Alexandriai Kürillosz (, ), magyar egyházi nevén Alexandriai Szent Cirill (370-es évek – Alexandria, 444. június 27.) keresztény teológus, egyházatya, püspök, későbbi szóhasználattal pátriárka, Alexandria püspöke 412-től haláláig. A görög nyelvű ókeresztény teológia, különösen az alexandriai hagyomány egyik legjelentősebb alakja volt. A nesztorianizmus elleni viták és a 431-es efezusi zsinat egyik központi egyházi vezetőjeként döntő szerepet játszott az 5. századi krisztológia alakulásában. A római katolikus egyház szentként és egyháztanítóként tiszteli; a keleti ortodox, a kopt ortodox és más ókeleti keresztény hagyományokban szintén kiemelkedő szentként és egyházatyaként tartják számon.
Teológiájának középpontjában Jézus Krisztus személyének egysége állt. A Nesztoriosszal folytatott vitában azt hangsúlyozta, hogy az örök Ige ugyanaz a személy, aki a megtestesülésben valóságos emberi természetet vett fel. Ebből következően Mária Theotokosz, azaz „Istenszülő” címe szerinte nem Mária önálló „istenítése”, hanem krisztológiai állítás: aki Máriától emberként megszületett, az maga a megtestesült Ige. A cím ezért nem elsősorban Máriáról, hanem Krisztusról szól: arról, hogy ki az, aki Máriától emberként született.
Kürillosz püspökségét ugyanakkor súlyos alexandriai társadalmi és egyházpolitikai konfliktusok is kísérték. Fellépett a novatiánusokkal szemben, szerepet játszott az alexandriai zsidó közösség kiűzésében, összeütközésbe került Oresztész prefektussal, és püspöksége alatt történt Alexandriai Hüpatia újplatonikus filozófusnő 415-ös meggyilkolása is. A közel kortárs Szókratész Szkholasztikosz nem állítja, hogy Kürillosz közvetlenül elrendelte volna Hüpatia meggyilkolását, de az eseményt a Kürillosz és Oresztész közötti konfliktus légkörében tárgyalja, és szégyennek nevezi Kürilloszra és az alexandriai egyházra nézve.
Történeti megítélése összetett. Egyfelől a keresztény dogmatörténet egyik legnagyobb hatású teológusa, akinek Krisztus személyes egységéről szóló tanítása nélkül az efezusi és a későbbi khalkédóni krisztológia sem érthető meg. Másfelől alexandriai püspökként püspöki hatalmát határozottan, konfliktushelyzetekben gyakran kemény intézményi és politikai eszközökkel gyakorló egyházi vezető volt. A modern kutatás ezért egyszerre vizsgálja őt teológusként, egyházi vezetőként és késő antik várospolitikai szereplőként.
Neve, tisztelete és ünnepei
Nevének görög alakja Κύριλλος Ἀλεξανδρείας, latin alakja Cyrillus Alexandrinus. Magyarul a görögös Kürillosz és az egyházi, latinos eredetű Cirill névalak egyaránt használatos. A magyar egyházi és liturgikus nyelvben többnyire Alexandriai Szent Cirillként szerepel, míg a történeti és patrisztikai szakirodalomban gyakori az Alexandriai Kürillosz alak.
A keleti keresztény hagyományban már korán kiemelkedő egyházatyaként tisztelték. A bizánci és kopt hagyományban különösen nagy tekintélyre tett szert, részben azért, mert a nesztoriánus vitában Krisztus személyének egységét védte. A bizánci hagyományban az „atyák pecsétje” jelzőt is alkalmazták rá, ami arra utal, hogy benne látták az alexandriai patrisztikus teológia egyik lezáró és összefoglaló alakját.
A római katolikus egyházban XIII. Leó pápa 1882-ben nyilvánította egyháztanítóvá. Ünnepnapja a római katolikus naptárban június 27., halálának hagyományos napja. A keleti ortodox hagyományban január 18-án, illetve június 9-én is megemlékeznek róla, gyakran Szent Atanáz alexandriai püspökkel együtt.
Források életéhez és megítéléséhez
Kürillosz életének és működésének forrásai több csoportba tartoznak. Saját művei – levelei, dogmatikai iratai, szentírásmagyarázatai és vitairatai – elsősorban teológiai célú szövegek, nem semleges önéletrajzi beszámolók. Ezekből sokat meg lehet tudni gondolkodásáról, egyházi stratégiájáról és vitapartnereiről, de a történésznek figyelembe kell vennie műfajukat és polemikus céljukat.
