VI. György (Albert Frederick Arthur George of Windsor; Norfolk, 1895. december 14. – Norfolk, 1952. február 6.) az Egyesült Királyság és a Brit Nemzetközösség domíniumainak királya 1936-tól haláláig. Ő volt India utolsó császára és a Nemzetközösség első feje.
Trónra lépéséig első nevét, az Albertet használta. V. György második fiaként született, így sokáig nem volt reális esélye arra, hogy ő örökölje az ország koronáját. Fiatal korában tengerésztiszti pályára készült, az első világháborúban pedig a légierő tisztje volt. 1923-ban feleségül vette Elizabeth Bowes-Lyont, akitől két lánya született, Erzsébet és Margit. A 20-as években dadogása miatt hosszú ideig beszédterápiára járt, ami sokat javított állapotán, de teljesen soha nem sikerült túljutnia rajta.
Apjuk 1936-os halála után bátyja, VIII. Eduárd lett Nagy-Britannia királya, aki azonban egy kétszer elvált amerikai nőt, Wallis Simpsont szeretett volna feleségül venni. Az anglikán egyház (amelynek a mindenkori angol király a feje) ezt nem engedélyezte, így Eduárd inkább lemondott a trónról, csak hogy feleségül vehesse szerelmét. Utódja 1936. december 11-étől Albert lett, aki a VI. György uralkodói nevet vette fel.
VI. György uralkodása alatt tört ki a második világháború, amely komoly megpróbáltatásokat hozott az országnak. A király a bombázások alatt is Londonban maradt, bátor példamutatásával sikerült helyrehoznia a monarchia bátyja botrányai miatt megtépázott tekintélyét. Bár Nagy-Britannia a győztesek között volt a háború után, a Brit Birodalom egyre gyorsuló ütemben esett szét, illetve alakult át Brit Nemzetközösséggé. 1947-ben függetlenné vált India és Pakisztán, a köztársasággá váló Írország 1949-ben a Nemzetközösséget is elhagyta. György utolsó éveiben egyre súlyosbodó egészségi gondokkal küzdött. Mindössze 56 évesen halt meg, a trónon idősebbik lánya, II. Erzsébet követte.
Gyerekkora
VI. György 1895. december 14-én született a brit királyi család norfolki kastélyának, a Sandringham House-nek egyik kisebb épületében, a York Cottage-ben.Rhodes James, 90. o.; Weir, 329. o. Apja a trónörökös fia, György yorki herceg (később V. György király) volt; anyja pedig Tecki Mária, a német Ferenc tecki herceg és Cambridge-i Mária Adelaida legidősebb gyereke (és egyetlen lánya).Weir, 322–323., 329. o. Születésének napja egybeesett dédapja, Albert herceg (Viktória királynő férje) halálának napjával, aki 34 évvel azelőtt hunyt el.Judd, 3. o.; Rhodes James, 90. o.; Townsend, 15. o.; Wheeler-Bennett, 7–8. o. Viktória minden évben megemlékezett szeretett férje halálának napjáról és a trónörökös így írt a yorki hercegnek: "Tényleg úgy gondolom, hogy örömöt okoznál neki azzal, ha te magad javasolnád, az Albert nevet (a gyereknek)".Judd, 4–5. o.; Wheeler-Bennett, 7–8. o. A királynő valóban örült a javaslatnak, amely valamelyest enyhítette a gyászát. Az újszülöttet a sandringhami Mária Magdolna-templomban keresztelték meg három hónapos korában és az Albert Frigyes Artúr György nevet kapta. A családban csak Bertienek szólították.Judd, 6. o.; Rhodes James, 90. o.; Townsend, 15. o.; Windsor, 9. o. Anyai nagyanyjának (Mária Adelaida tecki hercegnő) nem tetszett az első neve és egy levelében azt írta, hogy a gyerek utolsó neve "még kiszoríthatja a kevésbé kedveltet".Bradford, 2. o. Néhány évtizeddel később ez meg is történt. Születésekor Albert a negyedik volt az örökösödési listán nagyapja, apja és bátyja, Eduárd mögött.
Gyerekként sokat betegeskedett, "hamar megijedt és meglehetősen könnyen elsírta magát".Wheeler-Bennett, 17–18. o. A korabeli arisztokrata családok szokása szerint szülei közvetlenül nem vettek részt a nevelésében - hivatásos nevelők gondjaira bízták. Dadogott, ami élete késői szakáig elkísérte. Balkezes volt, de kényszerítették, hogy jobb kézzel írjon. Visszatérő gyomorpanaszokkal küzdött és X-lába volt, ami miatt sok fájdalmat okozó síneket kellett hordania.
