és a fiait elűzte Aragóniából, Kasztíliába.

- Juan Núñez de Lara (1313/1315–1350), Lara és Vizcaya ura (aki hosszú ideig a nemesség XI. Alfonzzal szemben álló részének a vezére volt), az Ivreai-Burgundiai házból származott; akárcsak a felesége, María Díaz de Haro (?–1348), Vizcaya úrnője.Juan Núñez de Lara apja Fernando de la Cerda (1275–1322), az apai ágú nagyapja Fernando de la Cerda (1255–1275) infáns, dédapja X. Alfonz (1221–1284), kasztíliai és leóni király – akinek Ferdinánd infáns az elsőszülött fia volt –, míg az ükapja III. (Szent) Ferdinánd (1199–1252) kasztíliai és leóni király. Az édesanyja, a "La Palomilla" néven nevezett Juana Núñez de Lara (1285–1351) volt; aki mind az apai ágon, mind az anyai ágon IX. Alfonz (1171–1230) leóni királynak az ükunokája. – María Díaz de Harónak – szintén apai ágon – X. Alfonz király szintén a dédapja volt. – Juan Núñez de Lara és María Díaz de Haro házasságából született gyermekek: Johanna (Juana de Lara) (1333–1359), az öccse halála után Lara és Vizcaya úrnője; Izabella (Isabel de Lara) (1335 körül – 1361), Lope Díaz de Haro (1337 körül – 1350, feltehetően az apja halála előtt meghalt), és Nuño Díaz de Haro (1348–1352), Lara és Vizcaya ura. – Juan Núñez de Lara nővére, Blanca de la Cerda Núñez y Lara (1311–1347), János Mánuelnek, Villena első hercegének a második felesége volt. Ő az édesanyja Ferdinánd Mánuelnek, aki az apja halála után Villena hercege lett, és Johanna Mánuelnek – aki bátyja halála után lett Villena hercegnője –, azaz ők Juan Núñez de Lara unokatestvérei voltak.

Mária anyakirályné és Albuquerque azonban gyorsan felléptek. Már 1350-ben, arra gyanakodva, hogy Leonor Núñez de Guzmán összeesküvést szervez, elfogatták, és Sevillában őrizték. Vele volt Johanna Mánuel hercegnő, Henrik gróf jegyese. Az elzárás ellenére, még ebben az évben, titokban, Henrik gróf feleségül vette a jegyesét. Mária anyakirályné és Albuquerque a titkos esküvő megtartását Leonor terhére rótták, és Carmona várában fogságba vetették, de Henrik grófnak sikerült elmenekülnie, Asztúriába.

Még 1350-ben, mind Juan Núñez de Lara, mind az unokatestvére, Ferdinánd Mánuel, Villena hercege, váratlanul meghaltak; egyesek szerint I. Péter megmérgeztette őket, noha korabeli forrásokban nincs ilyen állítás.Két évvel később, 1352-ben, Juan Núñez de Lara örököse, a négyéves kisfia, Nuño Díaz de Haro is elhunyt. – Ferdinánd Mánuel leánya és örököse, Blanka Mánuel (Blanca Manuel de Villena y Ampurias) (1348–1361), szintén gyermekkorban halt meg.

Mária anyakirályné 1351-ben, Talavera de la Reinában, meggyilkoltatta Leonor Núñez de Guzmánt, Albuquerque nem szállt szembe a királynéval. Henrik gróf ekkor tovább menekült, mégpedig Portugáliába. I. Péter – állítólag – csak utólag szerzett tudomást a gyilkosságról. A portugál uralkodó, IV. Alfonz király – I. Péter anyai nagyapja –, elérte az unokájánál azt, hogy Henrik hazatérhessen. Henrik azonban, a kasztíliai elégedetlenekkel összefogva, 1352-ben fellázadt I. Péter ellen, az öccsével, Tellóval (1337–1370) együtt. I. Péter leverte a felkelést, de meg kellett bocsátania a féltestvéreinek. Az uralkodó azonban az ellene fordult Alfonso (Alonso) Fernández Coronelnek (?–1353), Montalbán urának, nem bocsátott meg: 1353. februárban, Aguilar de la Frontera elfoglalása után, kivégeztette.

