jobbra|bélyegkép|250px|Az olimpiai lázban égő Londonban a Tower híd is ötkarikás lett bélyegkép|jobbra|250px|London 2012 embléma az Emlékművön A 2012. évi nyári olimpiai játékokat, hivatalos nevén a XXX. nyári olimpiai játékokat 2012. július 27. és augusztus 12. között rendezték meg a Egyesült Királyság fővárosában, Londonban. Hivatalosan ez volt a 30. újkori olimpia, de ha nem számoljuk hozzá a világháborúk miatt elmaradt olimpiákat, a 27. volt. A rendezvényt a 2012. augusztus 29. és szeptember 9. között zajlott 2012. évi nyári paralimpiai játékok követte. A 2012-es játékok megrendezésével London lett az első város, amely háromszor rendezhetett újkori nyári olimpiát,Athén szintén három olyan játékokat rendezett, amelyet a NOB szervezett. Ezek az 1896-os és 2004-es olimpiák és az 1906-os időközi vagy „pánhellén játékok”, azonban az utóbbit a NOB nem tekinti hivatalos olimpiának, mivel nem esik bele a négyévenkénti ciklusba. mivel korábban 1908-ban és 1948-ban is e sportesemény házigazdája volt.
Magyarországot 157 sportoló képviselte az olimpián.
A pályázat A 2003. július 15-i pályázati határidőig kilenc város (Havanna, Isztambul, Lipcse, London, Madrid, Moszkva, New York, Párizs és Rio de Janeiro) jelezte a 2012. évi nyári olimpiai játékok rendezési jogára való szándékát.
2004. május 18-án a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) technikai kiértékelést követően a pályázó városok számát ötre csökkentette, így London, Madrid, Moszkva, New York és Párizs maradt versenyben.
2004. november 19-re mind az öt jelölt város beadta pályázati anyagát a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak. A NOB felülvizsgálati küldöttei 2005 február és márciusa között meglátogatták az öt jelölt várost. A párizsi pályázat sikerességét két tényező is veszélyeztette a NOB felülvizsgálati látogatásán: egyrészt számos sztrájk és tüntetés zajlott a látogatás ideje alatt, másrészt egy futótűzként terjedő hír jutott el a bizottsághoz, miszerint Guy Drut, aki mellesleg a párizsi pályázat egyik kulcsfontosságú embere és a NOB egyik tagja volt, állítólag néhány politikai párt költségvetését megvesztegetésre használta fel.
2005. június 6-án a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elküldte visszajelzéseit az öt pályázó városnak. Ugyan ezek a kivonatok nem tartalmaztak pontokat vagy osztályzást, Párizs értékelése tűnt a legpozitívabbnak, melyet szorosan Londoné követett. Ezen különbség 2004-ben az induló értékelésekben még kisebb volt a konkurens Párizzsal szemben.
A pályázati folyamat alatt és a NOB 117. alkalommal megrendezett ülésén Párizs számított a nyilvánvaló favoritnak, mely így a legnagyobb esélyt látta arra, hogy 2012-ben a nyári olimpiai játékok házigazdája lehessen. Eredetileg London Párizs mögött volt, a lemaradás jelentős mértékű volt. Ez még jobban emelkedett, miután Sebastian Coe lett a 2012. évi londoni nyári olimpiai játékok rendezési jogáért küzdő szervezet elnöke 2004. május 19-én. 2004 augusztusának végén néhány beszámoló arról szólt, hogy London és Párizs összefog, s egy közös pályázat útján valósítják meg a két város szándékát. A NOB 117. ülésének hajrájában London és Párizs fej-fej mellett haladó küzdelmének lehettek tanúi a NOB tagjai. 2005. július 1-jén Jacques Rogge a jelen levő sajtónak a következőket mondta: „Nem jósolhatom meg a választás végkimenetelét, mivel nem tudom, hogyan fognak szavazni a bizottság tagjai. De a zsigereimben érzem, hogy mindenképpen nagyon szoros küzdelem ígérkezik. Talán mondjuk tíz, vagy esetleg még kevesebb szavazati különbség lesz majd a két város között.”
2005. július 6-án a NOB 117. ülésszakán, Szingapúrban választották meg a 2012-es nyári olimpiai játékok házigazdájának Londont. Itt a város a négykörös szavazáson Moszkvát, New Yorkot, Madridot és Párizst előzte meg.
