Az Apátistvánfalvai Harding Szent István-templom (, vendül Cerkev Svétoga Števana Hardinga) a mai napig használt, késő barokk stílusú római katolikus történelmi kegyhely a Vas vármegyei Apátistvánfalva községben, a Vendvidéken. Teljes nevét ritkán használják, inkább egyszerűen apátistvánfalvai templom néven szerepel. Az egyedül álló templom a környék legszebb látványossága, az apátistvánfalvi egyházközség központja. Az egyházközséghez Apátistvánfalva mellett a két szomszéd falu, Kétvölgy és Orfalu tartozik.
Műemlék; törzsszáma 7612, KÖH azonosító száma 8805. GPS koordinátái: É 46°896724432553 K 16°25620068169
A lakosság 90%-a szlovén (vend), akik kizárólag katolikusok. A templomban gyakran vend nyelven imádkoznak, illetve énekelnek.
A kegyhely és a község védőszentje, egyben névadója az Angliából érkezett Harding Szent István ciszterci apát. A templom falán levő 18. századi freskókat ismeretlen művész festette.
A templom története
A templom helyén korábban egy kápolna állt, erről azonban alig tudni valamit. A település és a környék legtöbb falva 1784-ig Rábakethely (ma Szentgotthárd része) templomához tartozott egyházilag.
Felsőszölnökön már régóta volt templom, amit többször átalakítottak. Istvánfalutól néhány kilométerre a szlovéniai Dolányban 1757-ben épült már templom, annak a körzetéhez tartozott Ritkarócz (ma Kétvölgy része).
bélyegkép|balra|180px|A hegyi beszéd története a középhajó freskóján A Szombathelyi egyházmegye első püspöke, Szily János kezdeményezte a templomépítést a faluban. A munkálatokat Marits János (pléb. 1785–90), a község első papja szervezte meg, és az épület gyorsan elkészült. Az istvánfalvi templom tervrajzát állítólag összecserélték a bélapátfalvaiéval; mivel a két kegyhely rendkívül hasonló, így ez valószínűleg így is van. Marits Vízlendváról jött (ma Sveti Jurij, Szlovéniában, Muraszombathoz közel). A falu papja, Murai Ferenc az Apátistvánfalvával szomszédos Permisén született, és bizonyára ő indította el őt Maritsot a papi pályán, így különös véletlen, hogy pont ide került.
Anyakönyvet 1786 óta vezetnek. A templomba eleinte számos más falu lakosai jártak istentiszteletre. Istvánfalván kívül Permise (ma Kétvölgy), Börgölin (ma Újbalázsfalva, Apátistvánfalva része), Orfalu és Markócz (ma Marokrét/Markovci, Szlovénia). Utóbbi korábban a felsőszölnöki fília része volt, majd később újra visszakerült oda, amíg saját temploma nem lett.
A sekrestyét 1894-ben építették hozzá.
Az első világháború alatt több harangot kihajították az ablakon, hogy ágyút öntsenek belőlük. Az eséstől állítólag úgy megkondultak, hogy a környék házainak falai jól láthatóan megremegtek. 1923-ban egy 6,5 mázsás harangot szenteltek fel, ezt a második világháborúban az újabb fémhiány miatt ismét elvitték.
2005-ben a maribori püspök, Jožef Smej jelenlétében a karzatalj falán emléktáblát szenteltek fel 1785–2001 között itt szolgált papok és káplánok néveivel.
A faluban élt papok és káplánok közt sok volt a más nemzetiségű (szlovének, magyarok, németek, horvátok). A nem szlovén nemzetiségűek közül sokan megtanultak vendül, és tartottak ilyen nyelvű istentiszteletet. Még a jelenkori plébánosok, káplánok közt is voltak, akik a főbb imádságokat (Miatyánk, Üdvözlégy) megtanulták a lakosság nyelvén, és úgy mondták el a miséken.
Az orgona 2007-ben volt százéves, s pont ekkor került sor felújítására is. Ugyanebben az évben kapott kitüntetést a falu idős kántora, a kétvölgyi születésű Oreovecz János, aki ötven éven át játszott a miséken, elsősorban vendül. Oreovecz azóta nyugdíjba vonult.
2011 őszén a templomot éppen felújítják.
Az épület
bélyegkép|jobbra|250px|A főoltár a tituláris szent, Harding Szent István olajképével A templom falai két méter vastagok; a torony 37 méter magas, hat ablaka van. Az orgonakarzat bejáratánál egy téglalap alakú üvegezett ablak található, a harangtoronyban (a harang alatti helyiségben) egy fa zsalugáteres, ovális alakú, a torony négy oldalán pedig négy, szintén fa zsalugáteres négyzetes ablak helyezkedik el. A monumentális épület kétezer ember befogadására alkalmas, a szentgotthárdi barokk templom után ez a második legnagyobb kegyhely a Vendvidéken.
