bélyegkép|200px|Tavistock-csatorna bélyegkép|200px|Hayle régi kikötője bélyegkép|150px|Vízkerék a Luxulyan-völgyben
A cornwalli és a nyugat-devoni bányavidék gyűjtőnéven a világörökség részét képezi néhány válogatott bányavidék Cornwallban és Devonban, az Egyesült Királyság délnyugati részén. A helyszínt az UNESCO Világörökség Bizottságának 2006 júliusában Vilniusban tartott ülésszakán vették fel a listára.
A cornwalli és nyugat-devoni táj képe radikálisan átalakult a 18. és 19. században a réz- és ónbányászat következtében. A földalatti bányák, motorházak, öntödék, új városok, kikötők és ipari létesítmények együttesen azt a termékeny innovációt tükrözik, amely a 19. század kezdetén lehetővé tette, hogy a régió a világ réz- és óntermelésének kétharmadát állítsa elő. Az 1800-as évek végén a Cornwall keleti illetve Devon nyugati részén fekvő bányákban felfutott az arzéntermelés, így a Föld összes szükségletének felét itt állították elő.
A 19. század kezdete ezen kívül forradalmat hozott a gőztechnológiában is, amely gyökeresen átalakította a bányászatot. A Richard Trevitchik által kifejlesztett magas nyomású expanziós működésű himbás szivattyú sokkal mélyebb rétegekben is lehetővé tette a bányászatot, mint annak előtte. Ebben az évszázadban a hayle-i, perranawothali és tavistocki öntödékből a világ minden tájára exportálták a cornwalli tervezésű himbás gőzgépeket és más bányászati berendezéseket.
Az 1800-as évek elején jelentős számú bányász költözött a cornwalli hagyományokon alapuló bányászközösségekbe; ez a folyamat a 19. század végén érte el a csúcspontját. Ma ezeknek a bevándorlóknak a leszármazottai szétszóródtak a világban és a jellegzetes cornwalli motorházak megtalálhatóak Ausztráliában, Új-Zélandon, Dél-Afrikában, Mexikóban, a Brit Virgin-Szigeteken, Spanyolországban, illetve Anglia, Wales, Skócia, Írország, a Csatorna-szigetek és a Man-sziget bányáiban.
Az 1860-as évek rézcsődje után a cornwalli bányászat főleg az ónra koncentrálódott. Végül 1998-ban, az utolsó cornwalli ónbánya, a Poolban található South Crofty bánya bezárásával ért véget a cornwalli fémbányászat.
Történet Az 1500-as évek közepéig Devon a cornwalli óntermelés 25-40%-át állította elő, de ebben az időszakban az összes termelt mennyiség viszonylag csekély volt. Az 1540-es éveket követően Cornwall termelése megugrott és Devon ennek csak egykilencedét-egytizedét tudta teljesíteni. A 16. század közepétől kezdve a devoni ónbányák igen csekély jövedelmet jelentettek a királynak, így az 1512-es törvények életbelépésével mellőzték őket (ez nem vonatkozik a cornwalli ónbányákra).
Területek A világörökségi helyszín több különálló, de tematikusan kapcsolódó területet tartalmaz szétszórtan Cornwallban és Devon nyugati részén. A területek a következők:
A1 – St. Just bánya körzete A2 – Hayle kikötője A3i – Tregonning és Gwinear bánya körzete A3ii – Trewavas A4 – Wendron bánya körzete A5i – Camborne és Redruth bánya körzete A5ii – Wheal Peevor A5iii – Portreath kikötője A6i – Gwennap bánya körzete A6ii – Perran öntöde A6iii – Kennall Vale A7 – St. Agnes bánya körzete A8i – Luxulyan-völgy A8ii – Charlestown A9 – Caradon bánya körzete A10i – Tamar-völgy A10ii – Tavistock
Fordítás
További információk A cornwalli és a nyugat-devoni bányavidék az UNESCO világörökség honlapján BBC – világörökség oldal A világörökségi helyszín honlapja
Kategória:Kulturális világörökségi helyszínek Kategória:Az Egyesült Királyság világörökségi helyszínei