A Pisznice-barlang Magyarország fokozottan védett barlangjai közül az egyik. A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban lévő Gerecse hegység területén található. A Gerecse hegység fokozottan védett hat barlangja közül az egyik. A második leghosszabb barlang a hegységben, a leghosszabb a Keselő-hegyi-barlang. Régészeti és őslénytani leletek kerültek elő belőle.
Leírása
A Gerecse hegység központi részén emelkedő Pisznice sziklás, meredek D-i oldalában lévő sziklafal aljában, egy nagy, köves meddőhányó K-i szélénél, 466 m tengerszint feletti magasságban van bejárata. Megközelíthető a hegyoldalon kialakított erdészeti kövesútról leágazó ösvényen, a régi sárga jelzésű turistaúton. A barlang bejárata 2 m széles, 2 m magas, felül félkör, alul szabálytalan alakú és mesterségesen tágított.
A felső triász vastagpados dachsteini mészkőben kialakult barlang hossza 560 m. Jellegzetessége, hogy a járatok majdnem vízszintesen, egymás mellett és egymás alatt, párhuzamosan helyezkednek el. A felső szint járatai tágak, az alsó járatok szűkek és a szinteket szűk csatornák kötik össze. A barlang termálkarsztos jellegét nagy vízszintes kiterjedése, gömbkupolák, kalcitkiválások és borsókövek bizonyítják. A barlang cseppköveit sokszor megrongálták.
A bejárat után rögtön egy 1,5 m-es letörés található, amely a Bejárati-terem alsó részébe vezet. Innen indul a Nyugati-mellékág alsó járata, amely kb. 30 m hosszan járható. Az alsó járat kb. 15 m-nél egy kis kürtővel kapcsolódik a mellékág felső járatához. Ezen kifelé haladva a Bejárati-terem felső részébe lehet jutni. Ez a tág terem 3–8 m széles, 4–6 m magas és hossza 15 m. A terem végében, a bejárattól 19 m-re lévő szűk járatszelvénybe rácsozott vasajtó van építve.
A lezárt barlang látogatásához a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélye és barlangjáró alapfelszerelés szükséges, valamint csak barlangjárásban gyakorlottaknak tekinthető meg. Amikor a denevérek a téli nyugalmi időszakukat töltik benne, október 1-je és április 30-a között, akkor látogatása tilos.
1926-ban volt először Pisznice-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul a Pisznice-barlang az irodalmában Bőregér-lyuk (Székely 1994), Nagy Pisznicei-barlang (Bertalan 1976), Nagy-pisznicei-barlang (Székely 1994), Pisznice barlang (Topál 1954), Pisznice Cave (Kordos 1977), Pisznicei-barlang (Bertalan, Schőnviszky 1976), Pisznicei barlang (Holényi 1959) és Priesnitz-barlang (Székely 1994) neveken is.
Élővilág
A Pisznice-barlang gerinces maradványait Kordos László vizsgálta az 1980-as években. Kordos László megállapításai szerint a leletek alapján rétegtani szempontból a kitöltést 4 szintre lehet elkülöníteni, egy fiatal holocén, egy idősebb fiatal holocén, egy felső-pleisztocén és egy alsó-középső pleisztocén kitöltésre. A barlangban sok denevérguanó halmozódott fel, amelyet kitermeltek. Az 1950-es években több 1000 denevért számoltak meg a barlangban, amelyek száma napjainkra nagyon lecsökkent. A barlang fontos természeti érték, mert sok denevérfaj előfordul benne és fokozottan védett denevérfajok, valamint ritka denevérfajok jelenléte lett megállapítva a járatokban. Állandó téli szálláshelye és alkalmi nyári szálláshelye a denevéreknek.
Kutatástörténet
1848-ban látott napvilágot a barlang első nyomtatott leírása, amelyet Fényes Elek írt. A 19. század második felében a környéken élők ismerték a barlangot.
Az 1908-ban kiadott, Esztergom vármegyét ismertető könyv szerint Esztergom vármegyében barlanglakók nyomait nem találták meg, mert nincsenek olyan barlangok, melyekben arra utaló nyomok lennének, hogy bennük régen ősemberek laktak. Erre a vidékre már fejlettebb igényekkel jöttek az első letelepedők, akik állatcsontokból, szarvasagancsból készített szerszámaik mellett már kőszerszámokat is használtak. Ezért nem voltak rászorulva arra, hogy barlangokban, vagy földbe vájt üregekben lakjanak, hanem készíthettek sátrakat, valamint kunyhókat. Azokat a barlangokat, vagy földbe vájt üregeket, amelyekből erdőkben, vagy félreeső, nehezen hozzáférhető vidékeken most is sok van és emberi kultúra nyomai vannak bennük, nem lehettek ősemberek lakhelyei. Azok főleg a tatárjárás és törökpusztítás idejéből való búvólyukak voltak, mert nem vezethetők vissza az ősidőkre az azokban talált tárgyak.