A korabeli eseményekhez fontos elbeszélő forrás Szókratész Szkholasztikosz Egyháztörténete, különösen a hetedik könyv. Szókratész keresztény szerző volt, de Kürillosz alexandriai működését több ponton kritikusan mutatta be, főként a novatiánusokkal, a zsidó közösséggel, Oresztésszel és Hüpatia meggyilkolásával kapcsolatban. Emiatt értékes, de nem minden részletében pártatlan forrás: saját egyházi és történetírói szempontjai voltak.
Az efezusi zsinat történetéhez Kürillosz levelei, a zsinati iratok, Celesztin pápa levelezése, valamint a későbbi dogmatörténeti források használhatók. A Hüpatia-ügyben a források különösen eltérőek: Szókratész közel kortárs keresztény elbeszélése, Damaszkiosz későbbi újplatonikus hagyománya és Nikiûi János késői egyiptomi krónikája más-más értelmezési keretet képvisel. Ezért Kürillosz életének vitatott eseményeit forráskritikai óvatossággal kell tárgyalni.
Történeti háttér
Alexandria vallási és politikai helyzete
Alexandria a késő ókorban a Római Birodalom keleti felének egyik legfontosabb városa volt. Lakossága nyelvi, etnikai és vallási szempontból sokrétű volt: a görög nyelvű városi elit, az egyiptomi lakosság, a régi zsidó közösség és a különböző keresztény csoportok együtt alakították a város társadalmi életét. A város egyszerre volt kereskedelmi, tudományos, teológiai és politikai központ, ugyanakkor gyakori zavargásairól és erőszakos vallási-politikai konfliktusairól is ismert volt.
Az alexandriai püspök az 5. századra nem csupán liturgikus és tanító vezető volt. Jelentős intézményi, karitatív, gazdasági és városi befolyással is rendelkezett. Ez a befolyás gyakran feszültséghez vezetett a császári közigazgatás helyi képviselőivel, különösen a prefektussal. Kürillosz püspökségének első éveiben ezek a feszültségek nyílt konfliktusokban is megmutatkoztak.
Alexandria vallási képe sem írható le egyszerűen pogányok és keresztények szembenállásaként. A keresztény közösségen belül is voltak felekezeti és egyházfegyelmi törésvonalak, így például a novatiánusok jelenléte. A város zsidó közössége régi és jelentős volt, de a 4–5. század fordulójára a keresztény és zsidó lakosság közötti feszültségek is kiéleződtek.
Az alexandriai és antiochiai teológiai hagyomány
Kürillosz teológiájának megértéséhez fontos az alexandriai és az antiochiai teológiai hagyomány különbsége. Az alexandriai iskola rendszerint Krisztus személyének egységét, a megtestesült Ige isteni alanyiságát és a Szentírás krisztológiai értelmezését hangsúlyozta. Az antiochiai hagyomány nagyobb súlyt helyezett Krisztus valóságos emberségére, a történeti-nyelvtani értelmezésre és az isteni, illetve emberi vonások megkülönböztetésére.
Az „alexandriai” és „antiochiai” iskola megkülönböztetése hasznos történeti modell, de nem merev kategória. Az egyes szerzők álláspontja, módszere és terminológiája ennél gyakran összetettebb volt. A két hagyomány különbsége nem jelentett eleve két egymást kizáró kereszténységet, de az 5. század elején a hangsúlykülönbségek könnyen dogmatikai konfliktussá éleződtek. Kürillosz Nesztoriosz elleni fellépése ebben a szellemi és egyházpolitikai környezetben bontakozott ki.
Élete
Származása és neveltetése
Kürillosz születési ideje és pontos születési helye bizonytalan. A szakirodalom többnyire a 370-es évekre teszi születését; régebbi és modern összefoglalókban a 370 körüli, 375 körüli és 376 körüli dátum egyaránt előfordul. Egyes hagyományok Alexandria környékét vagy az egyiptomi deltavidéket valószínűsítik, más összefoglalók Alexandriát említik. A pontos helyet nem lehet teljes bizonyossággal megállapítani.
Anyai nagybátyja, Teofil 385 és 412 között Alexandria püspöke volt. Kürillosz neveltetése és egyházi pályája szorosan kötődött nagybátyja köréhez. Valószínűleg klasszikus retorikai, bibliai és teológiai képzésben részesült, amely alkalmassá tette arra, hogy később nagy terjedelmű exegetikai és dogmatikai műveket írjon.
Egyes források szerint fiatalabb korában kapcsolatba került az egyiptomi szerzetességgel is. Ennek pontos részletei nem világosak, de későbbi püspöki működésében fontos szerepet játszottak az egyiptomi szerzetesi csoportokkal való kapcsolatai.