A sikeres kampányt Sebastian Coe volt olimpiai bajnok vezette. Az olimpia miatt felújították London számos részét, ahol a játékokat rendezik. A munkálatok legfőbb szempontja a fenntartható fejlődés, azonban a költségvetési kiadások számos kritikát kaptak. Mindenesetre a britek örömmel fogadták az olimpia ottani megrendezését.
Több francia publicisztikai írás Jacques Chirac következő nyilatkozatának tulajdonítja a párizsi pályázat bukását: „Nem támogathatunk olyan népet (a briteket), melynek ilyen rossz konyhája van. Finnország után itt van a legrosszabb étel.”London will host 2012 Olympics , National Business Review, Hozzáférés ideje: 2 September 2007 Az olimpiai bizottságnak két tagját akkor Finnország delegálta. Számos más hírforrás Bertrand Delanoë értesülésére utalt, mely szerint Tony Blair késő éjszaka titokban találkozott a NOB több (elsősorban afrikai) tagjával, és ennek sokkal nagyobb befolyása lehetett a végső szavazásnál. London tactics upset Paris mayor, BBC News Amikor a brit híradások beszámoltak a londoni pályázat győzelméről, azokat a párizsi képeket játszották be, melyeken hatalmas tömeg várja a franciák győzelmének bejelentését. Azonban a londoni ünnepségeket beárnyékolta a bejelentést nem egészen 24 órával követő 2005-ös londoni robbantássorozat.
A 2012-es nyári olimpiai játékok pályázási folyamataPályázatOrszág1. kör2. kör3. kör4. körLondon 201222273954Párizs 201221253350Madrid 2012203231—New York 20121916——Moszkva 201215———
A pályázat néhány adata
A pályázati folyamatban a londoni pályázat új létesítmények, korábbi, már felépített épületek és ideiglenes beruházások egy sorát ígérte, beleértve az Olimpiai Stadiont (Olympic Stadium) 80 000 férőhelyét és az új Wembley Stadiont. Ezen létesítmények három különböző zónába lettek besorolva a londoni agglomeráción belül, így létrejött: az olimpiai zóna (Olympic Zone), a folyami zóna (River Zone) és a központi zóna (Central Zone), kiegészítve néhány további, végszükség esetén használható épülettel, melyeket a Londont és agglomerációit magába foglaló területen kívül helyeztek el.
Az olimpiai falu az ígéreteknek megfelelően 17320 ággyal rendelkezik majd, az alapvető szolgáltatások mellett kényelmes és tágas teret biztosítva a sportolóknak.
A pályázatban a londoni tömegközlekedés javítását is beígérte a pályázati bizottság, mely magába foglalja a londoni metróhálózat nyugat-londoni vonalának kiterjesztését a Docklands Light vasút és az észak-londoni vonal fejlesztését és az új "gerely" szolgáltatást.
Olimpiai fejlesztések és felkészülés Fejlesztések a pályázatot követően bélyegkép|London egyik jelképe, a Big Ben harangot magába foglaló óratorony (a Clock Tower) A Londoni Olimpiai Játékok Szervezőbizottsága (London Organising Committee for the Olympic Games) annak érdekében alakult, hogy felügyelje a játékokra való fejlesztések sikerességét a pályázat megnyerését követően. A testület első ülését 2006. október 7-én tartotta. A Lord Sebastian Coe elnökölése alatt működő bizottság felelőssége a játékok sikeres megvalósítása, míg az Olimpiai Kivitelezési Szerv (Olympic Delivery Authority) a létesítmények és az infrastruktúra beruházásait hivatott ellenőrizni.
A Kormány Olimpiai Végrehajtó Szerve (Government Olympic Exetcutive; GOE), egy a brit Kulturális, Média- és Sportminisztérium (Department for Culture, Media and Sport; DCMS) hatáskörébe tartozó szervezet, a 2012-es londoni olimpia koordinálásáért felelős ügyosztály a kormány részéről. A GOE a minisztérium államtitkárán keresztül értesíti a Londoni Olimpiai Minisztert (Secretary to the Olympics, Paralimpics and London), Tess Jowellt.
A pályázat kezdete óta természetesen a játékok tekintetében számos nézőpont megváltozott, ill. továbbfejlődött.