Az 1926. évi Esztergom Évlapjaiban megjelent tanulmányban szó van arról, hogy a Gerecse hegységben lévő Nagy-Pisznice oldalában található nagy barlangot Kadić Ottokár és Vigh Gyula 1922-ben és 1924-ben kutatták át, mérték fel és tették annak egyes részeit járhatóvá. Még nem történt meg a barlang részletes vizsgálata. Az 1926. évi Barlangvilág szerint Kadić Ottokár és Vigh Gyula 1922-ben elhatározták, hogy felmérik a Gerecse hegységben található Pisznice-barlangot. Az 1931-ben napvilágot látott, Természetvédelem és a természeti emlékek című könyvből megtudható, hogy a Pisznice-barlang a Gerecse hegység említésre érdemes egyik barlangja. Nagyon érdekes barlang boltozatos keletkezése miatt. Turisztikai szempontból is eléggé fontos. A barlang még nem lett szakszerűen ismertetve, de Kadić Ottokár és Vigh Gyula felmérték az üreget.
Az 1932-ben kiadott, Az Aggteleki cseppkőbarlang és környéke című könyvben, a Vértes hegység és a Gerecse hegység barlangjairól szóló részben meg van említve, hogy a Pisznice hegyen található a Pisznice-barlang. Az 1932-ben napvilágot látott, Természetvédelem és a természeti emlékek című könyvben meg van ismételve a könyv 1931. évi kiadásának Pisznice-barlangot tárgyaló része. Az 1933. évi Barlangvilágban meg van említve, hogy a Szemlő-hegyi-barlangban lévő Örvény-folyosóban található szép eróziós kivájásokhoz hasonló kiöblösödéseket figyelt meg Kadić Ottokár a Pisznice-barlangban. Az 1939. évi Barlangvilágban megjelent és Kadić Ottokár által írt dolgozat szerint a Bükk hegységben lévő Szeleta-barlanghoz, Balla-barlanghoz, Herman Ottó-barlanghoz, Kecske-lyukhoz, Három-kúti-barlanghoz, Istállós-kői-barlanghoz, Büdös-pesthez és Puskaporosi-kőfülkéhez hasonló jelentőségűek a dunántúli barlangok, pl. a Gerecse hegységben található Pisznice-barlang.
Az 1940-ben kiadott, Gerecse és Gete hegység kalauza című útikalauzban az olvasható, hogy a Gerecse hegység vázát alkotó dachsteini mészkőben barlangok keletkeztek. A mészkőhegységekben a barlangok keletkezése rendkívül gyakori jelenség, mert a mészkő többnyire nagyon repedezett kőzet. A hasadékokon át a kőzetbe beszivárog a víz és ott oldja a mészkő anyagát, tágítja, nagyobbítja a hasadékot, míg végül barlang jön létre. A Gerecse hegység barlangjai hasonló módon alakultak ki. A Nagy-Pisznice D-i lejtőjén, 458 m magasságban található a Pisznice-barlang, amely a Gerecse hegység legnagyobb barlangja. A főfolyosó keskeny hasadékban folytatódik, a mellékfolyosók pedig gömbölyű üstökre tagolt magas kupolákban végződnek. 110 m a főfolyosó járható hossza. A barlang járható részeinek hossza 240 m, a folyosók átlagos magassága pedig 2,5 m. 8 m a folyosókba mélyülő kupolák átlagos magassága. A barlang félköralakú boltozatos bejárata mesterségesen lett bővítve és a barlang belsejében is robbantásokat végeztek a barlangban lévő sok guanó bányászatakor.
Az 1942. évi Országjárásban megjelent, hogy a Gerecse hegység egyik nevezetes barlangja a Nagypisznice déli oldalába hatoló Pisznice-barlang, amely majdnem egy labirintus. Az 1957. évi Természetjárásban lévő áttekintés szerint a Gerecse hegység leghosszabb barlangja a Pisznice-barlang. A Nagy-Pisznice D-i lejtőjén, a kőbánya végénél, 458 m tszf. magasságban található. A 240 m hosszú barlangból a múlt században nagy mennyiségű denevérguanót termeltek ki. Vannak eltömődött folyosói is.
