Az UNESCO Világörökség Bizottsága a 2007. június 23. és július 2. között Christchurchben megtartott 23. ülésszakán az alábbi helyszíneket nyilvánította a világörökség részévé: 250px A Kárpátok és más európai régiók ősbükkösei , , , , , , , , , , , , , , , , és közös világörökségi helyszíneTermészeti (IX) Védett terület: 92 023,24 ha, puffer zóna: 253 815,38 ha, hivatkozás: 1133 Ez a határokon átnyúló, többször kiterjesztett helyszín Európa legnagyobb kiterjedésű ősbükköse, jelenleg 18 ország közös világörökségi helyszíne és összesen 94 védett területből áll. Kezdetben az Északkeleti-Kárpátok déli lejtőin, Szlovákia keleti részén és Ukrajnában található védett területhez összesen 10 természetvédelmi körzet tartozott, ezek közül hat Ukrajnában négy pedig Szlovákiában található. Ezek a védett területek egy 185 kilométer hosszú tengelyen fekszenek, tengerszint feletti magasságuk 210 és 1700 méter között váltakozik. A teljes védett övezet eredetileg háromszáz négyzetkilométert foglalt el, majd 2011-ben a helyszínt öt újabb, Németországban található bükkerdővel egészítették ki. A következő kiterjesztés óta, 2017-től a helyszínhez tartoznak mediterrán területek, az Alpok, a Dinári-hegység és a Pireneusok ősbükkösei is. Az utolsó, 2021-es kiterjesztés során bosznia-hercegovinai, csehországi, észak-macedóniai, franciaországi, lengyelországi és svájci bükkösök kerültek a világörökségi listára. Az ősbükkösöben találhatók a világ legmagasabb és legöregebb bükkfái, és megfigyelhető a bükkerdők fejlődésének valamennyi fázisa. A Kárpátokban őshonos bükkfa a Dinári-hegység mellett csak ezeken a területeken vészelte át a jégkorszakot, majd egy rövid, néhány ezer éves időszak alatt elterjedt az egész kontinensen. Az őserdők a bükkfák felbecsülhetetlen értékű genetikai tárházai. A fák mellett található ökoszisztéma magán viseli a jégkorszak utáni élővilág valamennyi jellegzetességét, gazdag növény és állatvilágnak, köztük több védett fajnak nyújt életteret. 250px Sydney-i Operaház Kulturális (I) Védett terület: 5,8 ha, puffer zóna: 438,1 ha, hivatkozás: 166Az 1973-ban felavatott sydney-i Operaház a 20. századi építészet kiemelkedő alkotása, Ausztrália egyik jelképe. Az épület egy hatalmas emelvényen áll, amit három oldalról víz vesz körül. Egymásba kapcsolódó kagyló vagy vitorla alakú épületelemei alatt két nagyobb előadótermet és egy éttermet alakítottak ki. Az épület tervezésére 1955-ben írták ki a pályázatot, amit a korábban kevéssé ismert dán Jørn Utzon nyert meg. Az építkezés kockázatos volt, mert még a munkálatok 1959-es megkezdésekor sem volt egyértelmű, hogy a különleges formájú tetőszerkezetek megépíthetők-e. A bordázatot előregyártott betonelemekből készítették el, a tetőzetet kerámialapokkal borították be, a nyitott oldalakra 2000 üvegtáblát helyeztek el. 1966-ban az építkezés irányítását hosszas viták után egy ausztrál építészcsapat vette át. A tengerparti környezetben, sétálóutcák között álló rendkívüli épület jelentős hatást gyakorolt az építészetre és lendületet adott az építészek, mérnökök és kivitelezők közötti kreatív együttműködésnek. 250px Qobustani sziklarajzok Kulturális (III) Védett terület: 537,22 ha, puffer zóna: 3 096,34 ha, hivatkozás: 1076A Qobustani sziklarajzok az ország középső vidékén, a Kaukázus lábánál egy félsivatagos terület fennsíkján találhatók. A térség feltételezhetően az utolsó jégkorszak után népesült be. A mintegy 6000 sziklarajz túlnyomó többsége véséssel készült és öt korszakhoz (paleolitikum, neolitikum, bronzkor, vaskor, középkor) kapcsolható. A paleolit kor rajzai csónakokat, vadállatokat, halakat ábrázolnak, a neolit korban viszont már rituálékat, táncoló