Medici Katalin (teljes születési nevén , ; Firenze, Firenzei Köztársaság, 1519. április 13. – Blois, Francia Királyság, 1589. január 5.), firenzei örökösnő, II. Henrikkel kötött házassága révén Franciaország királynéja 1547-től hitvese 1559-es haláláig, majd az ország régense 1560 és 1563 között. A későbbi II. Ferenc, IX. Károly és III. Henrik királyok édesanyja. A fiára és a politikára gyakorolt befolyása, a hatalomban való meghatározó szerepe miatt ezt az időszakot gyakran úgy említik mint „Medici Katalin kora” a francia történelemben.

A gazdag firenzei Medici-családba született, II. Lorenzo és Madeleine de la Tour d’Auvergne leánya volt. Nagybátyjának, VII. Kelemen pápának hozzájárulásával 1533-ban feleségül ment II. Henrik francia királyhoz. Férje kizárta Katalint az államügyekből, helyette szeretőjét, Diane de Poitierst részesítette előnyben, aki nagy befolyással bírt rá. A király 1559-es halálát követően Katalin előtérbe került a politikai porondon fia, az ifjú és beteges II. Ferenc mellett. Amikor Ferenc 1560-ban elhunyt, másik fia, a mindössze tíz éves IX. Károly mellett az ország régense lett Katalinból. Károly 1574-es halála után harmadik fia, III. Henrik uralkodása idején is kulcsszerepet töltött be az ország vezetésében.

Katalin három fia a francia vallásháborúk idején uralkodott. Az ország előtt álló problémák ellenére Katalin politikája képes volt fenntartani a monarchia egységét és az állami intézmények működését – akár minimális szinten is. Katalin kezdetben nem volt ellenséges a protestáns lázadó hugenottákkal szemben, később azonban keményvonalas politikát folytatott: őt tartják a fiai uralkodása alatt végrehajtott üldözések kiötlőjének, mint amilyen Szent Bertalan éjszakájának (1572. augusztus 23.) eseményei is voltak, amikor hugenották ezreit ölték meg Párizsban és Franciaország-szerte.

Házassága huszonöt éve alatt összesen tíz gyermeke született, köztük három későbbi francia király, akik közül egy, Henrik a Lengyel–Litván Unió trónjára is megválasztásra került. Két leányából is királyné lett: Erzsébet II. Fülöp spanyol király harmadik felesége, míg Margit a későbbi első Bourbon-házi francia király, Navarrai Henrik felesége lett. Medici Katalint a 16. század egyik legmeghatározóbb és legbefolyásosabb női alakjának tartják.

Gyermekkora Apja, II. Lorenzo (1492–1519. május 4.) – Firenze ura (1513–1519) és Urbino hercege (1516–1519) – 1518. március 2-án vette el nőül Amboise–ban a Bourbon hercegnőt, Madeleine de la Tour d’Auvergne–t (1500 k.–1519. április 28.). Katalin 1519. április 13-án született, azonban még ugyanezen hónap 28-án anyját, majd május 4-én apját is elveszítette. Életének első tizenegy évében Katalint ide–oda tologatták a diplomácia sakktábláján, s a játszma igen magas tétekben folyt, mivel az elárvult gyermek akkoriban Európa egyik legjobb partijának számított, hiszen mind rangja, mind pedig vagyona igen tekintélyes volt.

