Ifj. Friedrich Müller (Hosszúaszó, 1884. október 10. – Nagyszeben, 1969. február 1.) erdélyi szász evangélikus püspök és történész. Szülőfaluja német neve után a Friedrich Müller-Langenthal nevet használta.
Élete Szüleinek 1887-ben bekövetkezett korai halála után nagynénje nevelte. A gimnáziumot Nagyszebenben végezte, majd matematika-fizikát, utóbb történelmet, filozófiát és teológiát tanult Lipcsében (1903-1905), Kolozsváron (1905-1906), Bécsben (1906) és Berlinben (1907-1909). Miután 1911-ben tanári vizsgát tett, 1917-ig Brassóban tanított, közben néhány hónapig a Kronstädter Zeitung munkatársa volt. 1917-1921 között a segesvári egyházkerületi tanítói szeminárium igazgatója volt, 1922-1928 között pedig iskolai tanácsos Nagyszebenben. 1928-1945-ig nagyszebeni városi plébános volt, utána 1945-ig püspöki vikárius, 1945-1969 között pedig az evangélikus egyház püspöke. 1933–1945 között a Verein für siebenbürgische Landeskunde elnöki tisztségét is betöltötte.
Egyházi vezetőként az 1930-as – 1940-es években felismerte, hogy a nemzetiszocialista út veszélyt jelent a nép és az egyház számára, ezért ellenállt annak, hogy az egyházi iskolákat átadják a Volksgruppe részére. Nem tudta viszont megakadályozni azonban az 1942-es szerződéskötést az evangélikus egyház és a Volksgruppe között. Ez a szerződés 1945 után hátrányos következményekkel járt a német tanügyre és tanárokra, akiket összességében nemzetiszocialista beállítottságúnak tekintettek.
A püspöki megbízatást a háború vége előtt, de már a szovjet csapatok bevonulása és az erdélyi német lakosság kényszermunkára hurcolása után kapta. Meg kellett tehát szerveznie a magukra maradt öregek és árvák ellátását és át kellett alakítania az egyházi életet a megváltozott viszonyoknak megfelelően. Munkásságával sikerült megőriznie az egyházat, az erdélyi szászok egyedüli megmaradt intézményét; ennek során igyekezett a nemzetközi lutheránus közösség segítségéhez folyamodni. 1964-ben a Román Népköztársaság Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházát felvették a Lutheránus Világszövetségbe.
Müller taktikai okokból személyes kapcsolatokat ápolt a kommunista funkcionáriusokkal, hűségnyilatkozatokat tett a rezsimnek, részt vett az állami szervezésű békemozgalmakban, tagja volt a Nagy Nemzetgyűlésnek. Ő kötötte meg a németországi evangélikus egyházzal azt a sokat vitatott megállapodást, amelynek értelmében a Romániából kitelepült evangélikus lelkészek az NSZK-ban nem léphettek egyházi szolgálatba.
Művei Die Siebenbürger Sachsen und ihr Land, Berlin, 1912 Lehrbuch der Geschichte Romäniens, Nagyszeben, 1921 Die Geschichte unseres Volkes. Bilder aus der Vergangenheit und Gegenwart der Deutschen in Rumänien, Nagyszeben, 1926 Vom Werden und Wesen des siebenbürgisch-sächsischen Bauerntums, in »Klingsor« 4, 1927, 9-19, 64-69, 89-96, 148-155 Was ist Offenbarung? Anruf zur Besinnung auf den wahren Lebensgrund an Menschen unserer Zeit, Nagyszeben, 1931 Wandlung der geschichtlichen Hauptaufgaben unseres Volkes im Laufe seiner Entwicklung und seine Anpassung daran, in »Siebenbürgische Vierteljahresschrift« 55, 1932, 286-299 Völkerentwicklung unter dem Christentum, in »Deutsche Theologie« 1935, 340-354, 380-400 Berufung und Erwählung. Eine exegetische Studie, in ZSTh 24, 1955, 38-71 Geschichtswirksamkeit des Evangeliums in seinem luth. Verständnis. Zwei Aufsätze, Stuttgart, 1956 Die geschichtliche Wurzeln der Straffreiheit der ev. Kirche Siebenbürgens, in »Zur Rechts- und Siedlungsgesch. der Siebenbürger Sachsen« (= Siebenbürgisches Archiv Bd. 8), Köln-Wien 1971, 1-36 Predigten, Nagyszeben, 1993 Erinnerungen (= Schriften zur Siebenbürgischen Landeskunde), Köln-Weimar-Bukarest, 1993
Források
Kategória:Erdélyi szász történészek Kategória:Erdélyi szász püspökök Kategória:1884-ben született személyek Kategória:1969-ben elhunyt személyek