bélyegkép|200px|jobbra|Brett Favre 2008-ban bélyegkép|200px|jobbra|Favre 2007-ben
Brett Lorenzo Favre (IPA: , ) (Gulfport, Mississippi 1969. október 10. –) amerikai amerikaifutball-játékos. A Southern Mississippi Golden Eagles irányítója volt, mielőtt az 1991-es Draft második körében az Atlanta Falcons elvitte őt. Azonban egy szezon után a Falcons a Green Bay Packers 1992-es elsőkörös draftjogáért elcserélte. Ezen év harmadik meccsén már a kezdőcsapatban találta magát.
Favre az egyetlen, aki sorozatban háromszor nyert MVP címet (1995–1997) az NFL történetében és emellett két Super Bowl-döntőhöz vezette a Sajtfejűeket: a Super Bowl XXXI-n a New England hajthatott fejet legyőzői előtt, egy évre rá viszont a favoritnak titulált GB alulmaradt a Denverrel szemben. 1992 szeptembere és 2010 decembere között Brett egyetlen mérkőzést sem hagyott ki, a 297 találkozó (a rájátszással együtt 321) természetesen rekord, csakúgy mint a jó passzok száma (6300), a karrier passzolt yardok (71838), a passzkísérletek száma (10169), az interceptionök száma (336) és a QB-k által valaha elért legtöbb győzelem (186). Frissített adatok a "Rekordok és mérföldkövek" rovatban.
Favre Deanna nevű feleségével 1996. július 14-én házasodott össze. Két lányuk van, Brittany és Breleigh.
Korai évek Favre Kilnben (Mississippi) nőtt fel, francia és appalacs (choctaw) ősökkel is büszkélkedhet. Négy gyerek közül ő a második legidősebb. A Hancock North Central Középiskolában tanult, ahol a baseballal és az amerikaifocival ismerkedett meg. Az apja itt volt edző, és nem kímélte: irányítóként, falemberként, strong safetyként, plackickerként és punterként is játszatta fiát. Irvin Favre jól tudta, hogy Brettnek hihetetlenül erős kezei vannak, de mivel az iskola támadójátéka főleg a futásokra épült (wishbone offense, mint az Armynál), a kis Favre ritkán passzolhatott ötnél többször egy meccsen.
Az egyetemen A főiskola után Brettnek egyedül a Southern Mississippi ajánlott fel ösztöndíjat. Az SMU-nál DB-ként számítottak volna rá, de ő irányító akart lenni. Újoncként eredetileg a hetedik számú QB volt, az év harmadik mérkőzésének (a Tulane ellen, 1987. szeptember 19-én) második félidejében viszont megkapta a lehetőséget a bizonyításra. Annak ellenére, hogy az előző este miatt kegyetlen másnapossággal szenvedett (a bemelegítés alatt folyamatosan hányt), két touchdown-passzal győzelemhez segítette csapatát. Két évvel később az Arany Sasok nagy meglepetést okoztak azzal, hogy megverték a BCS-rangsor 6. helyén álló FSU Seminolest. Favre egy hat és fél perces drive-val és egy győzelmet jelentő TD-passzal járult hozzá a sikerhez. 1990. július 14-én (azaz végzős tanévének kezdete előtt) majdnem halálos kimenetelű autóbaleset érte. Hazafelé tartva elvesztette uralmát járműve felett, háromszor megpördült és egy fának csapódott. Egyik testvére segítségével jutott el a kórházba, ahol csak egyetlen kérdése volt: „Focizhatok én még valaha is?” Bár vékonybeléből 60 centimétert el kellett távolítani, 6 héttel később már ott volt a pályán, mikor a Southern Miss vereséggel küldte haza az alabamaiakat. Az Alabama főedzője, Gene Stallings ekkor ezt mondta: „Hívhatod ezt csodának vagy aminek akarod. Én csak azt tudom mondani, hogy Brett Favre ma az élet fölé nőtt.”
