Friedrich Ludwig Georg Ignaz von Beck-Rzikowsky gróf (Freiburg im Breisgau, Badeni Nagyhercegség, ma: Baden-Württemberg, 1830. március 21. – Bécs, 1920. február 9.) német származású katonatiszt, katonai térképész, cs. és kir. vezérezredes, 1881–1906 között az Osztrák–Magyar Monarchia vezérkari főnöke.
Élete Származása, ifjúkora Friedrich von Beck-Rzikowsky 1830-ban az elő-ausztriai Freiburg im Breisgau városában született, amely ebben az időben a Badeni Nagyhercegség része, a Freiburgi Érsekség (Erzbistum Freiburg) székvárosa volt (ma: Baden-Württemberg tartományhoz tartozik). Elő-Ausztria 1815-ig a Habsburg Birodalom birtoka volt.Elő-Ausztria (Vorderösterreich): A Habsburg-család birtokai a német fejedelemségek területén, elsősorban a Svábföldön, a Rajna-vidéken és Bajorországban. 1799-ben, a napóleoni háborúk kezdetén e területek elvesztek a Habsburg Birodalom számára. 1815-ben a bécsi kongresszus az új német államokhoz csatolta őket: a Bajor Királysághoz, a Badeni Nagyhercegséghez, a Württembergi Hercegséghez (később Nagyhercegség) és a Hessen-Darmstadti Hercegséghez. Mint lojális Habsburg-alattvaló, Beck-Rzikowsky 1846-ban belépett az Osztrák Császárság hadseregébe.
Katonai pályájának kezdete Hadnagyként, majd főhadnagyként szolgált a gyalogságnál, a katonai felderítőknél, és a haderő akkori vezérkaránál, a „főkvártélymesteri stábnál”. Harcolt az császári hadseregnek az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc ellen indított hadjárataiban. 1849-ben az olasz nemzeti felkelők és az őket támogató Károly Albert szárd–piemonti király hadserege ellen vonuló Radetzky tábornagy hadseregében szolgált, több csatában harcolt. Részt vett a Brescia bevételét eredményező rohamban.
1850-ben ismét hadba vonult, amikor Ausztria mozgósította haderejét, és csapatokat vont össze Csehországban. A háborús fenyegetés Poroszországot ekkor még meghátrálásra késztette, és hozzájárult a Német Szövetség újjáalakításához. Ezt követően Beck-Rzikowsy visszatért bécsi helyőrségébe, ahol parancsnokként éberen őrködött, hogy csírájában fojthasson el minden forradalmi mozgolódást.
A német államokban és Ausztriában 1859-ben alakították az első, korszerű értelemben vett felsőfokú tisztképző intézményeket, a Hadiiskolákat (Kriegsschule). Beck-Rzikowsky az elsők között jelentkezett, és felvételt nyert az új szervezésű bécsi Hadiiskolára. 1854-ben kiemelkedő eredménnyel végzett, és vezérkari századossá nevezték ki.
Rögtön ezután, 1854 októberében a Moldvába és a Havasalföldi Fejedelemségbe vezényelték, megszállási feladatokkal. A két fejedelemséget a krími háború elején, még 1853-ban megszállta az orosz cári hadsereg. Ausztria 1854 júniusában fenyegetőleg lépett fel, az oroszok kivonultak a két román fejedelemségből, helyükre az osztrák hadsereg vonult be. Harci cselekményekre nem került sor, de az orosz határon összevont osztrák haderő jelentős orosz erőket tartott lekötve, így végső fokon hozzájárult Oroszország háborús vereségéhez. A megszállt területeken kitört kolerajárvány így is több, mint császári katona pusztulását okozta. Az 1848–49-es magyar szabadságharc leverésében nyújtott jelentős orosz fegyveres segítség miatt Oroszországnak lekötelezett osztrák kormány „hálátlan” viselkedése az orosz-osztrák viszony súlyos megromlásához vezetett.
1857-ben Magyarországra vezényelték, ahol a Délvidéken katonai felmérést és térképészeti expedíciót vezetett. Emiatt nem vehetett részt a rövid montenegrói háborúban. Ezután teljes figyelmével a következő várható háborúra készült, amelyet az olasz nemzeti egységtörekvéseket irányító Szárd–Piemonti Királyság és annak szövetségese, a Francia Császárság ellen kellett megvívni. Kérelmét elfogadva kinevezték Sigismund von Reischach altábornagy I. tartalék-lovashadtestében (a korábbi XIII. hadtestben) az egyik hadosztálytörzs vezetőjévé (azaz a hadosztály vezérkari főnökévé). Mint a hadműveletek tervezéséért felelős vezető, észlelte hogy a hadszíntérről, Piemontról nem rendelkeznek használható térképekkel. Személyesen járta a könyvesboltokat és könyvtárakat, ilyenek után kutatva.