Iskolái és katonai pályája Albert 1909-től az osborne-i haditengerészeti előkészítő iskolába járt. Az 1911-es záróvizsgán a legrosszabbak között szerepelt, de ennek ellenére továbbjutott a dartmouthi tengerészeti főiskolára.Bradford, 41–45. o.; Judd, 21–24. o.; Rhodes James, 91. o. 1910-ben meghalt nagyapja, VII. Eduárd és Albert apja, V. György került Nagy-Britannia trónjára. Albert ekkor második volt a trónörökösödési listán (bátyja mögött).Judd, 22–23. o.
1913 első hat hónapját a HMS Cumberland gyakorlóhajóvá lefokozott páncélos cirkálón töltötte, amely felkereste a Karib-tengert és Kanada keleti partjait.Judd, 26. o. Az év második felében a HMS Collingwood csatahajóval a Földközi-tengert járta. A királyi herceget tiszt- és kadéttársai csak "Mr. Johnson" néven emlegették.Judd, 28. o. A következő évben kitört az első világháború. Albert a Collingwood egyik lövegtornyának tisztjeként részt vett a háború legnagyobb tengeri ütközetében, a Skagerraki csatában (1916. május 31. – június 1.) és helytállásáért hivatalos dicséretben részesült. Több csatában már nem vett részt, mert nyombélfekélye miatt sokat betegeskedett; 1917 novemberében meg is műtötték.Bradford, 55–76. o.
1918 februárjában áthelyezték a haditengerészet cranwelli gyakorló légibázisára.Bradford, 72. o. Két hónappal később megalakult a Királyi Légierő (Royal Air Force, RAF) és a bázist a Légügyi Minisztérium vette át; egyúttal Albert is a RAF kötelékébe került át. 1918 augusztusáig a herceg a pilótatanoncok 4. repülőszázadának volt a parancsnoka, amikor is elvégezte a légierő kadétjainak kéthetes pilótatanfolyamát és kinevezték a kadét-repülőszázadok vezetőjévé.Wheeler-Bennett, 115. o. Ő volt a királyi család első olyan tagja, aki pilótaigazolványt szerzett.Judd, 45. o.; Rhodes James, 91. o.
Albert nagyon szeretett volna a franciaországi frontra kerülni, így örömmel fogadta, amikor beosztották Hugh Trenchard tábornok törzskarába. 1918. október 23-án átrepült a csatornán és a háború hátralévő néhány hetében a RAF stratégiai bombázórészlegének nancyi főhadiszállásán látott el szolgálatot.Boyle, 360. o. A fegyverszünet megkötése után november 22-én elkísérte I. Albert belga királyt annak diadalmas brüsszeli bevonulására. 1919. július 31-én sikeresen letette vadászpilóta-vizsgáját, másnap pedig előléptették századparancsnokká (squadron leader).
A herceg 1919 októberétől egy éven keresztül a Cambridge-i Egyetem Trinity College-ében tanult történelmet, közgazdaságtant és jogot.Judd, p. 47; Wheeler-Bennett, 128–131. o. 1920. június 4-én apja kinevezte York hercegévé, Inverness grófjává és Killarney bárójává.Weir, 329. o. Tanulmányai végeztével elkezdte átvenni az uralkodói kötelezettségek egy részét: apja nevében szénbányákat, gyárakat, vasutakat látogatott meg (emiatt ráragasztották az "iparherceg" gúnynevet).Current Biography 1942, 280. o.; Judd, 72. o.; Townsend, 59. o. A hasonló feladatokban bátyja mindig jobban teljesített, Albertet ugyanis nagyon zavarta a dadogása és egyébként is inkább visszahúzódó természetű volt. A fizikai tevékenységekben ez nem hátráltatta, igen jól teniszezett. 1926-ban a wimbledoni teniszversenyen is indult férfi párosban, bár már az első fordulóban kiesett.Judd, 52. o. Érdekelte a dolgozók munkafeltételeinek javítása és egy ideig ő volt az Ipari Jóléti Társaság elnöke.
Házassága balra|bélyegkép|180px|Albert yorki herceg 1931-ben (László Fülöp festménye) A herceg eléggé nagy szabadságot kapott jövendőbelije kiválasztásában. Huszonöt évesen a már férjnél levő Lady Loughboroughért bolondult, de apja rábeszélésére feladta a kapcsolatot; yorki hercegi kinevezését kárpótlásul kapta. Ugyanebben az évben találkozott (gyerekkoruk óta először) Elizabeth Bowes-Lyonnal, Strathmore és Kinghorne earljének legfiatalabb lányával. 1921-ben és 1922-ben is megkérte a kezét, de a lány mindkétszer visszautasította, állítólag azért, mert vonakodott attól a nyilvánosságtól, ami a királyi család tagjainak életét kísérte.Bradford, 106. o. Hosszas udvarlás után végül beleegyezett, hogy férjhez megy Alberthez.Bradford, 77. o.; Judd, 57–59. o.