A hajóban a karzat fölötti boltszakasz mennyezetén a freskó Mózes és az égő csipkebokor történetét mutatja be. A karzat ablaka mellett egy másik helyiség is található, itt azonban csak régi tárgyakat tárolnak. bélyegkép|balra|175px|Az orgona
A templom tornyában elhelyezett harangokhoz fa csigalépcsőn, majd létrán juthatunk fel.
Festményei, berendezése
Az előcsarnok az orgonakarzat alatt van. Itt néhány egyszerű pad áll, baloldalt pedig a gyóntatószék nyílik.
Az orgonát még a 20. század elején kapta a templom, Fodor Károly (pléb. 1894–1908) idejében. A plébános sekrestyével toldotta meg a templomot, és 1895 májusára új oltárt is készített. Halála előtt még beszerezte az orgonát, melybe 85 fasíp, 59 horgany és 434 ónsíp van beépítve. Előtte egy kisebb orgonán játszottak a miséken, mely ma is megtalálható a parókián. A falu első kántora Slezák Mátyás, Csajtáról (ma Schachendorf, Ausztria) származó iskolamester volt, aki ezen játszott a miséken.
A hajó belső falain temperaképek láthatók 1913-ból. Kétoldalt két mellékoltár áll. A bal oldalin az olajfestmény oltárképe Szűz Máriát, a Világ Királynőjét ábrázolja mennyei környezetben, karján a gyermek Jézussal. Kétoldalt Szent Joachim és Szent Anna szobra. Az oltárkép alatt, középen egy használaton kívüli tabernákulum áll, mellette a kereszteléshez való szentelt vizet tároló műkő henger. A jobb oldali oltáron Szent Márton püspök legendáját örökíti meg a festmény, mellette pedig a Feltámadt Jézus szobra látható.
A hajó boltozatos mennyezetén szintén bibliai jelenet, a hegyi beszéd látható, alatta 1913-ból való latin nyelvű felirat: „Gloria in Excelsis Deo”.
Kétoldalt a 14 stáció olajfestményei láthatók, melyek a karzataljtól indulnak. A képek 1887-ben készültek Grazban, feliratuk szlovén (vend) nyelvű. Ezek az egyetlen szlovén feliratú kegytárgyak a templomban. A stációk közül kettőt el kellett távolítani, mivel a nedvesség miatt teljesen tönkrementek. (Eredetileg Ljubljanából szerettek volna stációkat rendelni a templomba. A börgölini Bedics Ferenc bíró megkért egy Anton Trstenjak nevű utazót – aki a ljubljanai egyetemtől jött, és a magyarországi szlovén falvakat járta –, hogy továbbítsa a rendelésüket. Trstenjak ellenben nem talált Ljubljanában sehol olyan festőt, aki Magyarországra hajlandó lett volna rendelést teljesíteni.)
A falon található az énekszámokat mutató tábla. A magyar nyelvű énekeket fekete, míg a szlovént kék színű számok jelzik. Mellette a falon a szószék van. A régi széken elöl egy fafaragású Jézus-dombormű látható. A Megváltót magvetőként ábrázolja, utalva ezzel a Magvetőről szóló jézusi példabeszédre. bélyegkép|balra|175px|Világ Királynője az evangéliumi oldal mellékoltárán bélyegkép|jobbra|175px|Szent Márton legendáját ábrázoló festmény a leckeoldali mellékoltáron
A szentélyben áll a főoltár, innen pedig egy ajtó nyílik a sekrestye felé. Az ambó és a szószék között áll a szembemiséző oltár.
A főoltár képén Harding Szent István apát legendája látható, amint Szűz Mária átadja neki a rendi vállruhát. A kép mellett baloldalt Szent Imre herceg, Szent István korán meghalt fiának, jobboldalt Gonzaga Szent Alajos szobra áll. Lábai előtt a Szent Korona, arra utal, hogy sohasem lehetett király.
Az oltármenzán álló tabernákulumban tárolják az áldozati kelyhet, az oltáriszentség kelyhét és a szentáldozás egyéb eszközeit. Jobb oldalán, egy kis domborművön szintén bibliai történetet ábrázolnak: az angyal elkapja Ábrahám kezét, amikor az Izsákot feláldozására készül.
A szentély boltozatos mennyezetén Mária megkoronázásának jelenete látható a Szentháromságot és a mennybe vett Szűz Máriát ábrázoló freskón. A kép négy sarkában a négy evangélista képei, mögöttük attribútumaik.