Létesítmények, infrastruktúra A 2012. évi nyári olimpiai és paralimpiai játékok rendezvényei számos újonnan épített, már létező ill. történelmi épületeket is rendezési helyszínként tudhat magáénak. Emellett olyan ideiglenes helyszínek is megjelennek a tervben, mint a méltán híres Hyde Park és a brit Lovas Testőrség Felvonulási Tere (Horse Guards Parade). A Millennium Dómot (Millennium Dome) érintő problémák hátterében az a prófécia áll, hogy nem lesz több fehér elefánt a játékok megrendezését követően. Néhány új épületegységet újra felhasználtak, s az olimpia helyszíneivé alakítottak át, mint amilyen a bejelentett 80 000 férőhelyes stadion, míg más építményeket átméreteznek, másokat pedig áthelyeznek máshova az Egyesült Királyságon belül. A tervek hozzájárulnak a közeli Lower Lea Valley ("a Lea folyó alsó völgye") és a London keleti felében megbúvó Stratford újjáépítéséhez, amely az Olimpiai Park feladatait látja majd el.
Természetesen ezen beruházások magukkal hozták néhány magántulajdonban levő épület megvásárlását, melyeket az olimpiai létesítmények helyigényének és az infrastrukturális fejlesztések érdekében leromboltak. Ezt sokan vitatták, köztük az érintett tulajdonosok, akik a felajánlott összeget nevetségesen kevésnek tartották. Ezen felül az évszázados múlttal rendelkező Manor Garden Allotments (dolgozóknak kiosztott földparcellák) épületeinek fejlesztése közösségi kampányt szült, illetve a Clays Lane lakónegyed teljes lerombolását is erősen ellenezte a helyi lakosság.
A létesítmények legtöbbjét London valódi városának három zónájába sorolták be: az Olimpiai Zónába, a Folyami Zónába és a Központi Zónába. Ezekhez az egységekhez csatlakozik még a London agglomerációiban elhelyezendő Weymouth és Portland Nemzeti Vitorlázási Akadémia (Weymouth and Portland National Sailing Academy) a dorseti Portland-szigeten, – itt rendezték a vitorlás versenyszámokat, Hertfordshire-ben Tring, honnan az 50 kilométeres gyaloglás számát indították – és számos stadion szerte az egész Egyesült Királyságban, mint amilyen a Cardiffban 1,4 milliárd dollárból megépített sportfalu. Az Olimpiai Parktól 170 km-re északnyugatra, Coventryben lévő Ricoh Arena ad otthont a futballversenyeknek.
A műugrás, úszás, szinkronúszás és vízilabda sportoknak a vadonatújan épült Aquatic Centre adott otthont. A hatalmas létesítmény egy 25 és egy 50 méteres medencét foglal magába. Az épületet egy 160 méter hosszú és 70 méter széles tető fedi, 17 és fél ezer ember befogadására képes. Az olimpia után ezt a számot két és fél ezerre szűkítik, az ideiglenes jelleggel épített ülőalkalmatosságok visszabontásával. London polgármestere, Boris Johnson ezt nyilatkozta az épületről, amikor először látta készen: „Valóságos építészeti költemény” – „Nem hittem volna, hogy ennyire szép lesz!”
Tömegközlekedés thumb|right|A londoni metró szállítja a látogatókat az olimpiai létesítményekhez. A londoni tömegközlekedés, mely az állítások szerint a legpocsékabb kezdeti értékelést érte el a londoni pályázatot tekintve a NOB tagjai között, hatalmas fejlesztéseket vonz magával, beleértve a londoni metróhálózat kelet-londoni vonalának kiterjesztését, a Docklands Light vasút és az észak-londoni vonal fejlesztéseit. Egy új gyorsvasút kivitelezését is tervezik a szervezők, melyet „gerely” („Javelin”) névre kereszteltek.
A rendezvénysorozat szervezőinek kijelentései arra utalnak, hogy az olimpiai játékok rendezvényeit 100%-osan tömegközlekedési eszközökkel is el lehet majd érni. Szintén terveik között szerepel, hogy az olimpikonok kevesebb mint 20 perc alatt elérhessék versenyeik helyszínét. A Parkban tíz különálló vasúti vonal fog működni, amely mintegy utas szállítására képes óránként. A parkot és a rendezvényszínhelyeket mind úgy tervezik majd meg, hogy a játékok idejére csökkentsék a városban közlekedő forgalmat.