A HMS Prince of Wales a Brit Királyi Haditengerészet egyik V. György király osztályú csatahajója volt, mely az angliai Birkenheadben lévő Cammell Laird hajógyárban épült. A Prince of Walesnek rövid, de aktív pályafutása volt. Többek között részt vett a Bismarck megállításában, valamint ez a hajó szállította Churchillt az Újfundlandi konferenciára. A hajót 1941-ben a japán repülőgépek elsüllyesztették a Távol-Keleten. Ez az esemény is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a tengeri hadviselésben a csatahajók elveszítsék vezető szerepüket.
Elnevezése
Az Admiralitás 1936. július 29-én elrendelte egy új King George V osztályú csatahajó építését. A hajónak a HMS King Edward VIII nevet akarták adni, az új uralkodó VIII. Eduárd tiszteletére, de VIII. Eduárd, talán sejtetve a Wallis Simpsonnal való kapcsolata miatti leendő problémáit, megváltoztatta a hajó nevét Prince of Walesre. Az új hajó lett a hetedik, mely a HMS Prince of Wales nevet viselte.
Építése
A második világháború kitörésekor a Prince of Wales liverpooli építése épp a felszerelésnél tartott. 1940 augusztusában a hajó megrongálódott Liverpool bombázása során. Az egyik bomba a hajó és a part közt csapódott be, így a hajó oldalán számos horpadás keletkezett. Az Admiralitás úgy gondolta, hogy a Prince of Walesre szükség lehet, ha a németek bevetik a Bismarckot vagy a Tirpitzt, így a hajó építését felgyorsították, többek közt számos vizsgálat elhagyásával. A Prince of Walest 1941. január 19-én állították hadrendbe, John Leach kapitány irányítása alatt, de a hajó egészen március 21-éig nem volt teljesen kész.
Atlanti-óceáni szolgálat
Nem sokkal hadrendbe állítása után, a Prince of Wales csatlakozott a HMS Hood-hoz, a német Bismarck csatahajó és az őt kísérő Prinz Eugen nehézcirkáló üldözésében. Mikor a Prince of Wales kihajózott, fedélzetén még mindig civil szakemberek dolgoztak. Május 24-én a Prince of Wales és a Hood a Dánia-szorosnál megküzdött a két német hadihajóval. A HMS Hood elsüllyedése után a Prince of Wales hét találatot kapott. A találatok következtében a hajó fegyverzetének nagy része használhatatlanná vált, így a Prince of Wales inkább megfutamodott. A rövid csata során a brit hajónak is sikerült kétszer eltalálni a Bismarckot. Egyik találata az elülső üzemanyagtartályt érte, így a német hajónak vissza kellett fordulnia Franciaországba, hogy ott megjavítsák. A Prince of Wales később csatlakozott a HMS Suffolkhoz és Norfolkhoz, melyek már a Dánia-szoros előtt is követték a Bismarckot. Május 25-én, 01.31-kor tűzharc bontakozott ki a Bismarck és a brit hajók közt. Tizenkét órával később a Prince of Wales abbahagyta a német hajó üldözését, mert fogyóban volt az üzemanyagja. Ezt követően visszatért a hajógyárba, ahol 6 hétnyi javítás várt rá.
Augusztusban ez a hajó szállította az angol miniszterelnököt, Winston Churchillt Újfundlandra, hogy részt vehessen az 1941. augusztus 10-én kezdődő találkozón, ahol az Amerikai Egyesült Államok elnökével, Franklin D. Roosevelttel találkozott. Ezen a találkozón írták alá 1941. augusztus 12-én az Atlanti Chartát is. A miniszterelnök szállítása után a hajót a Földközi-tengeri flottához rendelték, ahol konvojokat kísért.
Csendes-óceáni szolgálat right|thumb|300px|A HMS Prince of Wales Újfundland partjainál, az Atlanti Charta aláírásakor
Október 25-én a Prince of Walest az Amerikai Egyesült Államoknak adták, hogy segíthesse a Csendes-óceáni hadjáratot. A HMS Electrával és a HMS Express-szel együtt a hajó elindult Szingapúrba, hogy Sir Tom Phillips tengernagy irányítása alatt, a Keleti Flotta zászlóshajójává váljon. December elején meg is érkeztek Szingapúrba, ahol csatlakoztak a HMS Repulse csatacirkálóhoz. Eredetileg a HMS Indomitable repülőgép-hordozó is csatlakozott volna az így létrejött Force Z-hez, de Jamaica partjainál zátonyra futott, így javításra szorult.