Az 1959-ben kiadott Gerecse útikalauz szerint a Nagy-Pisznice D-i lejtőjén, a kőfejtők K-i vége alatt, a legalacsonyabban lévő dachsteini mészkőpadban, 458 m tszf. magasságban van a Pisznicei barlang. Ez a Gerecse hegység leghosszabb barlangja. A barlang kb. 110 m hosszan járható főfolyosójának átlagos magassága 2,5 m. A járható mellékfolyosók hossza is kb. 110 m. A barlang bejáratát és belsejét több helyen robbantással bővítették a belsejében lévő guanó (madártrágya) kitermelése miatt. A járatok magas kupolái, félgömbszerű üregei tanúsítják a meleg forrásoknak az eredeti tektonikus (kéregmozgásból eredő) repedést bővítő munkáját. A denevérek ezrei tanyáznak a barlang kupolájában. A Nagy-Pisznice csúcsáról kb. DNy-i irányban levezető ösvényen haladva a nagy kőfejtő meddőhányóinak aljában helyezkedik el a Pisznicei barlang (5 perc).
1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá a 4600-as (Gerecse hegység) barlangkataszteri területen lévő Pisznice-barlang. Az 1976-ban befejezett, Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Gerecse hegységben, Lábatlanon elhelyezkedő Pisznice-barlang másik neve Nagy Pisznicei-barlang. A Nagy-Pisznice D-i lejtőjén, a dachsteini mészkőpadok legalsóbbikán, 458 m tszf. magasságban van a félkör alakú és boltozatos bejárata. A barlang 240 m hosszú, 2,5 m magas és 6 m széles. Hasadékok mentén a felszálló vizek alakították ki a 4 szintből álló barlangot. Az 1870-es években guanót termeltek ki belőle. A hegység leghosszabb barlangja. A kézirat barlangra vonatkozó része 4 irodalmi mű alapján lett írva.
A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Gerecse hegységben lévő barlang Pisznicei-barlang néven. A barlangnévmutatóban fel van sorolva 12 irodalmi mű, amelyek foglalkoznak a barlanggal. Az 1976-ban összeállított, országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított, országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Gerecse hegységben, Lábatlanon található barlang Pisznice-barlang néven. Az 1977. évi Karszt és Barlang angol nyelvű különszámában megjelent, The longest and deepest caves of Hungary (December 31, 1975) című közleményből megtudható, hogy a Gerecse hegységben fekvő, 247 m hosszú Pisznice Cave 1975. december 31-én Magyarország 44. leghosszabb barlangja.
bélyegkép|262px|balra|A Pisznice-barlangban lévő Bejárati-terem
Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) a Gerecse hegységben lévő és 247 m hosszú Pisznice-barlang az ország 44. leghosszabb barlangja. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent összeállítás alapján, 1977. december 31-én Magyarország 49. leghosszabb barlangja a Gerecse hegységben elhelyezkedő, 1977. december 31-én, 1976-ban és 1975-ben 247 m hosszú Pisznice-barlang. Ez az összeállítás naprakészebb az 1978. májusi MKBT Meghívóban publikált listánál. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű Pisznice-barlang a 4600-as barlangkataszteri területen (Gerecse hegység, Gete) helyezkedik el. A barlangnak 4650/1. a barlangkataszteri száma. Az MKBT Dokumentációs Bizottsága a helyszínen el fogja helyezni, a többi kiemelt jelentőségű barlanghoz hasonlóan, a barlang fémlapba ütött barlangkataszteri számát. A barlangkataszteri szám beütéséhez alapul szolgáló fémlap ugyanolyan lesz mint a többi kiemelt jelentőségű barlang fémlapja.
1982-ben a Bányász Művelődési és Oktatási Központ Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoportjának volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése (1. §. és 3. §., illetve 5. sz. melléklet) értelmében a Gerecse hegységben lévő Pisznice-barlang fokozottan védett barlang. Az 1982. szeptember–októberi MKBT Műsorfüzetben meg van említve, hogy a Gerecse hegységben található Pisznice-barlang fokozottan védett barlang. A felsorolásban a barlangnevek az MKBT által jóváhagyott és használt helyesírás szerint, javított formában lettek közölve.