Hadosztályával együtt bátran harcolt az 1859-es szárd háború lombardiai csatáiban. A közlekedési hálózat összeomlása miatt június 4-én késve érkezett a nagy jelentőségű magentai csata helyszínére. Bár szerepe a csata kimenetelére nem volt döntő, katonái bátran harcoltak, maga Beck-Rzikowsky százados is súlyosan megsérült (térdlövést kapott). A csata osztrák vereséggel és visszavonulással végződött. Sérülése miatt Beck-Rzikowsky a háború további küzdelmeiben nem vehetett részt, így a döntő solferinói ütközetben sem, amely az osztrák haderő véres és katasztrofális vereségével végződött. A solferinói csatamezőn az ellátatlan sebesültek szenvedésének látványa leplezetlenül megmutatta a modern katonaorvosi szolgálat hiányát, és ez késztette Jean-Henri Dunant-t és társait, hogy kezdeményezzék a Nemzetközi Vöröskereszt megszervezését.
Készülődés a poroszok ellen 1860-ban Beck-Rzikowsky, már őrnagyi rangban Frankfurtba utazott, a Német Szövetség katonai bizottságához. Itt együtt dolgozott Ausztriának a német szövetségi hadsereghez delegált küldöttével, báró Leopold Rzikowsky von Dobrzicz tábornokkal. Szembesült az osztrákok és a poroszok közötti rejtett háborús készülődéssel. Ausztria volt a Német Szövetségi Tanács és az egyesített haderő hivatalos vezetője, de a poroszok mindkét státusra igényt formáltak. 1861-ben Beck-Rzikowskynak módja nyílt megismerni porosz ellenlábasait is, amikor együttesen járták be a vasúti hálózatot a nyugati német területeken, hogy eldöntsék, milyen fejlesztések szükségesek Poroszország legjobban fenyegetett rajnai tartományaiban, a francia hadsereg inváziójára számítva.
Beck-Rzikowsky századosra nagy hatást tett az energikus és jól felépített porosz hadszervezés. Példaképének tekintette Helmuth Karl Bernhard von Moltke tábornokot annak ellenére, hogy utóbb ő vezette a porosz csapatokat Ausztria ellen. 1861-ben őrnaggyá léptették elő. 1862-es jelentésében sürgette, hogy Ausztria kössön hivatalos katonai szövetséget a Hannoveri Királysággal, és állomásoztasson német szövetségi (azaz valójában osztrák) csapatokat az Elba és a Weser folyók mentén. Beck-Rzikowsky terve szerint ezek a csapatok gyors válaszcsapásra lettek volna képesek egy francia invázió esetén, egyben megosztották volna a porosz haderőt, ha Berlin mégis Ausztria elleni csapásra készülne. A porosz–osztrák háború későbbi eseményei igazolták Beck-Rzikowsky tézisét. A hannoveri csapatok meglepetésszerű győzelme a poroszok felett 1866. június 27-én Türingiában, a langensalzai csatában megmutatta, mennyire másként alakulhatott volna a porosz–osztrák háború, ha ütőképes osztrák haderő állt volna az Elbánál.
Beck-Rikowskyt 1862-ben kinevezték Heinrich von Hess báró tábornagy (1788–1870) szárnysegédjévé. Hess tábornagy, az 1860-ban leváltott vezérkari főnök ebben az időben a darabont testőrség parancsnokának tisztségét viselte. 1864-ben a német–dán háború idején kinevezték összekötő tisztnek Ludwig Karl Wilhelm von Gablenz tábornok mellé. A Német Szövetség egyesített hadereje győzött, Dánia Schleswig és Holstein tartományai átmenetileg közös (német és osztrák) igazgatás alá kerültek. Hazatérésekor Beck-Rzikowsky, aki jól ismerte Moltke gondolkodását, jelentette, hogy Poroszország mindkét tartományt be fogja kebelezni. 1866-ban valóban ez történt.