A hajókat azért küldték Szingapúrba, hogy elrettentésként szolgáljanak a japán agresszióval szemben. Mindezek ellenére a japánok december 8-án megkezdték a támadást. A támadás időpontja egybeesett a Pearl Harbor elleni támadás idejével, csak a nemzetközi dátumválasztó vonal másik oldalán. Phillips tengernagy úgy döntött, hogy rajtaüt a japán partraszálló csapatokon, ezért kiküldte a Prince of Wales csatahajót, a Repulse csatacirkálót valamint további négy rombolót, a HMS Electrát, Expresst, Tenedost, és a HMAS Vampire-t, hogy keressék meg a japán egységeket. A hajók nem jártak sikerrel, sőt az I-65 japán tengeralattjáró észrevette őket, mikor visszafelé tartottak. A japán tengeralattjárók és repülőgépek követték a flottát, majd 1941. december 10-én, mikor a brit hajók légifedezet nélkül maradtak, a japán 22. légiflotta 86 bombázója és torpedóbombázója elsüllyesztette a Prince of Walest és a Repulse-t.
thumb|left|300px|Mise a Prince of Wales fedélzetén
A britek azt remélték, hogy korszerű csatahajóként, a Prince of Wales jobban ellent tud állni a támadásnak, mint az első világháborús Repulse, de nem így történt. Nem sokkal a kikötő elhagyása előtt, a Prince of Wales felszínfigyelő radarja működésképtelenné vált, így a Force Z leghatásosabb jelzőkészüléke használhatatlan volt. A támadás elején a Prince of Wales harcképtelenné vált, mivel egy torpedó eltalálta a hajócsavar és a hajótest illeszkedési pontját. A találat következtében víz ömlött a hajótestbe, a kormánylapát használhatatlanná vált, és a 133 mm-es lövegek erőforrása is megsérült. További két találat érte a hajó leggyengébb részét, amely az 1940-es német bombázás során megsérült, és soha nem tudták teljesen megjavítani. A támadás során a Prince of Walest-t 6 torpedó- és 1 bombatalálat érte. Mikor a hajó elsüllyedt, több száz ember veszett oda, köztük Phillips tengernagy és John Leach kapitány. A Prince of Wales legénységének nagy része mégis megmenekülhetett, mivel a hajó törzse jóval erősebb volt, mint a Repulse csatacirkálóé, aminek elvesztése lényegesen több emberéletet követelt.
thumb|right|300px|A Prince of Wales (baloldalt, elöl) és a HMS Repulse (baloldalt, hátul) 1941. december 10-én, a japán támadás közben. Az előtérben a HMS Electra vagy a HMS Express látható
A Prince of Wales volt az első nagyobb hadihajó, melyet pusztán repülőgépek segítségével semmisítettek meg a nyílt tengeren. Ez az eset, a csatahajók, tengeri hadviselésben betöltött szerepcsökkenésének előfutára volt. Gyakran állítják, hogy a Prince of Wales elvesztéséhez nagyban hozzájárult a radar hibája, valamint a korábbi bombatámadásból megmaradt sérülés is. A brit Haditengerészeti Építési Igazgató (Director of Naval Construction) jelentése szerint, a hajó elvesztésének fő oka az volt, hogy a Prince of Wales légvédelmi ágyúi, már a torpedók becsapódása előtt is komoly hibákkal rendelkezhettek, különben meg tudták volna akadályozni a támadás sikerét. Ezen túl a legénység kiképzése sem volt megfelelő.
A hajó roncsa körülbelül 47 méter mélyen fekszik a tenger fenekén, északi szélesség 3° 33,6'-nél, és keleti hosszúság 104° 28,7'-nél. A Prince of Wales hajócsavarjához egy bóját kötöztek, melyen a brit zászló lobog. 2001-ben, nem sokkal elsüllyedésének 60. évfordulója előtt, a roncs helyét védett területté nyilvánítottak az 1986-os hadi roncsokat védő törvény (Protection of Military Remains Act 1986) alapján. A hajó harangját 2002-ben két búvár, Gavin Haywood és George McClure, a Védelmi Minisztérium és a Force Z Túlélőinek Szövetségének (The Force Z Survivors Association) engedélyével kiemelte. A harangot restaurálták, majd a liverpooli Merseyside Tengerészeti Múzeumban (Merseyside Maritime Museum) kiállították.
Források
William H. Garzke, Jr., and Robert O. Dunlin, Jr., Battleships: Allied Battleships in World War II (Naval Institute Press, Annapolis, 1980). Gives a detailed history of the design, operational history, and battle damage to the ship, and includes pictures of the ship under construction and of battle damage received. Siegfried Breyer, Battleships and Battlecruisers 1905-1970 (Doubleday and Company; Garden City, New York, 1973) (originally published in German as Schlachtschiffe und Schlachtkreuzer 1905-1970, J.F. Lehmanns, Verlag, Munchen, 1970). Martin Middlebrook and Patrick Mahonehy Battleship: The Sinking of the Prince Of Wales and the Repulse (Charles Scribner's Sons, New York, 1979) Lt Cdr. Timothy J. Cain HMS Electra (Frederick Muller, LTD., London, 1959) Includes a description of the final battle off Kuantan, and the rescue of the survivors. Military Heritage did a feature on the Prince Of Wales and its sinking (Joseph M. Horodyski, Military Heritage, December 2001, Volume 3, No. 3, pp. 69 to 77). Philip Ziegler's King Edward VIII (Alfred and Knopf, 1991) Provides information relating to the naming of the ship.
További információk
A legénység névsora Fotók a HMS Prince of Wales-ről
Kategória:King George V osztály P Kategória:Hajótörést szenvedett vagy elsüllyesztett hajók