bélyegkép|250px|A málenkij robotra elhurcoltak emlékműve Vásárosnaményban bélyegkép|250px|Kolozsvári emléktábla az elhurcoltak emlékére a Házsongárdi temető evangélikus-lutheránus részében A málenkij robot a magyar történelmi emlékezet részeként megőrződött kifejezés. A második világháború után a szovjetek által megszállt országokból a Szovjetunió területére kényszermunkára elhurcoltakkal történt eseménysor magyar nyelvű elnevezése, arról a sokak által átélt élményről, amikor a háború borzalmait átvészelt civileket, romeltakarításra való hivatkozással elhurcoltak a hadifoglyok és külföldi internáltak részére a Szovjetunióban létrehozott táborrendszer (GUPVI) valamelyik munkatáborába.Stark Tamás: „Malenki Robot” Magyarok a szovjet táborvilágban, kmf.uz.ua A fegyveres szovjet katonák a fogolylétszámot kipótolandó, összefogdostak civileket is, bárkit akit az utcákon, gyárakban vagy a kórházakban találtak.Rövid kronológia „Málenkij robot” 1944-1945 , malenkijrobot.huSzerencsen is járt a „Lágerjárat”, boon.hu 2012-ben a magyar országgyűlés 330 igen szavazattal, 9 nem ellenében és 1 tartózkodás mellett november 25-ét a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává minősítette.A Szovjetunióba hurcoltak emléknapja lett november 25., mult-kor.hu
A Munkás-paraszt Vörös Hadsereg, a Belügyi Népbiztosság (NKVD), az Állambiztonsági Népbiztosság (NKGB) és a szovjet katonai hírszerzés (SZMERS) katonái cinikus módon ennek az orosz kifejezésnek (маленькая работаA malenkij robot hungarikum!) az ismételgetésével vagy csak néhány perces igazoltatás ígéretével, illetve hazugságával hurcolták el a magyar polgári lakosság tömegeit először a hadifogoly-gyűjtőtáborok valamelyikébe,A ceglédi hadifogoly- és gyűjtőtábor, neb.hu majd onnan a civil internáltakat és a hadifoglyokat a szovjet munkatáborokba a világháború után.
A Kárpát-medencei szovjet fogolygyűjtő akció a megtorlás, az etnikai és politikai tisztogatás, valamint a kényszermunkásszerző akciók sorába illeszkedett. A szovjet hadsereg által elfoglalt magyar területeken romeltakarításra való hivatkozással fegyveres szovjet katonák a nyílt utcáról gyűjtöttek, és vittek el magyarországi civileket. A Vörös Hadsereg 1944. december 22-én kiadott 0060. számú parancsára gyűjtötték össze és hurcolták el a(z elsősorban német nevű) férfiakat 17-től 45 éves korig és a nőket 18-tól 30 éves korig.
A főleg a „szájhagyomány” útján és a titokban, családi körben továbbélő személyes történetek szerint, ezeknél a kényszerítő eseményeknélMolnár D. Erzsébet: Kárpátaljai magyarok a Szovjetunió hadifogoly- és munkatáboraiban (1944-1953), dea.lib.unideb.huMÁLENKIJ ROBOT – GUPVI Északkelet-Magyarországról elhurcolt áldozatok névsora (1944–1945), mek.oszk.hu a szovjet katonák a civilek megnyugtatásaként ismételgették a „маленькая работа” (átírva malenykaja rabota, ) orosz kifejezést, amivel azt próbálták elérni, hogy a civilek megnyugodjanak, hogy munkájukra csupán rövid ideig lesz szükség. A magyar nyelvben „málenkij robot” néven rögzült, a Szovjetunióban végzett kényszermunka elnevezése.Stark Tamás: „Malenki Robot” Magyarok a szovjet táborvilágban
A 2002-ig föllelt dokumentumok és a túlélők tájékoztatása alapján 1862 helységből 101 686 férfit, 29 212 nőt, összesen 130 898 személyt hurcoltak el málenkij robotra.Magyar katolikus lexikon > M > malenkij robot 2005 végéig az orosz Háborús Emlékbizottság szakemberei 66 277 fő, a táborokban meghalt fogoly nevét találták meg a dokumentumokban. A foglyok többségének halálát nem lehet dokumentálni, mert a gyűjtőtáborokban vagy a kiszállítás közben haltak meg.