alakokat, korai háziállatokat és áldozatbemutatásokat jelenítettek meg. A bronzkorra datálható véseteken kecskék és lovasok láthatók, a vaskori rajzokon kar nélküli emberszerű alakok. Nagy Sándor és Traianus római császár korában az átvonuló hadseregek feliratokat véstek a sziklákba, a középkorban tevekaravánokat, fegyveres lovasokat és iszlám szimbólumokat jelenítettek meg. A környéken található barlangok és sziklahasadékok lakhelyül szolgáltak a mintegy tízezer évvel ezelőtt itt élő embereknek. A kutatások során a sziklarajzok mellett településnyomokat és temetkezési helyeket is feltártak. 250px Szokoli Mehmed pasa hídja, (Višegrad) Kulturális (II)(IV)() Védett terület: 1,5 ha, puffer zóna: 12,2 ha, hivatkozás: 1260A hidat, az oszmán építészet és építőmérnöki tudományok egyik legszebb példáját a bosnyák származású Szokoli Mehmed török nagyvezír, a szultán legrangosabb tanácsadója parancsára építették 1571 és 1577 között. A Drina folyó hosszú ideig határfolyó volt Kelet és Nyugat között és ez a híd volt a Balkán középső részének egyik ellenőrző pontja, a Duna menti síkságokat Szarajevóval és az Adriai-tengerrel (elsősorban Dubrovnikkal) összekötő útvonal fontos állomása.A nagyvezír a híd építésével szülőföldje iránti tiszteletét rótta le. A tervezéssel Szinánt, a korszak egyik legnagyobb építészét bízta meg, aki 1538-tól az egész Oszmán Birodalom legfőbb építőmestere volt. A híd közvetlenül egy éles kanyar után ível át a Drina fölött. Hosszúsága 179,5 méter, 11 ívének szélessége 10,7 és 15 méter között változik. Az ívek formája a török kor jellegzetes építészeti vonásait követi. A folyó jobb oldalán egy síkság terül el, itt terjeszkedett a višegrádi van, a bal oldalon azonban sziklás a terep, ezért a hídhoz egy 120 méter hosszú felvezető rámpát kellett építeni. Közepén egy kapu áll, amelynek szélei túlnyúlnak a híd oldalvonalán. 250px A Richtersveld botanikai és kultúrtáj Kulturális (IV)(V) Védett terület: 160 000 ha, puffer zóna: 398 425 ha, hivatkozás: 1265Az 1600 négyzetkilométer kiterjedésű kultúrtáj az ország északnyugati részén, a namíbiai határ közelében terül el. Ez látványos hegyes, sivatagos vidék jellegzetes pozsgásokkal tarkított növényzetével az utolsó olyan terület a kontinens déli részén, ahol a nama törzs tagjai még ma is félnomád módon élhetnek. A térség elszigeteltsége ellenére folytatni tudták kétezer éves életmódjukat, amely az évszakok változásával a különböző legelőterületekre való vándorlással járt. A vetésforgóra emlékeztető tradicionális legeltetési szokásnak köszönhetően a helyi vegetáció nem szenved komolyabb károkat és az ökoszisztéma egyensúlya is fennmarad. A namák hordozható kupolás kunyhókban laknak, amelyeket gyékénnyel fednek le. A táborhelyeket közös megegyezéssel osztják el a családok között. Kultúrájuk szájhagyomány útján terjed, történeteikbe belefoglalják az egyes helyszínekkel és tájelemekkel kapcsolatos elképzeléseiket. 250px Csedzsu vulkanikus sziget és lávacsövek } Természeti (VII)(VIII) Védett terület: 9 521,8 ha, puffer zóna: 9 324,2 ha, hivatkozás: 1264A Csedzsu-sziget egy kontinentális lemezen lévő pajzsvulkán. A 188 négyzetkilométeres világörökségi helyszínhez a Geonunorem láva alagútrendszer a Szeongszan Ilcshulpong tufakúpja és a Halla-vulkán tartozik. Az 1950 méter magas Halla-hegy az ország legmagasabb csúcsa, a környező terület magassága 800 és 1300 méter között váltakozik. A hegy kőalakzatairól, vízeséseiről és mára már tóvá alakult kráteréről nevezetes. Az öt lávacső úgy jött létre, hogy a legfelsőbb része megszilárdult, míg alatta a folyékony része továbbfolyt. Miután a kőzet kihűlt hosszúkás csatorna maradt utána. A 182 méter magas tufakúp