A király kegyencének tekinthető Albuquerque környezetében élt María de Padilla (1334 körül – 1361), kasztíliai nemes hölgy.María de Padilla és I. Péter távoli rokonok voltak: A legközelebbi közös ősük, Gonzalo Rodriguez Girón (?–1234) kasztíliai nemes volt. Neki az ükunokája volt María de Padilla; míg I. Péter a hetedik leszármazottja. – María de Padilla és Leonor Nuñes de Guzmán is távoli rokonok voltak: Gonzalo Rodriguez Girón, Leonornak a szépapja. I. Péter és María szerelemre lobbantak, és – szinte biztosra vehetően – titokban összeházasodtak, az anyakirályné és Albuquerque tudta nélkül, még 1353. június előtt. Ez I. Péter és Albuquerque közötti szakításhoz vezetett. Albuquerque elképzelése ugyanis az volt, hogy Kasztíliának Franciaországgal kell szövetségre lépnie. Ennek érdekében elérte azt, hogy I. Péter, 1353. június 3-án, házasságot kötött Bourbon Blanka (1339–1361) hercegnővel, I. Péternek (1311–1356), Bourbon hercegének a leányával.A Bourbon-ház a Capeting-ház egyik oldalága. A házasság megkötését botrány követte: A házasságot nem hálták el, továbbra is María de Padilla maradt a király a kedvese. I. Péter Blankát – tulajdonképpen fogolyként – Arévalo várába küldte, az édesanyját pedig haza, Portugáliába. A történtek miatt Albuquerque felháborodottan szakított a királlyal, és – tartva Pétertől – Portugáliába ment. A birtoka, Alburquerque városa, ellenállt a király támadásának, a visszavonuló uralkodó – Henrik gróffal és ikertestvérével, Frigyessel – hiába ostromoltatta a várost.

1354-ben I. Péter – átmenetileg elhidegülve María de Padillától – új kapcsolatot alakított ki. Szerelmes lett Juana de Castro (?–1374), galíciai nemes hölgybe.Juana de Castro féltestvére volt Inês de Castro (1320/1325–1355), Péter (1320–1367) infánsnak, a későbbi I. Péter portugál királynak – IV. Alfonz fiának – a kedvese, akit – állítólag – az infáns titokban feleségül is vett. Ezen állítólagos házasság kötés előtt Johanna Mánuelnek, Henrik gróf feleségének a féltestvére, Konstancia Mánuel (Constanza Manuel de Villena) (1316–1345) volt Péter infánsnak a felesége. – Juana de Castro és kasztíliai I. Péter legközelebbi közös őse a dédapjuk volt: IV. Sancho (1258–1295) kasztíliai király, XI. Alfonz király nagyapja. – Gonzalo Rodriguez Girón (?–1234) kasztíliai nemes – Maria de Padilla ükapja – Juana de Castro szépapja volt. – Juana de Castro és Leonor Nuñes de Guzmán távoli unokatestvérek voltak: Fernando Pérez Ponce de León (1203 körül – 1292), Cangas ura, Leonor anyai ágú nagyapja, míg Juana anyai ágú dédapja volt. I. Péter 1354 tavaszán házasságot kötött Juana (Johanna) de Castróval, elérte azt, hogy két kasztíliai püspök, Juan Lucero (?–1362), Salamanca püspöke, és Gonzalo de la Torre (?–1359?), Ávila püspöke tanúsították azt, hogy érvénytelen volt a Blankával kötött házassága.

A házasságkötéssel szinte egyidejűleg tudta meg I. Péter, hogy féltestvérei, Henrik és Frigyes, megegyezve a Portugáliából visszatért Albuquerquével, ellene fordultak, és az öccsük, Tello, valamint Aragóniai Ferdinánd és Aragóniai János infánsok, továbbá az édesanyjuk, Eleonóra királyné is csatlakoztak hozzájuk. I. Péter a felkelők ellen indult, elhagyta Juana de Castrót, akihez már soha nem tért vissza, és ismét María de Padilla lett a király kedvese, ezért Juana testvére, Fernán Ruiz de Castro (?–1377), Lemos grófja is a felkelőkhöz csatlakozott. A király Blankát Toledóba vitette, és María de Padilla rokonának az őrizetére bízta. A város polgárai – és az itt élő nemesek – körében azonban felháborodást keltett Blanka sorsa, és a király eljárása; Toledo fellázadt az uralkodó ellen.