Hat hónapos korában Rómába került nagynénjéhez, Clarice de’ Medicihez (1493–1528), majd 1525-ben visszaküldték Firenzébe, ahol Silvio Passerini (1469–1529) bíboros felügyelete alá került.Watson, Francis: Medici Katalin élete és kora. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1987. 19–23. p. Együtt nevelkedett nagybátyja (VII. Kelemen pápa) törvénytelen fiával, Alessandro de’ Medicivel (1510–1537) és egy másik törvénytelen rokonnal – Giuliano de’ Medici, Nemours hercegének fiával –, Ippolito de’ Medicivel (1511–1535).Hibbert, Christopher: A Medici-ház tündöklése és bukása. Holnap Kiadó, Budapest, 1993. 225. p. Medici Katalin palotája magas falai között szorgalmasan tanulta a latin és görög nyelvet, zenét, táncot és egyéb ismereteket, amelyek egy előkelő reneszánsz dáma műveltségének elemeit alkották. A szép, délceg megjelenésű Ippolito, aki szerette a katonák és művelt emberek társaságát Katalin szemében az eszményi Medici volt. Kapcsolatuk nem tudott kibontakozni, mivel az 1527–es esztendő beleszólt abba. Róma feldúlásának (Sacco di Roma) és VII. Kelemen pápa fogva tartásának híre eljutott Firenzébe, ennek hatására a polgárok – a család történetében immár harmadszor – száműzték a Medicieket, s ezt Clarice – aki maga is tagja volt a családnak – is így akarta, aki szintén republikánus (köztársaságpárti) nézeteket vallott. Passerini bíboros és három fiatal gyámolítottjának el kellett hagynia a Medici–palotát és távoznia a városból. Azonban a „duchessina” – ahogyan a firenzeiek nevezték – nem távozott Firenzéből, túszként tartották a városban, nevelését pedig a Murate-apácák vették át.

A történelem kereke újra fordult egyet, a pápa kiszabadult, a franciák ismét összecsaptak V. Károly német-római császár csapataival. 1529-ben Firenze megadta magát, Alessandro bevonult a városba és haláláig ki sem adta kezéből a hatalmat.Watson, F.: i. m. 38–39. p. Miután a pápa Ippolitót bíborossá tette, ott volt még Katalin, a sápadt, vékony, eléggé mindennapi külsejű, de erős akaratú 12 éves kislány. Kelemen nagy reményeket fűzött hozzá. Voltak akik úgy vélték, hogy Ippolitóból csak azért csinált kardinálist (bíboros), hogy elmozdítsa az útból mint Katalin egyik lehetséges kérőjét, mivel a lány kimutatta, hogy túlságosan is szereti a fiút, és Kelemen nem egyezhetett bele abba, hogy Katalin olyan házasságot kössön, mely sem a Medici–háznak, sem a pápának nincs előnyére. (Ráadásul Ippolito állítólag nem más volt, mint Katalin édesapjának törvénytelen fia, tehát a lány féltestvére.) A pápa azt tervezte, hogy a kislányt a francia király egyik fiához adja.Hibbert, C.: i. m. 238. p.

Trónörökösné 1533. október 28-án, 14 éves korában Marseille–ben ment férjhez I. Ferenc másodszülött fiához, Orleans-i Henrik herceghez, akit később II. Henrik néven Franciaország királyává koronáztak. A szertartást maga a pápa celebrálta, aki erősen támogatta a házasságot, mivel ezzel a rokoni kapcsolattal kívánta a katolikus egyház és a francia király közötti együttműködést erősíteni.Kun Enikő: Medici Katalin születése – National Geographic Magyarország (2005. április 13.) Házassága során nem tudott közel kerülni férjéhez, aki udvariasan bánt ugyan feleségével, de mindenki láthatta a köztük húzódó ellentétet. Nemsokára riválisa is lett Katalinnak Diane de Poitiers személyében, akit igazi szépségként csodáltak az udvarban. A fiatal feleség túl okos volt ahhoz, hogy ezt ne vegye észre, de csendben fogadta riválisa megjelenését.