A málenkij robot kemény fizikai munkát jelentett (romeltakarítás, építkezés, bányászat), melyre módszeresen válogattak össze férfiakat és nőket egyaránt, akik aztán akár öt évig is kényszermunkát végeztek valamelyik szovjet iparvidéken. Az elhurcoltakról az itthon maradottak csak elvétve jutottak információhoz, legalább egyharmaduk odaveszett. A hazatérők a kommunista magyar kormányoktól semmiféle segítséget sem kaptak, és évtizedekig hallgatásra voltak kényszerítve. A téma az államszocializmus idején tabu volt, csak a kilencvenes évektől kapott nyilvánosságot, a részletek feltárása mind a mai napig tart.
A málenkij robot a zsidónak minősített magyarok kiirtása és a délvidéki népirtás mellett a fegyvertelen civilek ellen elkövetett legnagyobb magyarországi atrocitások egyike a második világháború idején.
A kifejezés eredete bélyegkép|250px|Kényszermunkára felszólító parancs
Az orosz nyelvű маленькая работа kifejezés (magyarul „kicsi munka”) rögzülhetett hungarikumkéntA malenkij robot hungarikum!, nyest.hu a magyar fülekben 'málenkij robot'-ként.
A kényszermunka (lásd fr. corvée) jelentéssel is bíró cseh 'robot' szót vehette át a magyar nyelv, ezzel az eredeti cseh jelentéssel. Ez a szláv eredetű magyar 'robot' szó etimológiailag így összefügg a munka jelentésű orosz 'rabota' (работа) szóval.
Az oroszul „robotként” hangzó szó pedig a 'робот', azaz robot (például C-3PO droid a Csillagok háborújából) – ez a Karel Čapeknek (illetve testvérének) tulajdonított, általa ugyanazon eredeti cseh szó alapján képzett, nemzetközileg a „gépember” jelentéssel elterjedt szó (az orosz nyelvben ugyanúgy 20. századi jövevényszó, mint a magyarban).
A 'malenykij' orosz szó jelentése kicsi, a hímnemben 'malenykij' (маленький) jelzőnek a nőnemű 'работа' szóhoz illeszkedő alakja: 'malenykaja' (маленькая). Egy orosz közmondás Маленькая работа лучше большого разговора jelentése annyi, mint „Kicsi munka jobb, mint a nagy beszélgetés”.
A jelenleg használt 'málenkij robot' forma a 'malenykaja rabota' olyan módosulása, amely az oroszul hímnemű (szóként hangzó) 'robot'-hoz az orosz nyelv szabályai szerint igazítja vissza hímnemre a melléknevet. A két szó együtt tehát se magyarul, se oroszul nem jelent semmit a 'málenkij robot' kifejezés értelmén kívül.
A deportálás megszervezése
250px|bélyegkép|jobb|A 0060. számú parancsot kihirdető falragasz
A szovjetek általi deportálások előzményeiként kell említeni a Politbüro alá tartozó, háborús kártérítéssel foglalkozó szovjet munkacsoport javaslatait. Az egykori népbiztos, Varga Jenő már 1922-ben felvetette a legyőzött ellenség szovjet típusú kényszermunka-táborokban való felhasználását.Ezt hangoztatta Stark Tamás Magyar foglyok a Szovjetunióban c. könyvében. Ismeretterjesztő formában: Stark Tamás: Hadifogság és malenkij robot a Szovjetunióban. In: História 27. évf. (2006), 5. sz. 3. o.
A deportálást a szovjet által megszállt területeken a 2. és a 3. Ukrán Front 1944. december 22-i 0060. számú parancsa rendelte el. A parancs értelmében 17-45 év közötti német származású férfiakat és 18-30 év közötti német származású nőket kellett begyűjteni területenként megadott létszámban. A szovjetek a német származást legtöbbször a név alapján állapították meg, így nem volt ritka német nevű zsidók elhurcolása sem. Ahol nem volt elég német származású és német nevű ember, ott magyarokkal egészítették ki a létszámot. A szovjet őrök egyszerűen a járókelők közül berántották a hadifoglyok sorába a civileket, főként fiatal és ártatlan férfiakat. A begyűjtötteket semmiről sem tájékoztatták azon kívül, hogy egy kis munkát kell végezni front mögötti területeken. Az embereket legtöbbször fenyegetéssel vagy becsapással (összeírás, gazdagyűlés, betakarítás, mozielőadás vagy egyszerűen „egy kis segítség” ürügyén) gyűjtötték össze, melyben sokszor segítettek magyar kollaboránsok is.
A módszer a legtöbb helyen hasonló volt. A hadköteles korban levő férfiaknak igazoló papír, „dokument” megszerzéséért jelentkezniük kellett a helyi szovjet parancsnokságon. Őket távolabbi helyekre irányították, majd gyűjtőtáborokba meneteltették. A civil lakosság elhurcolása – különböző intenzitással – az egész ország területén folyt. Megállapítható volt azonban, hogy ahol a szovjet csapatok gyorsan végigvonultak, ott az elhurcolás csak szórványos volt. Időben egészen a harcok befejeztéig elhúzódott, sőt 1945 májusának végéig is eltartott.
