bélyegkép|jobbra|A Poldice bánya maradványai Gwennapben
Cornwall (IPA: ; korni nyelven Kernow, ) Angliának a Tamar folyótól és Devontól délnyugatra fekvő félszigeten elhelyezkedő legnyugatibb megyéje. Megyeszékhelye és egyetlen city jogállású települése Truro. Cornwall területe 3563 km², amelybe a félszigettől 45 km-re délnyugatra fekvő Scilly is beletartozik. Cornwall közepesen sűrűn lakott terület, lakossága , népsűrűsége 144 fő/km².
Cornwall híres vad, mocsarakkal borított területeiről, hosszú és változatos tengerpartjáról és enyhe klímájáról. Szintén híres kőkori és az iparosodás korából származó leleteiről, köztük a cornwalli és a nyugat-devoni bányavidék világörökségi helyszínek is. Így a gazdaság egyik legfontosabb bevételi forrása a turizmus (24%), bár a terület az ország legszegényebb része az egy főre eső bért tekintve. (Az ország átlagjövedelmének az itteni csupán 62%-a.)Peter Kingston, 2005. "Closed for Business". The Guardian, 2005. május 10.
A területen élő cornwalliak kelta eredetű népcsoport, inkább a walesiekkel és a skótokkal állnak rokonságban, mint az angolokkal.
Földrajza Cornwall a Brit-sziget délnyugati félszigetének végén fekszik, így ki van téve az Atlanti-óceán irányából fújó erős szélnek. A tengerpartot a legtöbb helyen nagy kövek alkotják, melyek néhány helyen tekintélyes sziklákká álltak össze.
Az északi és a déli tengerpartnak más a karakterisztikája. Az északi part sokkal nyíltabb, s ezért sokkal vadabb az itt található természet. Az egyszerűen csak High Cliffnek (Magas Sziklának) hívott szikla Boscastle és Tintagel között a legmagasabb egyenes falú kőtömb a maga 224 méteres magasságával. A másik részen nagy kiterjedésű, arany színű homokkal határolt tengerpartok is vannak, ami a terület egyik nagy turisztikai vonzerejét jelenti. A legfontosabb turisztikai célpontok Bude, St. Agnes, St. Ives, Perranporth, Porthtowan, Polzeath, Fistral Beach, Lusty Glaze Beach and Watergate Bay és Newquay. Az egyetlen folyótorkolat északon a Camelé, mely kikötési lehetőséget biztosít Padstow és Rock számára. A déli partot gyakran Riviérának nevezik, mert sokkal védettebb területen fekszik, és sok folyótorkolat van, mely biztonságos horgonyzóhelyet biztosít Falmouthnál és Foweynél. A déli részen durvább a homok a tengerparton.
A terület belsejét kelet–nyugat irányú, terméketlen vad gerincek borítják, ahol elszórva gránitképződmények is vannak, mint például a Boodmin Moor, a megye legmagasabban fekvő területe. Keletről nyugatra, nagyjából ugyanolyan magasan fekszik a Boodmin Moor, a St. Austelltől északra fekvő vidék, a Camborne körüli terület, Penwith és a Land's End félsziget. Ezek a legfontosabb gránitlelőhelyek a sziget délnyugati részén. Ide tartozik még Devonban, ettől a területtől északabbra Dartmoon és nyugatra Scilly.
A gránit beékelődése az üledékes kőzetek közé nagy mértékű metamorfózist és ásványosodást indított el, ami oda vezetett, hogy a 20. század elejéig Cornwall volt Európa legfontosabb bányászati környéke. Ónt már a bronzkor óta bányásznak ezen a területen, amihez később hozzájött a réz, a ólom, a cink és az ezüst kitermelése. Ezek voltak a cornwalli bányászat fő termékei. A gránit átalakulása adott lehetőséget a kaolinit kitermelésére, főképp St Austelltől északra. Emiatt sok gyár települt ide.
A hegységeket termékeny legelőknek használt farmbirtokok kialakítására is alkalmas terület veszi körül. A déli partokhoz közeli mély, erdős völgyek biztonságos környezetet nyújtanak az olyan növények számára, melyek szeretik az árnyékos területeket és az enyhe, csapadékos időjárást. Ezeknek a területeknek a nagy részét devoni homokkő és pala fedi. Cornwall északkeleti része karbonkori köveken fekszik. Ezt a területet Culm Measuresnek hívják.
A Gyík-félsziget geológiailag szokatlan. A terület nagy részét prekambriumi szerpentinit kőzet borítja, melyek elbűvölő sziklákká álltak össze. A leghíresebb Kynance Cove-nál található. A szerpentinitet kifaragva, megtisztítva ajándéktárgyként árulják az itt járó turistáknak. A félszigeten nő a korni erika (Erica vagans), a félsziget jelképként is használt virága.Cornwall County Council, "A Megye Virága."
