A pusztai tölgyes, más néven a nyílt homoki tölgyes, latinul Festuco rupicolae – Quercetum roboris (illetve egyszerűen csak Festuco rupicolae – Quercetum) az erdős sztyepp öv legnyugatibb határain, az alföldi síkságba forduló területeken megmaradt erdőtípus. Elvétve előfordul a zárt tölgyes öv peremterületein is (így például a Nyírségense flórajárásban).
Előfordulása
A pusztai tölgyes hazánk legszárazabb homoki talajainak jellemző erdőtársulása. A leggyakrabban a buckatetőkön és melegebb lejtőkön jön létre – olyan helyeken, ahol a talajvíz hatása már nem érvényesül. Mozaikos állományai humuszos homoktalajon tenyésznek, főképp: a Duna–Tisza közén, a Nyírségben, a Kisalföldön, a Mezőföldön és Somogyban.
Természetközeli állapotban már csak elszórtan lelhető fel.
Megjelenése, növényei
Lombkoronaszintje alacsonyabb, mint a több vizet kapó gyöngyvirágos tölgyesekben (Convallario-Quercetum roboris), és a fák is ritkábban nőnek. Az erdő gyakran mozaikos; pusztagyepek tarkítják. A lombkoronaszint legjellegzetesebb fája a kontinentális éghajlatot elviselő kocsányos tölgy (Quercus robur), amelyhez: főleg a Duna–Tisza közén a fehér nyár (Populus alba), Somogyban és a Nyírségben pedig az ezüst hárs (Tilia argentea) társul.
Elegyfái: mezei szil (Ulmus campestris), tatár juhar (Acer tataricum), mezei juhar (Acer campestre), vadkörte (Pyrus pyraster).
A cserjék közül jellemző: egybibés galagonya (Crataegus monogyna), európai mogyoró (Corylus avellana), kökény (Prunus spinosa), fagyal (Ligustrum vulgare); a Duna–Tisza közén (Praematricum flórajárás) jellemző a közönséges boróka (Juniperus communis) is.
Gyepszintjében főleg szárazságtűrő fűféléket és az erdős sztyeppekre jellemző virágos növényeket találunk: karcsú perje (keskenylevelű réti perje, Poa angustifolia), pusztai árvalányhaj (Stipa pennata), korai sás (Carex praecox), pusztai csenkesz (Festuca rupicola), báránypirosító (Alkanna tinctoria), tarka sáfrány (Crocus variegatus).
További, védett növényritkaságok (jellemzően a Nyírségben, a Szigetközben és a Komáromi-síkságon: nagyezerjófű (Dictamnus albus), méhbangó (Ophrys apifera), vitéz kosbor (Orchis militaris), gömbös hagyma (Allium sphaerocephalon), magyar kökörcsin (Pulsatilla pratensis ssp. hungarica), tátogó kökörcsin (Pulsatilla patens), nőszirom: tarka nőszirom (Iris variegata), magyar nőszirom (Iris aphylla ssp. hungarica), homoki nőszirom (Iris arenaria).
Erdők felsorolása
Nagykőrös, Pálfája erdő (Európában a legnagyobb kiterjedésű) Csévharaszt, Buckás erdő Érd, Kakukk-hegyi erdő Bátorliget, Fényi-erdő
Rehabilitációs program
A Duna–Ipoly Nemzeti Park, a WWF Magyarország és Nagykőrös önkormányzata közös programot indított az erdőtípus rehabilitációjára, amelynek fő célja, hogy az erdő egy új tölgynemzedékkel megújulhasson. A program résztvevői ritkítják az agresszíven terjeszkedő, nem őshonos növényfajokat, védik a facsemetéket a mesterségesen túlszaporított őzektől és szarvasoktól.
Források Nagykőrösi pusztai tölgyesek honlapja Terra Alapítvány: Nyílt homoki tölgyes
Kategória:Természetvédelem Kategória:Fák Kategória:Növénytársulások Kategória:Magyarország növénytársulásai