a sekély tengerfenéken történt kitörés eredményeként jött létre. A sziget jellegzetessége a nagy mennyiségben megtalálható szivacsos, vulkanikus eredetű kőzet. A helyszínen tanulmányozni lehet a vulkánok működését és a lávabarlangok kialakulásának folyamatát is. 250px Port de la Lune, Bordeaux Kulturális (II)(IV) Védett terület: 1 731 ha, puffer zóna: 11 974 ha, hivatkozás: 1256A helyszínhez Bordeaux történelmi kikötőjének városrésze tartozik, Párizst kivéve itt található az ország legtöbb felvilágosodás kori épületegyüttese. A terület több ezer éve lakott, már a római korban is kikötőként hasznosították. Legfontosabb áruja a bor volt amiről a környék ma is híres. Már a 12. századra fontos kereskedelmi és kulturális központtá fejlődött, és a 18. század elejéig megmaradt középkori arculata. Ekkor nagyszabású átalakításokba fogtak, 1730-től kezdték építeni a Place de la Bourse épületegyüttesét. A 18. század közepén Tournay márkija nagy szerepet játszott az újjáépítésben. A munkálatok még a 19. század közepén is folytak. A régi kikötőt változatlanul hagyták, de átépítették a középkori városkapukat, felújították a Garonne folyóra néző épületek homlokzatát stb. A városképet kivételes építészeti egység jellemzi, a klasszicista városépítészet egyik kiemelkedő alkotása. 250px A Lopé-Okanda kultúrtáj ökoszisztémája és reliktumai Vegyes (III)(IV)(IX)(X) Védett terület: 491 291 ha, puffer zóna:150 000 ha, hivatkozás: 1147Az Egyenlítő közelében fekvő Lopé-Okanda kultúrtáj a trópusi esőerdő és a szárazabb szavanna egyik határterülete. Itt az Ogooué-folyó mellett egy ezer négyzetkilométeres térségben nyílt területek és erdők részek váltakoznak. A nyílt vidékek még a kőkorszakban kezdődő emberi beavatkozásra jöttek létre és ez a folyamat napjainkban is tart. A térség mindig is a Szaharától délre élő törzsek egyik fontos vándorlási útvonala volt Nyugat-Afrikából Közép-, Kelet- és Dél-Afrikába irányában. A védett területen jól nyomon követhetők a fajok és az élőhelyek átalakulása és alkalmazkodásuk a jégkorszak utáni körülményekhez. A folyóvölgyben és a környező dombokon számos helyen folytattak ásatásokat, a leletek alapján feltételezhető, hogy a környék már négyszázezer éve lakott. A feltárások során viszonylag jó állapotban lévő lakóhelymaradványokat is azonosítottak. Az újkőkorszakból sziklarajzok maradtak ránk és jelentősek a vaskorra datálható leletek is. A sziklarajzok túlnyomó többsége geometrikus mintákat ábrázol, a többi embereket, kisebb emlősöket és hüllőket. A kultúrtáj számos veszélyeztetett nagy testű emlősfajnak is menedékek nyújt. A növényfajok közül eddig több mint ezerötszázat katalogizáltak de a feltételezések szerint ez csak az összes itt élő fajnak csak a fele. Korfu óvárosa Kulturális (IV) Védett terület: 70 ha, puffer zóna: 162 ha, hivatkozás: 978Korfu városát, az azonos nevű sziget legfontosabb települését az i. e. 8. században alapították. Az Adriai-tenger bejáratánál fekvő sziget stratégiai szempontból mindig rendkívül fontos volt. A város jelenlegi arculatát részben a négyszáz éves velencei uralom alatt kapta, amikor a 16. században az ismétlődő török támadások miatt a lakott központtól távolabb erődítményeket és egy citadellát emeltek. Ezt a védműrendszert 1669 és 1682 között megerősítették. A Földközi-tenger több erődített kikötővárosához hasonlóan Korfu városképe is rendkívül egységes. Az erődrendszer a 15. és a 20. század között fontos szerepet játszott a Földközi-tenger keleti és nyugati hatalmai közötti összecsapásokban. Az óváros nagyrészt neoklasszicista épületei elsősorban a velencei korból származnak, bár vannak köztük olyanok is, amelyeket a 19. században építettek.