Cornwall a félsziget legdélebbi területe, ebből adódóan viszonylag napos és meleg az éghajlata. A tél enyhe, a fagy és a hó a hegyvidéki tájakat leszámítva szokatlan. Az éves középhőmérséklet 9,8–12 °C között, a terület tengerszint feletti magasságától függően változik.Meteorológiai hivatal, 2000. Annual average temperature for the United Kingdom Cornwallban általában hűvös, jellemzően nyugati szél fúj az Atlanti-óceán felől, viszonylag gyakori itt az eső – az éves csapadék mennyisége 1051–1290 mm közötti –, de nem annyira, mint északabbra.Meteorológiai hivatal, 2000. Annual average rainfall for the United Kingdom . Cornwall legnagyobb részén évente több mint 1541 órát süt a nap.Meteorológiai hivatal, 2000. Annual average sunshine for the United Kingdom .
Nevének eredete upright|bélyegkép|balra|"Cornweallas" az Angolszász krónikában
A terület neve két itt beszélt nyelvből származó szóból ered. A rómaiak az itt élő kornovi kelta törzset cornoviinak nevezték, mely attól a briton törzstől származik, akik a mai korni nyelv elődjét beszélték. A britonok ezt a törzset coreunak is nevezik. Ennek az elnevezésnek két forrása is lehet: az egyik a kelta cem vagy a másik a latin comu szótörzs. Mindkettő jelentése szarv vagy félsziget. Ezzel Cornwall földrajzi alakjára utaltak. A cornoviik sikeresen megalapították területüket, mely 700-tól egészen a középkorig fennmaradt, s a neve Cornubia volt.
A hatodik és hetedik században Cornubia nevének jelentése az óangol nyelvben jelentősen megváltozott. Az angolszászok hozzátették a wealas végződést, melynek jelentése: idegenek. Sok történész azt állítja, ezt a kifejezést a walesiekre használták, de inkább az tűnik valószínűnek, hogy minden, britonok által lakott területet és a hozzájuk tartozó népet így hívtak.
Történelme Cornwall történelme a rómaiak előtti lakókkal kezdődik, akik közt megtaláljuk a kelta nyelveket beszélőket, kiknek nyelvéből később kialakult a brit és a korni nyelv. A római invázió után Cornwall meglehetősen távol feküdt a romanizáció fő központjaitól, a római úthálózat azonban Cornwallra is kiterjedt, négy jelentős római településsel, amelyek erődökön alapultak. A mostani Cornwall római elnevezése egy akkori törzs, a kornovi nevéből származik. A sziget római megszállásának kezdetén ez a népcsoport a leírások szerint a mai Wales középső részén, Anglia határánál lakott. Néhány hely neve elárulja, hogy a kornovi törzs ebben az időben vándorolt délre, és telepedett le "Cornwallban". Egy ilyen példa a Gwentben fekvő Coed Kernew, aminek jelentése: Kernow Erdője, de lehet, hogy érthetőbb a mai nyelvezetben a Korni Erdő elnevezés. Számos kapcsolat van a walesi és a korni nép között, amit a közös szentek, a hagyományok hasonlósága is bizonyít. Ezenkívül megerősíti a népvándorlás hihetőségét az, hogy Bretagne-ban is hasonló dolgokkal lehet találkozni. Van Franciaországban egy olyan tradicionális tartomány, melyet Cornouaille-nek hívnak. A heptarchia idejében Cornwallt Nyugat-Walesnek, a mai Walest pedig Észak-Walesnek hívták. Cornwallról az első feljegyzést a szicíliai görög Diodorus Sicilius írta, ami valószínűleg idézet egy i. e. 4. századi földrajztudóstól, Pütheasztól, aki Britanniába hajózott:
Nem tudjuk, kik lehettek ezek a kereskedők. Egyik elképzelés szerint föníciaiak, de erre nincs bizonyíték.Halliday, p52.
Julius Caesar volt az utolsó klasszikus, aki megemlítette az ónkereskedelmet, ami úgy tűnik, a római megszállástól hanyatlóban volt.Halliday, p69.
Egy teória szerint a rómaiakat megelőző időkben az itteni ónércből ezüstöt vontak ki, mivel az ezüst a vízben található nagy mennyiségű klór miatt könnyen kivált, és ezüst-klorid lett belőle.
A rómaiak távozása után Cornwall ismét független kelta törzsi terület lett.