NFL-karrier Atlanta Favre az Atlanta Falcons második körös választottja lett az 1991-es játékosbörzén, összességében a 33. játékosként. Az atlantai HC, Jerry Glanville nem helyeselte Brett draftolását, elmondása szerint csak egy repülőgép-baleset esetén jelölte volna az irányítót a kezdőbe. Favre-nak mindössze négy passzkísérlete volt, ebből egyik sem lett sikeres. A Packers általános igazgatója, Ron Wolf azonban hitt képességeiben, 1992-es elsőkörös választottjukat (Tony Smith RB, Southern Miss) adták érte a Sólymoknak. Wolf egyébként ’91-ben még a Jetsnél töltötte be ezt a pozíciót, Favre a kiszemeltjei közé tartozott, de akkor még lemaradt róla.
Green Bay Brett Favre eleddig 16 szezont töltött Green Bayben. Ezalatt három egymás utáni MVP-címet és egy SB-gyűrűt gyűjtött be úgy, hogy 1992. szeptember 20. óta egyetlen összecsapást sem hagyott ki.
Az első évek a Green Baynél (1992–1995) Az 1992-es idény második mérkőzésén a Packers a Tampa Bayjel találkozott. A szünetben a Bucs 17-0-ra vezetett, ezért Mike Holmgren Don Majkowski helyett pályára küldte Brett Favre-ot. Itt sem sikerült a legjobban az első passza, bár ezt legalább elkapta valaki: saját maga (-7 yard). A végeredmény 31-3 lett, de a 106 passzolt yardra azért Brett már büszke lehetett. Két héttel később Majkowski a Bengals-Packers meccs közben megsérült, eljött az újabb lehetőség a bizonyításra. Négy fumble, hat sack, tehát nem alakultak valami jól a dolgok. 1:07 volt még hátra, 23-17-re vezetett a Cincinnati, mikor Favre sikeresen találta meg Sterling Sharpe-t, így 42 yardot haladhattak előre. Jött a következő play, már csak 13 másodperc maradt, de hősünk keze ekkor sem remegett meg: győzelmet érő passz Kitrick Taylornak. A következő héten, a Pittsburgh Steelers ellen kezdődött meg az a fantasztikus sorozat, mely jelenleg is tart. A 17-3 arányú sikerrel és 144.6-os mutatóval – most már nyugodtan mondhatjuk – évekre bebetonozta magát a Packers elsőszámú irányítójának posztjára. Még ebben az évben sikerült egy 6 meccses veretlenségi sorozat is, melynek 1965 óta nem örülhettek a sajtfejű szurkolók. A 9-7-es mérleg ellenére a rájátszásról lemaradtak, de Favre nem maradt elismerés nélkül: a 3,227 yardot és 85.3-as mutatót elérő irányító meghívást kapott a Pro Bowlra. 1993-ban újabb PB, de előtte még a PO-ban is megmutathatta magát a szabadügynökké váló Favre. Ron Wolf természetesen nem engedhette el őt, és egy ötéves , 19 millió dolláros szerződést kötöttek meg. 1994-ben sikerült Holmgrenéknek az, ami Vince Lombardi irányítása óta senkinek nem sikerült: megismételni a playoff-szereplést. Az 1995-ben elért 11-5-ös mérleg elég volt ahhoz, hogy Brett megkaphassa az első MVP címét. Az NFC döntőben a Dallas Cowboys útjukat állta (’93 és ’94 után harmadszor), de a számok tükrében ez az év volt karrierjének csúcspontja: 4,413 yard, 38 touchdown, 99.5-ös QB rating, A sikerek mellett a sérülések sem kerülték el. A fájdalmak enyhítése miatt a vicodin nevű gyógyszer rabja lett (ezt a tudatmódosítót használja House is a sorozatban). Függőségére akkor derült fény, mikor egy kórházi látogatás alkalmával elvonási rohamot kapott. Az NFL is vizsgálódott az ügyben, és a további pletykákat megelőzve a sajtó elé állt problémájával. 1996 májusában elvonóra ment, ahol 46 napot töltött, így elkerülte az eltiltást és a 900.000 dolláros büntetést.
