A déli-szigeti álfakusz vagy szirti álfakusz (Xenicus gilviventris) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe az álcsuszkafélék (Acanthisittidae) családjába tartozó Xenicus nem egyetlen még élő faja. 2022-ben az év madara lett Új-Zélandon.
Rendszerezése A fajt August von Pelzeln osztrák ornitológus írta le 1867-ben.
Előfordulása Endemikus faj, csak az Új-Zélandhoz tartozó Déli-szigeten honos. Természetes élőhelyei a magashegységi alpin és szubalpin erdők. Kedveli a gyér növényzetű, cserjés sziklakibúvásokat, kőomlásokat.
Megjelenése Testhossza 9 centiméter, testtömege 16-20 gramm. A hím élénk olívazöld, a tojó kissé barnásabb, zöldes árnyalatú. bélyegkép|250px
Életmódja Rovarokkal táplálkozik, melyeket a kövek hasadékaiból és a kövek közül szedeget össze. Nagy lába a hóban segíti, a hosszú karmai pedig a sziklákon való közlekedésben.
Szaporodása Földön fekvő korhadó törzsek alatt, sziklarésekben és talajüregekben fészkel. Évente csak egy költése van, mert a magashegységekben viszonylag rövid a költésre alkalmas időszak. Fészekalja rendszerint 3 tojásból áll, melyeket a tojó egyedül költ ki. A költési időszak alatt a hím eteti a tojót, majd együtt gondozzák a fiókákat rovarokkal és pókokkal.
Természetvédelmi helyzete Az elterjedési területe kicsi és töredezett, egyedszáma 5000 példány körüli és csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján veszélyeztetett fajként szerepel.
Mielőtt az európai telepesek megérkeztek Új-Zélandra a faj mindkét nagy szigeten előfordult. Azóta a betelepített kis ragadozók elsősorban a menyétek miatt állományai nagyon visszaestek. Ez a faj élete java részét a talajon tölti és felröppenve is csak néhány métert száll odébb, így könnyű zsákmánya a ragadozóknak.
Jegyzetek
Források
Új-Zélandi madarak
További információk Ibc.lynxeds.com - videó a fajról
Kategória:Xenicus Kategória:Madárfajok Kategória:Új-Zéland endemikus madarai