A kora középkorban Cornwall összetűzésbe keveredett a terjeszkedő Wessexszel. Az Annales Cambriae elbeszélése szerint 722-ben a briton seregek, köztük a cornwalliak is győzelmet arattak „Hehilnél” (valószínűleg a Camel torkolatánál vagy északabbra, Bude környékén) a nyugati szászok fölött.. Egy évszázad eltelik, míg újra hallunk a nyugati szászokról, mikor Egbert wessexi király 814-ben seregeket vezet Cornwallba keletről nyugatra.Angolszász krónika; Halliday, p102 Az Angolszász krónika elmeséli, hogy 825 környékén az itt élő walesiek és az angolszász devonshire-i népek Galfotdnál összecsaptak. Végül 838-ban Hengestesdune-nál, talán Hingston Downnál a korniakat és viking szövetségesüket leverte Egbert (Angolszász Krónika). William of Malmesbury (az 1125 körül megírt Gesta regum Anglorumban) azt írja, hogy 936 táján Athelstan a Tamar északi partjánál rögzítette a határokat az angol és a korni nép között. A 880-as évekre Wessex Cornwallnak legalább egy részét elfoglalta, ahol Nagy Alfrédnak is voltak földbirtokai.Simon Keynes and Michael Lapidge (tr.), Alfred the Great - Asser's Life of King Alfred and other contemporary sources, London, Penguin, 1983, p175; cf. ibid, p89. Az angolok itteni terjeszkedésének időrendje nem világos, de Hitvalló Edward idejében már teljesen Anglia része volt.Michael Swanton (tr.), The Anglo-Saxon Chronicles, (2nd ed.) London, Phoenix Press, 2000, p177. Az az óangol szó, amit Swanton "Cornwall"-nak fordított, az a "Wealas", melyet más fordítások Walesként adnak meg. Mindenesetre az angolszász korszakban a kifejezést minden, britonok által lakott területre ugyanúgy használták, és nem csak a mai Walesre. Mivel a szövegkörnyezetből kiderül, hogy már egy, az ebben a korban is angol fennhatóság alatt álló területről van szó, és Wales ebben az időben független volt. Az ebből az időből fennmaradt összeírásokban is csak Nyugat-Wales, és nem Észak-Wales található, ez a terület minden bizonnyal Cornwall. A Domesday Book tanúsága szerint erre az időre teljesen kicserélődött a földbirtokos osztály, minden földet angolok birtokoltak. A normann hódítás után a földeket felosztották, és az új normann hódítók arisztokráciája kapta meg, a területek oroszlánrészét pedig Robert, Mortain grófja, I. Vilmos féltestvére kapta meg, aki a király után ezen a területen a legnagyobb földesúr volt.Ann Williams and G.H. Martin, (tr.) Domesday Book - a complete translation, London, Penguin, 2002, pp341-357
Az ónkereskedelem a középkorban újra felvirágzott. Az 1497-ben kitört cornwalli felkelésben egy ideiglenes korni hadsereg Londonba vonult, ahol a királyi haderő felmorzsolta őket. A következő hanyatlás az ónkereskedelemben a 19. század közepén következett be.Halliday, p182.
Amikor az ónkitermelés elkezdett hanyatlani, sok itteni férfi kivándorolt Amerikába, Ausztráliába, Új-Zélandra és Dél-Afrikába, ahol igényt tartottak képességeikre. A jelenlegi cornwalli bányák a mostani árak mellett gazdaságosan már nem kitermelhetők, de az itt megszerzett szaktudás és az itteni kultúra a világ különböző tájain tovább él. Egy mondás szerint bárhol találsz egy lyukat, annak az alján biztosan találsz kornit is.
Az ónbányászat, a mezőgazdaság és a halászat hanyatlása óta a terület gazdasága nagymértékben függ a turizmustól – Nagy-Britannia legszebb tengerpartjainak nagy része itt található. Cornwall az Egyesült Királyság legszegényebb vidéke, és ezt támogatott kategóriába sorolta az Európai Unió. 1951-ben helyi pártot alapítottak, Mebyon Kernow (Cornwall fiai) néven. Ez a párt helyi szinten tud eredményeket elérni, de a parlamentbe még nem jutott képviselőjük. A képviselők közül ketten helyi nyelven tették le esküjüket.Metallurgy in Archaeology, R.F. Tylecote, 1962
Ökológiája Cornwallnak gazdag élővilága van, amiben benne van a szárazföldi és a tengeri ökoszisztéma is. Egyik kihalóban lévő, ezért törvényileg védett a tömlősgombák közé tartozó Cladonia rangiferina.
Politika és közigazgatás thumb|250px|St Ives kikötő thumb|250px|1. Penwith 2. Kerrier 3. Carrick 4.Restormel 5. Caradon 6. Észak-Cornwall 7. Scilly