Teofil mellett
Kürillosz Teofil püspök környezetében nőtt bele az alexandriai egyházi politikába. Teofil idején Alexandria püspöki széke már jelentős keleti hatalmi központ volt. Teofil kemény egyházpolitikai vezetőként ismert, különösen Aranyszájú Szent János konstantinápolyi püspökkel való konfliktusa miatt. A 403-as tölgyes zsinaton Teofil vezető szerepet játszott Aranyszájú Szent János elítélésében; a hagyomány szerint Kürillosz is jelen volt nagybátyja kíséretében.
Kürillosz később sokáig vonakodott attól, hogy Aranyszájú Szent János nevét felvegyék az alexandriai egyház liturgikus megemlékezésébe. Erre valószínűleg csak 417–418 körül, Attikosz konstantinápolyi püspök és a nyugati egyház nyomására került sor. Ez az epizód jól mutatja, hogy Kürillosz örökölte nagybátyja kemény egyházpolitikai örökségének egy részét, ugyanakkor későbbi működésében már maga is szélesebb egyházi egységkeresés szereplőjévé vált.
Püspökké választása
Teofil halála után, 412-ben Kürilloszt választották Alexandria püspökévé. A választást a források szerint feszültségek kísérték: más jelölt is volt, és a püspöki tisztség Alexandriában jelentős vallási és politikai hatalmat jelentett. Kürillosz végül megszerezte a püspöki széket, és több mint harminc éven át, 444-ben bekövetkezett haláláig vezette az alexandriai egyházat.
Püspöksége kezdetétől határozottan igyekezett megszilárdítani az alexandriai egyház tekintélyét. Ez a törekvés részben a késő antik püspöki szerep általános átalakulásához tartozott: a püspökök egyre gyakrabban jelentek meg városi közvetítőként, patrónusként és politikai szereplőként is. Kürillosz esetében ez a szerep különösen erőteljes formát öltött, ami a prefektussal és más vallási közösségekkel való konfliktusokban is megmutatkozott.
Korai alexandriai konfliktusai
A novatiánusok
Püspöksége elején Kürillosz fellépett az alexandriai novatiánusokkal szemben. Szókratész Szkholasztikosz szerint bezáratta templomaikat, lefoglalta egyházi javaikat, és megfosztotta vezetőjüket, Theopemptosz püspököt javaitól. A novatiánusok keresztény szakadár közösséget alkottak. Különösen szigorú álláspontot képviseltek azokkal szemben, akik az üldözések idején megtagadták hitüket, majd később vissza akartak térni az egyház közösségébe.
Szókratész Szkholasztikosz érzékenyen kezelte a novatiánusokkal szembeni fellépést, ezért beszámolója Kürillosz püspökségének első éveiről kifejezetten kritikus hangú. Az esemény ugyanakkor a késő antik püspöki hatalomgyakorlás tágabb összefüggésében is értelmezendő: a püspökök ekkor már nemcsak tanítóként, hanem a város vallási rendjének őrzőiként is felléptek.
A zsidó közösséggel való konfliktus
Kürillosz püspökségének egyik legsúlyosabb alexandriai konfliktusa a város zsidó közösségével kapcsolatos. Szókratész Szkholasztikosz beszámolója szerint a feszültség egy színházi rendzavarással és Hierax, Kürillosz egyik támogatója körüli vitával kezdődött. Oresztész prefektus Hieraxot nyilvánosan megkínoztatta, ami tovább élezte a püspök és a prefektus viszonyát.
A konfliktus hamarosan zsidó–keresztény utcai erőszakba torkollott. Szókratész szerint zsidó csoportok éjszaka keresztényeket csaltak utcára és öltek meg. Ezt követően Kürillosz nagy tömeggel a zsinagógákhoz vonult, elfoglalta azokat, a zsidókat kiűzte Alexandriából, javaikat pedig a tömeg kifosztotta. Oresztész prefektus emiatt panaszt tett a császárnál.
Szókratész általános megfogalmazása alapján nem dönthető el teljes bizonyossággal, hogy a város teljes zsidó lakosságát vagy annak jelentős részét érintette-e az elűzés. Az esemény azonban mindenképpen súlyos törést jelentett az alexandriai zsidó közösség történetében. A modern történetírás a részleteket forráskritikával kezeli, és figyelembe veszi, hogy a zsidó közösség saját nézőpontját közvetlenül nem ismerjük.
Oresztész prefektus és a nitriai szerzetesek