Magyarországi németek deportálása
A magyarországi németek egy részének elhurcolása 1944–45 fordulóján, néhány hét alatt megtörtént, melynek során mintegy magyarországi németet hurcoltak el.
A szovjet belügyi csapatoknak területekre lebontott fogolykontingenst kellett kiállítaniuk, és a Szovjetunióba szállítaniuk. Ha a kontingenst a német nemzetiségűekkel nem lehetett feltölteni, a német nevű, majd a magyar nevű magyarokat válogatták be.
A deportálások három ütemben történtek:Bognár Zalán: MALENKIJ ROBOT – avagy a polgári lakosság tömeges elhurcolása Magyarországról szovjetunióbeli kényszermunkára 1944/45-ben, különös tekintettel a németként deportáltakra (Sulinet.hu)
Dél-Dunántúl Dél-Dunántúlon már a parancs kiadásának napján, 1944. december 22-én elkezdődött az érintettek összegyűjtése. A Baranya megyei Babarcról aznap 84 főt vittek el. December 23-án Magyartelek következett, december 25-én Csikóstőttős, majd a többi környező településről gyűjtötték az embereket, a karácsonyi ünnepek alatt is. Pécsen és Siklóson december 26-án hirdették ki a parancsot, Palotabozsokon szintén ezen a napon történt a begyűjtés. Baranya megyében összesen 69 községből hurcoltak el civileket, ebből 49 a siklósi és a szentlőrinci járásra esett, ahol német származásúak és német nevűek is csak kis számban élnek.
A Somogy megyei Németladról december 26-án Szigetvárra szállították az embereket. Kiskeresztúrról, Bőszénfáról, Bonnyáról, Somogyszilről és Gadácsról szovjet fegyveresek vitték el a deportálandókat a pécsi gyűjtőtáborba december végéig.
Tolna megyében Szekszárdon alakítottak ki gyűjtőtábort, ahol a „mozgósítottak" általában 10-14 napot töltöttek itt létszámellenőrzés, felülvizsgálat, élősködő-mentesítések és újabb csoportok bevárása miatt, majd továbbvitték őket Bajára vagy Kiskunhalasra. Délkelet-Dunántúlról az elhurcoltakat ezekre a helyekre hozták, majd innen vagonírozták be őket a Szovjetunióba haladó szerelvényekbe.
Alföld, Heves és Nógrád megye A deportálás Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar, Heves, Nógrád, Pest és Bács-Kiskun megyére, valamint Szatmár megye Romániához csatolt részére kiterjedő második hulláma 1944. december 28-tól 1945. január 15-éig tartott.
Szatmár megye Romániához csatolt részében a svábokat 1945. január elején az úgynevezett karszalagos fegyveres policok és a román „gárdisták" gyűjtötték össze és szállították a Nagykárolyban, Szatmárnémetiben, Érmindszenten és Szaniszlón kialakított koncentrációs táborokba.
Hajdúböszörményből december 30-án, Nádudvarról január 2-án vitték el a begyűjtött embereket a balmazújvárosi Semsey-kastélyból kialakított gyűjtőtáborba, ahonnan január 13-án vasúton szállították el őket. Addig megérkeztek a környező Berettyóújfalu, Mikepércs és Derecske áldozatai is, sőt Balmazújvárosban is összeszedtek több mint 500 főt annak ellenére, hogy az 1941-ben tartott népszámlálás idején senki sem vallotta magát német nemzetiségűnek vagy német anyanyelvűnek.
Jász-Nagykun-Szolnok megyében Fegyverneken volt gyűjtőtábor, ahova január első napjaiban a helyieken kívül többek között Kenderesről és Tiszabőről érkeztek a deportálandók, akiket január 6-án szállítottak el Ukrajnába.
Pest és Jász-Nagykun-Szolnok megye északi részéből, illetve Heves és Nógrád megyéből a „mozgósítottakat” a Kálban létrehozott táborban gyűjtötték össze. Idehozták a németnek minősített lakosokat Jászárokszállásról, Berkenyéről, Ikladról, Kismarosról, Nagymarosról és Zebegényből. December utolsó napjaiban Pest megye déli részének 25 településéről mintegy 3600 személyt szállítottak a Ceglédbercelen kialakított gyűjtőtáborba, például Szigetszentmártonból és Taksonyból. A helyben összegyűjtött 730 fő is ide került.}