bélyegkép|jobbra|150px|Robert Smithson: Spiral Jetty, 2005
Robert Smithson (Passaic, New Jersey, 1938. január 2. – Amarillo, Texas, 1973. július 20.) amerikai land art művész.
Land art első nagy figurája. Tevékenysége a minimalista művészetből indult. Tisztán gondolkodó, számos írást publikáló művészről van szó. Smithson a konceptuális művészet és a land art határterületén helyezkedik el. Az absztrakt expresszionista festőművészet felől érkezett a fotográfiákhoz, melyek kezdetben feltétlenül „nem művészeti galériák" számára készült munkák voltak. Egyszerű sziklák, a környezetükből kiemelt fatönkök, ásványdarabok dokumentációi, megjelenésük eredeti helyszínén. Innen indult 1970 körül, hogy azután valódi tájléptékben, valódi anyagokkal végzett műveletekben fejlessze ki sajátságos művészeti téziseit a „site sculpture” (helyspecifikus szobrászat) lehetőségeiről. Felfogásában a szobor a nagy természeti környezet részeként, de annak emberi kéznyomokkal, alakító szándékokkal, jelentéstani interferenciákkal megkülönböztetett részeként „működik".
Korai művészete
Korai művészetében természeti anyagokat és geometriai struktúrákat ütköztetett. Különböző helyszínekről – régészeti és geológiai érdeklődésének megfelelően – földanyagokat, köveket gyűjtött össze. New Jersey: (1968) Konténerekbe öntve természetes kőzúzalékot láthatunk, mely New Jerseyből származik. Egyfajta virtuális dobozok, archeológiai tárolók ezek.
Következő lépést 1968-ban a jelenlévő és nem jelenlévő dialektikáját kutató alkotásai mutatják: virtuális tereket hozott létre tükrök segítségével, melyeket kővel, földdel, homokkal kombinált. *Vörös homokkő-sarok: A tükörrel egy nem létező dobozt rajzol ki, amiben a véletlenszerűen leszórt anyagot szimmetrikussá teszi, – egy anyagilag nem létező dobozt formál a térből. Megragad a valóságos világ egyediségéből valamit, ugyanakkor a formátlant formává teszi. A jelenlévő és nem jelenlévő viszonyát kutatja, egyszerre álombeli és valóságos a forma. Egész életművének központi kategóriája az entrópia, a rendszerek szétesése.
Dokumentáció, vázlatok
A művek bemutatására irányuló szervezőmunkája a mű elidegeníthetetlen részévé vált. Fotókat, vázlatokat, térképeket, vagyis mai szóval „intermédiumokat" használt a távoli, nem is szándék nélkül titokzatosságában megőrzött projektek minőségeinek érzékeltetésére. A Spiral Jettyről is megmaradt egy 30 perces 16 mm-es film. 1967-ben még a „valóságos táj mint médium" jelszó vezette, 1970-ben viszont már a televízión keresztül, videoszalagokon világszerte ismertté vált az említett land art mű.
Spiral Jetty
Az Ólmos víz alatt alvó ciklon (Spirális móló, Spiral Jetty): (1969-70) Egyik legfontosabb műve. Művét a utahi sivatagban fekvő Nagy-sóstó partjára képzelte, ebből alakult aztán ki a Spiral Jetty jól ismert formációja 1970-ben. A spirálalakban kívülről befelé csavarodó kőhányást ma már elöntötte a víz, csak a helyét jelölték meg. A spirális megjelenítette organikus növekedés felismert természettörvénye a természet alakulásának következtében semmisült meg. Felszínre kerülése ezt a művet is valószínűleg valamely rituális-misztikus jelentéstöbblettel fogja színezni. 6650 tonna kő (bazalt és mészkő) megmozgatásával hozta létre ezt az alkotást. 450 méter hosszú. Ciklon-szerű forma, amit negatív spirálként fog fel, – forgása is ellentétes az életet szimbolizáló spirálokkal. Ez a tó egy halott víz volt (olajfúrások miatt pusztult ki belőle az élet), de furcsa módon beavatkozásával, a mikroklímája megváltozott, és algák telepedtek meg benne.
*Amarillói lejtő: Smithson utolsó műve, a texasi Amarillo Ramp (Az amarillói lejtő) nemcsak a vad természeti környezet ellenpontjaként ható emberi mű, de valóságos funkcióként a mesterséges Tecovas-tó egyik vízelvezetője. (A tó alatt gigantikus méretű héliumtartályok vannak.) Nem véletlen, hogy Smithson legkedvesebb tervei mesterséges-művészi céllal elkezdett újrafelhasználásai az elhagyott bányaterületeknek: A posztindusztriális korszak terei újra természeti tájjá válnak, miközben hordozzák történetüknek a természet által egyre inkább természetté visszaalakuló vonásait. Smithson land art változata költőien történeti allúziókkal teli menekülési alternatíva.
„A művészt egy fertőtlenített és kifordult világ veszi körül. A korrózió zavarát sémákba, rácsokba és alosztályokba sorolja az esztétikai feldolgozás folyamata… Vegyünk egy bármilyen, eléggé hosszú szót és látni fogjuk, amint az saját ürességét tartalmazó hibák sorozatából áll, a részecskék földjeként nyílik meg. A részletekre töredezettségnek ez a könnyen felismerhető és kényelmetlen nyelvezete nem kínál könnyű formai megoldást. A tanító párbeszédek bizonyosságai a költészet alapelveihez fognak kerülni.”
Későbbi műveinél gyakrabban előfordul a pusztulás: például aszfalt-öntéseket csinált elhagyott bányákban. Ezek un. Resource-művek (helyreállított). A víz és föld közötti párbeszédet kutatja. Korán meghalt, – elképzeléseit nem tudta teljes mértékig létrehozni. A munkája áldozata lett, lezuhant egy repülőgéppel hely keresése közben.
Jegyzetek
További információk www.robertsmithson.com Pictures of Robert Smithson's Spiral Jetty. Robert Smithson exhibition at The Renaissance Society, 1976. Smithson Sightings Short essay on Smithson by Timothy Don of 3 Quarks Daily .
Kategória:Képzőművészek Kategória:1938-ban született személyek Kategória:1973-ban elhunyt személyek Kategória:Amerikai fotográfusok Kategória:Légi balesetben elhunyt személyek Kategória:New Jersey-iek