Az Anhinga a madarak (Aves) osztályának szulaalakúak (Suliformes) rendjébe, ezen belül a kígyónyakúmadár-félék (Anhingidae) családjába tartozó nem.
Rendszertani besorolásuk 2014-ben Jarvis és társai alaktani- és DNS-vizsgálatok végeztek a mai madarak körében; felfedezésüket a „Whole-genome analyses resolve early branches in the tree of life of modern birds” (A genom teljes vizsgálata meghatározza a modern madarak családfájának a korai ágait) című írásban adták ki."Whole-genome analyses resolve early branches in the tree of life of modern birds", Erich D. Jarvis, et al., Science 12 December 2014: Vol. 346 no. 6215 pp. 1320-1331, DOI: 10.1126/science.1253451. Ennek a nagymértékű kutatásnak a következtében, az Ornitológusok Nemzetközi Kongresszusánnak (International Ornithological Congress) jóváhagyásával ezt a madárnemet kivették a gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjéből és áthelyezték az újonnan létrehozott szulaalakúak rendbe.A Phylogenomic Study of Birds Reveals Their Evolutionary History. Shannon J. Hackett, et al" Science 320, 1763 (2008)
Előfordulásuk Az Anhinga-fajok főleg a trópusokon és a szubtrópusokon, Amerikában, Afrikában, Ázsiában és Ausztráliában élnek.
Megjelenésük Nagy méretű vízi madarak, testhosszuk 81–97 centiméter, testtömegük 1060–1350 gramm, szárnyfesztávolságuk átlagosan 120 centiméter. Megjelenésük nagyon hasonló a kormoránokéhoz, de hosszú, hegyes csőrükkel és S alakú, ívelt nyakukkal a gémfélékhez hasonlítanak. Az erős nyaki izmok lehetővé teszik, hogy a madarak könnyebben vadásszanak. Amikor a hal "lőtávolban" van, a kígyónyakúmadár feje úgy pattan ki, mint egy kígyóé, amely marni készül. A nyak villámgyors mozdulata meglepi a halat, amelyet szigonyként fúr át a csőr, vagy szorít a két káva közé. A fej úgy vágódik előre, mint egy acélrugó. Maga a mechanizmus a nyolcadik nyakcsigolyán alapszik, amely ilyenkor kiegyenesedik, és előrelendíti a fejet. Felső tollazatuk fekete és fehér vagy világosbarna csíkos. A nemek egyenlő nagyságúak, de a tojók tollazata világosabb, és a hímek csőre hosszabb, mint a tojóké. A fiatalok tollazata hasonlít a felnőttekéhez, de sápadtabb színű. Szárnyaik szélesek, és lehetővé teszik a leszálláskor a hosszú siklást. Lábujjaik között úszóhártyák találhatóak, és elég esetlenül mozognak a szárazföldön. Úszásuk hasonlít a kormoránokéhoz.
Életmódjuk A kígyónyakúmadarak viselkedése hasonló a kormoránokéhoz. Táplálékuk halakból, hüllőkből, kétéltűekből, kagylókból, rovarokból és férgekből áll. A sikerült fogás után a kígyónyakú madár felveti a fejét, hogy a hal lerepüljön róla, és elegánsan a levegőben kapja el, mindig úgy, hogy a hal feje lefelé néz. A madár már fiatal korában gyakorolja a zsonglőrködést fadarabokkal. Mivel tollazata kevésbé víztaszító, ezért ha egy időt a vízben töltött, ki kell jönnie megszáradni. Kiül egy faágra és napozik.
Szaporodásuk Nem telepekben fészkelnek, de előfordul, hogy néhány pár kicsi csapatba szegődve fészkel. Párjukat egyszer választják ki és egész életükben azzal vannak. Fészküket gallyakból és levelekből készítik. Fészekaljuk 2–6 tojásból áll, melyet 25–30 nap alatt költenek ki.
Rendszerezés A nembe az alábbi 4 élő faj tartozik:
amerikai kígyónyakúmadár (Anhinga anhinga) (Linnaeus, 1766) - típusfaj feketehasú kígyónyakúmadár (Anhinga melanogaster) (Pennant, 1769) ausztrál kígyónyakúmadár (Anhinga novaehollandiae) (Gould, 1847) afrikai kígyónyakúmadár (Anhinga rufa) (Daudin, 1802)
Fosszilis fajok Az alábbi lista a fosszilis fajokat foglalja magába:
Anhinga walterbolesi Worthy, 2012 (késő oligocéntól kora miocénig; Közép-Ausztrália Anhinga subvolans (Brodkorb, 1956) (kora miocén; Thomas Farmja, USA) – korábban a Phalacrocorax nembe soroltákFlorida Museum of Natural History|UF 4500, a proximal right humerus half. About 15% larger than A. anhinga and more plesiomorphic: Brodkorb (1956), Becker (1986) Anhinga cf. grandis (középső miocén; Kolumbia –? késő pliocén; Dél-Amerika)Including a Anatomical terms of location#Proximal and distal|distal right humerus (Federal University of Acre|UFAC-4721) from the Solimões Formation of Cachoeira do Bandeira (Acre, Brazil). Size identical to A. grandis, but distinctness in space and time makes assignment to that species questionable: Mackness (1995), Alvarenga & Guilherme (2003) Anhinga sp. (Sajóvölgyi középső miocén; Mátraszőlős, Magyarország) – A. pannonica?An ungual phalanx bones|phalanx: Gál et al. (1998–99), Mlíkovský (2002): p.74 „Anhinga” fraileyi Campbell, 1996 (késő miocén –? kora pliocén; Dél-Amerika) – meglehet, hogy valójában MacranhingaHolotype LACM 135356 is a slightly damaged right tarsometatarsus; other material includes a Anatomical terms of location#Proximal and distal|distal left ulna end (LACM 135361), a well-preserved left tibiotarsus (LACM 135357), two cervical vertebrae (LACM 135357-135358), three humerus pieces (LACM 135360, 135362-135363), probably also the almost complete left humerus Federal University of Acre|UFAC-4562. A rather short-winged species about two-thirds larger than A. anhinga; apparently distinct from the living genus: Campbell (1992), Alvarenga & Guilherme (2003) Anhinga pannonica Lambrecht, 1916 (késő miocén; Közép-Európa? és Tunézia, Kelet-Afrika, Pakisztán és Thaiföld –? Sahabi kora pliocén korszaki Líbia)a cervical vertebra (the holotype) and a carpometacarpus; additional material includes another cervical vertebra and femur, humerus, tarsometatarsus and tibiotarsus pieces. About as large as A. rufa, apparently ancestral to the Old World lineages: Martin & Mengel (1975), Brodkorb & Mourer-Chauviré (1982), Olson (1985): p.206, Becker (1986), Mackness (1995), Mlíkovský (2002): p.73 Anhinga minuta Alvarenga & Guilherme, 2003 (Solimões késő miocén/kora pliocén; Dél-Amerika)Federal University of Acre|UFAC-4720 (holotype, an almost complete left tibiotarsus) and UFAC-4719 (almost complete left humerus). The smallest known darter (30% smaller than A. anhinga), probably not very closely related to any living species: Alvarenga & Guilherme (2003) Anhinga grandis Martin & Mengel, 1975 (késő miocén; –? késő pliocén; USA)Assorted material, including the holotype UNSM 20070 (a Anatomical terms of location#Proximal and distal|distal humerus end) and Florida Museum of Natural History|UF 25739 (another humerus piece). Longer-winged, about 25% larger than and twice as heavy as A. anhinga, but apparently a close relative: Martin & Mengel (1975), Olson (1985): p.206, Becker (1986), Campbell (1992) Anhinga malagurala Mackness, 1995 (Allingham kora pliocén; Charters Towers, Ausztrália)Queensland Museum|QM F25776 (holotype, right carpometacarpus) and QM FF2365 (right Anatomical terms of location#Proximal and distal|proximal femur piece). Slightly smaller than A. melanogaster and apparently quite distinct: Becker (1986), Mackness (1995) Anhinga sp. (kora pliocén; Bone Valley, USA) – A. beckeri?Ulna fossils larger than A. anhinga: Becker (1986) Anhinga hadarensis Brodkorb & Mourer-Chauviré, 1982 (késő pliocén/kora pleisztocén; Kelet-Afrika)The holotype is a well-preserved left femur (AL 288-52). Additional material consists of a Anatomical terms of location#Proximal and distal|proximal left femur (AL 305-2), a Anatomical terms of location#Proximal and distal|distal left tibiotarsus (L 193-78), a proximal (AL 225-3) and a distal (11 234) left ulna, a proximal left carpometacarpus (W 731), and well-preserved (10 736) and fragmentary (2870) right coracoids. Slightly smaller than A. rufa and probably its direct ancestor: Brodkorb & Mourer-Chauviré (1982), Olson (1985): p.206 Anhinga beckeri Emslie, 1998 (kora-késő pleisztocén; Délkelet-USA)
Jegyzetek
Források
AnAge : Anhinga longevity data. Hozzáférés ideje: 2009-SEP-09. Answers.com : darter. In: Columbia Electronic Encyclopedia (6th ed.). Columbia University Press. Hozzáférés ideje: 2009-Sep-09.
Christidis, Les & Boles, Walter E. (2008): Systematics and Taxonomy of Australian Birds. CSIRO Publishing, CollingwoodVictoria, Australia. Cione, Alberto Luis; de las Mercedes Azpelicueta, María; Bond, Mariano; Carlini, Alfredo A.; Casciotta, Jorge R.; Cozzuol, Mario Alberto; de la Fuente, Marcelo; Gasparini, Zulma; Goin, Francisco J.; Noriega, Jorge; Scillatoyané, Gustavo J.; Soibelzon, Leopoldo; Tonni, Eduardo Pedro; Verzi, Diego & Guiomar Vucetich, María (2000): Miocene vertebrates from Entre Ríos province, eastern Argentina. [English with Spanish abstract] In: Aceñolaza, F.G. & Herbst, R. (eds.): El Neógeno de Argentina. INSUGEO Serie Correlación Geológica 14: 191–237.
Jobling, James A. (1991): A Dictionary of Scientific Bird Names. Oxford University Press, Oxford, UK.
Mayr, Gerald (2009): Paleogene Fossil Birds. Springer-Verlag, Heidelberg & New York. Merriam-Webster (MW) : Online English Dictionary – Anhinga. Hozzáférés ideje: 2009-Sep-09.
Mlíkovský, Jirí (2002): Cenozoic Birds of the World (Part 1: Europe). Ninox Press, Prague. Myers, P.; Espinosa, R.; Parr, C.S.; Jones, T.; Hammond, G.S. & Dewey, T.A. : Animal Diversity Web – Anhingidae. Hozzáférés ideje: 2009-Sep-09. Noriega, Jorge Ignacio (1994): Las Aves del "Mesopotamiense" de la provincia de Entre Ríos, Argentina ["The birds of the 'Mesopotamian' of Entre Ríos Province, Argentina"]. Doctoral thesis, Universidad Nacional de La Plata [in Spanish]. PDF abstract
ITIS szerinti rendszer besorolása Charlie Bood: A természet csodái 1. Interprint Kft. 1990.
Fordítás
További információk Képek az interneten a családhoz tartozó fajok Darter videos on the Internet Bird Collection
Kategória:Kígyónyakúmadár-félék Kategória:Madárnemek