Super Bowl-évek (1996–1997) Favre vezetésével az utóbbi 30 év legjobb eredményét érte el a Packers az 1996-os idényben, emellett újabb MVP-cím került Brett vitrinjébe. A Green Bay a legtöbb pontot szerezte és a legkevesebb pontot kapta, így nem volt meglepő a XXXI. Super Bowlba jutás sem. Brett Favre pedig hozta a tőle most már elvárhatót: 27-ből 14 sikeres átadás, 246 yard és 2 TD. Alig kezdődött el a mérkőzés, még csak a második play zajlott, mikor Andre Rison 54 yardos elkapásával vezetéshez juttatta a zöld-sárga mezt viselő csapatát. Majd a második negyedben 81 yardos TD-passz Antonio Freemannek (ez akkor Super Bowl-rekord volt). Hogy biztos legyen a siker, egy futott TD-t is felírhattunk a zsebből igen ritkán elmozduló Favre neve mellé. A vége így 35-21 lett, a rájátszásban 52 ponttal szereztek többet ellenfeleiknél (100-48). A következő szezonban a dominancia folytatódott, újra MVP-elismerés és Super Bowl, de a John Elway vezette Denver Broncos túl nagy falatnak bizonyult. Favre statisztikája: 42-ből 25 sikeres passz, 256 yard, 3 TD és 1 INT.
Super Bowl utáni évek (1998–2004) Bár a nagy eredmények ezek után elmaradtak (1999-ben és 2000-ben nem voltak PO-résztvevők sem), Brett Favre és a Packers folytatta a pozitív tendenciát. 2004 a 13. idény volt zsinórban, melyben a Green Bay legalább 8-8-cal állt. Ez 2005-ben, a 4-12-es mérleggel ért véget. Favre-nak az elveszített Nagydöntő után nem sok örömben volt része: rájátszásban 2-5, 249/149, 1804 yard, 11 TD, 16 INT, 70.1-es mutató. Ráadásul kétszer is otthoni wild card-mérkőzésen kellett búcsút mondani a szezonnak és a szurkolóknak. 2001 márciusában „életre szóló” kontraktust írt alá, mellyel az első „100 millió dolláros” játékos lett a csapat és az egész NFL történetében.
A hanyatlás évei (2005–2007) A 2005-ös évben, annak ellenére, hogy zsinórban 14-edszerre is 3000 yard feletti passzolt yardot produkált, Favre egyre megbízhatatlanabbá vált. 20 TD mellett már labdaeladásokban vezette a ligát (29 Int). Marco Rivera és Mike Wahle távozása, Javon Walker és Ahman Green súlyos sérülése őt és csapatát is súlyos válságba sodorta. Karrierjének legrosszabb, 70.9-es mutatójával csak 31. volt az irányítók rangsorában. A 2005-ös csalódást keltő idény után felerősödtek azok a hangok, miszerint a korosodó „Brett apónak” ideje lenne már visszavonulnia. Azonban 2006. április 26-án bejelentette, hogy még egy évet legalább marad. A híresztelések ellenére még ez az év sem lett számára az utolsó, 2007-ben is csodálhattuk még játékát. Mindent elmond viszont formahanyatlásáról, hogy ekkor történt meg vele először, hogy csapatával nem volt képes pontot szerezni (kétszer, a Bears és a Patriots ellen is „nullázott”). 2006. szeptember 24-én Favre Dan Marino mellett a második irányító lett a profi liga történetében, aki átlépte a 400 TD-s „álomhatárt" és az első, akinek több mint 5000 átadása került elkapója kezébe. Az év utolsó napján a 26-7-es Bears elleni diadal volt a 22. pályafutása során (Favre vs Chicago: 22-8).
Az utolsó nagy hajrá (2007)