Az esküvőre 1923. április 26-án került sor a westminsteri apátságban. A fél évvel korábban létrejött BBC szerette volna a rádión közvetíteni a ceremóniát, de az apátság káptalanja erre nem adott engedélyt.Reith, 94. o.
1924 decembere és 1925 áprilisa között Albert és felesége a Szuezi-csatornát és Ádent érintve végiglátogatta a birodalom afrikai gyarmatait: Kenyát, Ugandát és Szudánt. Az út során afrikai nagyvadakra is vadásztak.Judd, 89–93. o.
Dadogása miatt a herceg rettegett a beszédektől.Judd, 49. o. 1925. október 31-én neki kellett elmondania Wembleyben a Brit Birodalmi Kiállítás záróbeszédét, ami mind számára, mind a hallgatóságnak igen kínosra sikerült.Judd, 93–97. o.; Rhodes James, 97. o. Ezután kereste fel az ausztrál születésű neves logopédust, Lionel Logue-ot. Logue légző- és egyéb gyakorlatokat végeztetett vele, és a hosszas gyakorlás fokozatosan meghozta gyümölcsét.Current Biography 1942, 294–295. o.; Judd, 99. o. Albert 1927-ben Ausztráliába látogatott, és a helyi parlament megnyitó ülésén már határozottan megjavult előadásmóddal mondta el beszédét.Judd, 106. o.; Rhodes James, 99. o. Az út során meglátogatta Új-Zélandot és Fidzsit is, és érintette Jamaicát, ahol akkoriban szokatlan módon egy fekete férfival, Bertrand Clarkkal játszott párosban teniszmérkőzést.
Albertnek és Elizabethnek két lánya született: Erzsébet (becenevén Lilibet) és Margit. A hercegi család londoni rezidenciájukon (a Piccadilly 145-ben) lakott, és viszonylag visszavonult, de harmonikus életet éltek.Judd, 111, 225, 231. o. 1931-ben Richard Bennett kanadai miniszterelnök Albertet javasolta Kanada brit főkormányzójának, amit V. György a gyarmatügyi miniszter tanácsára elutasított.Howarth, 53. o.
Trónra lépése
V. Györgynek komoly fenntartásai voltak a trónörököst, Eduárd herceget (Albert bátyját) illetően, aki férjes asszonyokkal folytatott kalandjai miatt rendszeresen botrányokba keveredett, és negyvenéves korára sem házasodott meg. Egyik megjegyzése szerint „Imádkozom Istenhez, hogy a nagyobbik fiam soha ne nősüljön meg, és ne legyenek gyerekei, és semmi se kerüljön Bertie (Albert), Lilibet (a kis Erzsébet) és a trón közé.”Ziegler, 199. o. 1936. január 20-án V. György meghalt, és az ország koronája Eduárdra szállt. Albert és három fivére a Westminster-palotában díszőrséget álltak apjuk felravatalozott holtteste mellett.
Mivel Eduárd gyermektelen volt, a trón örököse Albert lett. Eduárd még ugyanabban az évben, 1936. december 11-én lemondott a trónról, hogy feleségül vehesse szeretőjét, Wallis Simpsont, aki akkor éppen válófélben volt második férjétől. Stanley Baldwin miniszterelnök választás elé állította a királyt: ha feleségül veszi Simpsont le kell mondania, mert az anglikán egyház (amelynek az angol király a feje) nem engedélyezte olyan elvált nővel a házasságot, akinek még él a volt férje. Eduárd ragaszkodott az esküvőhöz, és inkább aláírta lemondó nyilatkozatát. Nagy Britannia és domíniumainak királya így Albert lett, aki vonakodva fogadta a megtiszteltetést.Judd, 140. o. Egy nappal a nyilatkozat aláírása előtt meglátogatta anyját Londonban. „Amikor elmondtam neki mi történt, összetörtem és úgy zokogtam, mint egy gyerek”, írta Albert a naplójában.Wheeler-Bennett, 286. o.
Eduárd lemondása napján az Ír Szabadállam parlamentje törölt minden, az uralkodóval kapcsolatos közvetlen utalást az ország alkotmányából. A következő napon egy új törvényben korlátozták az uralkodói hatalmat, akinek ezután csak a diplomaták kinevezése (az is csak a kormány ajánlása alapján) és nemzetközi szerződések aláírása maradt. Ezzel Írország gyakorlatilag köztársasággá változott, de ekkor még nem szakította meg kapcsolatát a Brit Nemzetközösséggel.Townsend, 93. o.