A fehérhátú keselyű (Gyps africanus) a madarak osztályának vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe és a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj. A leggyakoribb keselyűfaj az afrikai kontinensen.
Rendszerezése A fajt Tommaso Salvadori olasz ornitológus írta le 1865-ben.
Előfordulása Afrikában a Szahara alatti területeken honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi, és trópusi száraz erdő, szavannák, gyepek, cserjések és sivatagokak. Állandó, nem vonuló faj.
Megjelenése Közepes méretű keselyűfaj. Testhossza 94 centiméter, szárnyfesztávolsága 218–220 centiméter, testtömege pedig 4200–7200 gramm. Ahogy többi rokonáét, úgy a fehérhátú keselyű fejét és nyakát is csupán pehelytollazat fedi, farktollai pedig rövidek. Fehér színű nyakfodorja van. A háti részen világosabb, míg teste többi részén sötét tollak fedik. A fiatal egyedek tollazata nagyrészt sötét árnyalatú.Raptors of the World by Ferguson-Lees, Christie, Franklin, Mead & Burton. Houghton Mifflin (2001), bélyegkép|200px|A földönbélyegkép|220px|és a levegőben
Életmódja Nappal aktív, ekkor keresi a levegőben körözve táplálékát. Röpte jellegzetes, szárnyverdesés nélküli keringés. Éles látásának köszönhetően nagy távolságokból képes rátalálni a táplálékául szolgáló elhullott állattetemekre, de fajtársaira és más húsevő állatok követésére is hagyatkozik a táplálékkeresés során. Jellemzően csapatokba verődik a tetem körül. Többek között varacskosdisznót, zebrát, gazellát, struccot, de haszonállatokat is fogyaszt. Bár főként dögevő, vadászik kisebb zsákmányállatokra, például varánuszfélékre. Mivel csőre nem alkalmas a vastag bőr feltépésére, főleg a belsőségekből táplálkozik húzó-tépő mozdulatokkal.
Szaporodása Általában vízközeli, magas akácia fák koronájában fészkel, emberi zavarástól mentes területen. A fészek nagysága akár az egy méteres átmérőt is elérheti. Fészekalja egyetlen tojásból áll. Költési ideje 8 hét, a fióka pedig 4-5 hónap elteltével hagyja el a fészket. bélyegkép|180px|Tojása
Természetvédelmi helyzete Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma még nagyon nagy, de gyorsan csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján súlyosan veszélyeztetett fajként szerepel.
Összehangolt tenyésztéssel próbálják meg megmenteni a fajt. Európában az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége felügyelete alá tartozó Európai Veszélyeztetett Fajok Programja (EEP) keretében tenyésztik a faj egyedeit.
Jegyzetek
Források
– magyar neve Birding.hu – magyar neve
További információk Képek az interneten a fajről
Kategória:Óvilági keselyűformák Kategória:Madárfajok Kategória:Afrika madarai