1536. augusztus 10-én a húszéves Ferenc francia trónörökös (dauphin) mellhártyagyulladásban meghalt, Henrik lett a trón várományosa. Ezzel feleségére is nagy terhet rótt: trónörököst kellett szülnie. Márpedig ez tíz éven át nem sikerült, így joggal félt attól, hogy hazaküldik Firenzébe.bélyegkép|200px|jobbra|Medici Katalin (1555-ben) Katalin mindent megpróbált, hogy anyává válhasson, mert jól tudta, ha nem sikerül trónörököst adnia az országnak, férje elválik tőle és újra megházasodik, hogy második felesége végre gyermeket szüljön neki. A hagyományos orvoslás nem segített, kuruzslókhoz fordult, de semmi sem használt. Elhatározta, azt fogja tenni a férjével az ágyban, amit Diane. Lyukat fúratott a hálószoba mennyezetébe, az ágy fölé, hogy a felső emeletről nézhesse, amint férje a szeretőjével hál. Udvarhölgyei nem tudták lebeszélni erről a tervéről, és valóban, patakokban folyt a könnye, amint meglátta férjét a szeretőjével közös, hitvesi ágyukban. Bármi volt is a módszer, bevált: Fontainebleau–ban megszületett Ferenc dauphin 1544. január 19-én. Rendkívül termékenynek bizonyult, tizenhárom év alatt tíz gyermeket hozott a világra, akik közül három még csecsemőkorában halt meg; anyjukat csak ketten élték túl, és csak egy volt, aki negyven évnél is magasabb kort ért el. Navarrai Margit hatvankét éves korában halt meg, s tulajdonképpen ő volt az egyedüli egészséges mindnyájuk között, mert a Mediciek szervezetének öröklődő gyatrasága – amely váltakozva jelentkezett az egyes nemzedékekben – Katalin gyermekeiben is felbukkant. És mégis az ő családjából három francia király – akik közül az egyik egy évig Lengyelország királya is volt –, egy francia királyné (Margit, Navarrai Henrik első felesége) és egy spanyol királyné (Erzsébet, II. Fülöp harmadik felesége) származott.

Királyné 1547-ben, apja halála után Henriket koronázták meg Franciaország királyává, Katalint csak 1549-ben, a Párizs melletti Saint-Denis-székesegyházban koronázták meg királynévá, mert Franciaországban egy különleges törvény értelmében nő nem lehetett több, mint hitves, az így nem is vehetett részt a királlyal a reimsi szertartáson, és nem kenték fel a szent olajjal.Watson, F.: 124, 145. p. Henrik trónra lépéséből azonban Diane de Poitiers húzta a legnagyobb hasznot. Henrik még annál is többet költött szeretőjére, mint amit az elvárt. Megkapta a csodás Chenonceau kastélyt a Loire–völgyben. Katalin Franciaország királynéjaként és a trónörökös anyjaként sem élvezett annyi hatalmat, mint Diane, a szerető. A botrányos szerelmi háromszögnek Henrik 1559-ben bekövetkezett, hirtelen halála vetett véget. A háttérben, de nem tétlenül töltött 14 év pedig meghozta a várt eredményt: Katalin megannyi mellőzés után megkaparinthatta az uralkodói pálcát mint a kiskorú király gyámja. Méregkeverőnek tartották, aki a politikát saját fortyogó konyhájából irányította. És valóban, Medici Katalin fiai trónján keresztül gyakorolta bosszúszomjas hatalmát.bélyegkép|200px|jobbra|II. Ferenc francia király (1544–1560)

Anyakirályné Amikor II. Henrik egy lovagi tornán elszenvedett sérülésébe belehalt, legidősebb fia csak 15 éves volt. Ferenc a skót trón örökösének, Stuart Máriának volt a férje.Herber Attila et al.: Történelem 1500–tól 1789–ig. 4. köt., Reáltanoda Alapítvány, Budapest, 2000. 56. p. Férje halála után az özvegy Katalin feketével vonatta be szobájának falait, maga pedig ettől kezdve haláláig gyászruhát viselt, amely nélkül a későbbi nemzedékek el sem tudták képzelni. Életet ettől kezdve a Valois-ház hatalmának megtartásáért vívott harc töltötte ki.

Katalin szabadon bocsátotta férje gyilkosát, a protestáns Gabriel de Montgomeryt (1530 k. – 1574). Kegyesnek akart mutatkozni a protestánsok iránt és eleinte megelégedett annyival, hogy száműzte őt, de valójában sosem bocsátott meg neki. Montgomery gróf éveken át bolyongott Európában, de a szerencsétlen kimenetelű viadal után tizenöt évvel ismét Katalin kezére került. Angliáért harcolt, de vitéz védekezés után tizedmagával kapitulálnia kellett. Azt ígérték, megkímélik életét, de Katalin elfogatta, Párizsba hozatta, ahol hazaárulásért halálra ítéltette és a Gréve téren felnégyeltette és lefejeztette. Ez az asszony kitartóan tudott várni bosszúja beteljesedésére.Watson, F.: i. m. 191–192. p.