A porosz–osztrák–olasz háború 1865-ben Beck-Rzikowsky őrnagyot alezredessé léptették elő, és Ferenc József császár főszárnysegédi hivatalához (Generaladjutantur) helyezték. 1866-ban, a porosz–osztrák háború előtt Ferenc József személyes megbízottjaként dolgozott a vezérkarban. Személye e ténykedés során vált először széles körben ismertté. A hadügyminisztérium megbízta, készítsen haditervet egy Poroszország elleni háborúra. Beck-Rzikowsky biztosra vette, hogy Moltke Csehországon keresztül fog támadni, és az osztrák hadsereget Gitschen (ma: Jičín) környékén javasolta összevonni. Szászország vezetőit, a királyt és Beust miniszterelnököt meggyőzte, hogy országuk álljon Ausztria oldalára a háborúban. Benedek Lajos táborszernagyot, az Északi Hadsereg parancsnokát arra ösztönözte, vonuljon Jičín felé, a porosz hadsereg elé. Benedek tábornok vezérkari főnöke, Henikstein altábornagy és hadműveleti főnöke, Krismanic tábornok véleménye szerint azonban a csapatokat Morvaországban kell összevonva tartani, egy Szilézia felől jövő porosz támadás esetére. Ezt semmi sem valószínűsítette, de ez volt a poroszok legrövidebb útja, ezt vették alapul. Beck-Rzikowskynak lett igaza: 1866-ban Moltke elfoglalta Szászországot és június végén Csehországon keresztül támadt Ausztriára. Két porosz hadsereg egyesült Jičínnél, Königgrätz (ma: Hradec Králové) közelében, hogy Bécs ellen vonuljanak.
Benedek táborszernagy azonnali békekötést javasolt az uralkodónak, de Ferenc József döntő ütközet megvívását kívánta. Az osztrák hadsereg 1866. július 2-án a königgrätzi csatában súlyos vereséget szenvedett. Beck-Rzikowsky ekkor meggyőzte Benedek tábornokot, hogy az Északi Hadsereget vonja ki Morvaországból, és Bécstől északra vonja össze. Ezzel megelőzte, hogy a Csehország) és Szilézia felől előrenyomuló poroszok felmorzsolják az osztrák hadsereget. Az osztrák haderő még mindig hatalmas erőt képviselt, de a politikusok között pánik tört ki. Legendák születtek egy készülődő magyar felkelésről. (A korabeli, de a mai osztrák történészek is gyakran a képzelt magyar lázadást okolják a königgrätzi katasztrófáért). Ferenc József megalázó fegyverszünetet kényszerült kötni 1866. július 22-én Nikolsburgban. A Szász Királyságot Bismarck kancellár bekényszerítette a porosz irányítású Északnémet Szövetségbe. A bukott szász miniszterelnököt, Beustot a császár kinevezte Ausztria kancellárjává és külügyminiszterévé. Beck-Rzikowskyt 1866 júliusában ezredessé léptették elő. A katonai vereségért a parancsnokló tábornokokat (köztük Benedeket és Heniksteint is) hadbíróság elé állították. A császár utasítására leállították az eljárásokat, de a megvádolt katonai vezetők sohasem tisztázhatták magukat.
Szerepe az osztrák–magyar kiegyezésben A porosz–osztrák háború után nehéz volt olyan személyt találni, aki a magyar politikusokkal a hadsereg képviseletében tárgyaljon. Albert főherceg tábornagy, a haderő főparancsnoka közismert volt magyarellenességéről. Az 1866-ban kinevezett hadügyminisztert Franz von John bárót (1815–1876), aki egyben a haderő vezérkari főnöke is volt, a szétvert hadsereg megmentése foglalta le. A haderő képviseletét így Beck-Rzikowsky ezredesre bízták, az uralkodó személyes küldöttére, akihez nem kapcsolódott magyarellenes érzület (magyar szabadságharc leverése után Itáliában harcolt, miközben Albert főherceg Magyarország katonai kormányzójaként Pest-Budán a legszigorúbb katonai elnyomó intézkedéseket foganatosította).
Beck-Rzikowsky ezredes segített tető alá hozni a kompromisszumos haderő-megállapodást, amely egyesítette a két ország fegyveres erőit és a két nemzet milíciáit, a közös haderő, a Magyar Honvédség és az osztrák Landwehr szervezeteiben. 1867-ben, az Osztrák–Magyar Monarchia megalakulása után őt nevezték ki az uralkodó Katonai Irodájának (Militärkanzlei) vezetőjévé.
Harcban az osztrák–magyar haderő reformjáért Beck-Rzikowsky – porosz mintára – be akarta vezetni az általános sorkötelezettséget, de az 1868-ban kinevezett új hadügyminiszter, a tehetséges és ambiciózus báró Franz Kuhn von Kuhnenfeld tábornagy (1817–1896) hevesen ellenezte a porosz rendszert, ami a vezérkart függetlenítette volna a Hadügyminisztériumtól. Kuhn sorra szüntette meg az osztrák vezérkar jogosítványait, végül 1868. január 15-én megszüntette Albert főherceg főhadparancsnoki beosztását, helyette a haderő főfelügyelőjévé minősítette át, ami a Hadügyminisztérium alá rendelt tisztség volt.