A szentély ólomüvegablaka a „Jézus születésének hírül adása” bibliai történetét örökíti meg. A főoltár mellett a keresztelési eszközök tárolására szolgáló szekrény áll. Ezt 1910-ben kapta a templom, rajta egy kis fémtáblán olvasható az adományozó, Zétek Ferenc helyi lakos neve.
A toronyban 2011-ben két harang van. A nagyobb, csaknem tízmázsás harangot 1934-ben öntötték és 1935 februárjában áldották meg. Mellette a kisebb harang a régiek közül maradt meg; rajta az egyházközség negyedik papjának, a szlovén Küzmics Györgynek (Georgio Kuzmits pléb. 1795–1810) neve olvasható. bélyegkép|balra|150px|Az égő csipkebokor freskója a karzat fölötti boltszakaszban bélyegkép|jobbra|150px|Mária megkoronázását ábrázoló freskó a hajó boltozatán
Környezete
A templom mellett közvetlenül áll a temető, ahol Doncsecz Károly neves fazekasmester síremléke is található. A templom mellett van még továbbá az apátistvánfalvi két tannyelvű általános iskola, mely csaknem egyidős a templommal (1787 óta létezik). Szemben egy mészkőből faragott kis emlékmű, egy korinthoszi oszlopon álló Szűz Mária-szobor, karján a kis Jézussal. A szobrot 1899-ben állíttatta Sömenek Józsefné, szül. Kovács Anna. Úgyszintén a templom mellett áll a kétszintű parókia, egyelőre üresen.
Hitélet
A falunak 2001 óta nincs állandó plébánosa. A legutóbbi pap, Tóth István (pléb. 1981–2001) tragikus halála után a szentgotthárdi plébánia káplánjai látják el a lelkipásztori teendőket. 2007 augusztusától dr. Veres András püspök Apátistvánfalvát a felsőszölnöki plébániához kötötte, és annak papja, a szlovén nemzetiségű Merkli Ferenc látja el azóta a teendőket.
Esküvőket egész évben tartanak.
Búcsújárást az istvánfalvai lakosok 1683 óta minden év július 16-án, Harding Szent István napján, illetve a rá következő vasárnap tartanak.
Megtekintése
Bejelentkezéssel látogatható.
Apátistvánfalván szolgáló lelkipásztorok 1785-2001
bélyegkép|jobbra|205px|2005-ben állított emléktábla, az egyházközségben szolgált papok és káplánok névsora
Plébánosok 1785–1790 Marits János 1790–1793 P. Hüll István 1793–1795 Teklics József 1795–1810 Küzmics György 1810–1834 Ivanóczy Mátyás 1834–1851 Árendás Károly Imre 1851–1852 Borovnyák József 1852–1869 Szerényi JánosEredetileg Cvörnjek János, született Felsőlendván (ma Grad, Szlovénia). 1869 Ivanóczy József 1869–1894 Scsavnicsár István 1894–1908 Fodor Károly 1908 Osztovics József 1908–1925 Koczján István 1925–1937 Deli István 1937–1981 Markovics Lajos 1981–2001 Tóth István
Káplánok 1790–1791 Kultsár György 1791–1793 Bognár Péter 1792–1793 Ballia Imre 1795–1796 Hompasz József 1799–1800 László János (pap) 1802–1804 Vogrincsics János 1804 Koszednár Ferenc 1805–1806 Farkas János 1834 Kováts Ferenc
Az egyházközségből származó plébánosok
Murai Ferenc Permisén született, Vízlendva plébánosa volt Rogán György rábagyarmati plébános, Szakonyfaluból származhat, bár ez csak feltételezés Doncsecz Imre, született Apátistvánfalván, volt Vízlendván káplán, később Felsőszentbenedek plébánosa az 1830-as években, amit egykor Küzmics Miklós vezetett Gáspár Ferenc, Rábatótfaluból való, Muraszombat plébánosa volt, az ottani Szent Miklós-templomban, a püspökség előtt kérelmezte egy kápolna építését a városban
Jegyzetek
Források Nagyvőfély.hu Vendégváró.hu: Római katolikus templom, Apátistvánfalva Műemlékem.hu: Római katolikus templom
Kategória:A Vendvidék szakrális építményei Kategória:Szentgotthárdi ciszterci apátság Kategória:Magyarország barokk vallási építményei Kategória:A Szombathelyi egyházmegye templomai, kolostorai Kategória:Magyarország 18. századi katolikus templomai, kolostorai Kategória:Az 1780-as években átadott építmények