jobbra|300px|bélyegkép|Ápisz-szobor, Louvre
Ápisz, Ozirisz élő jelképe, az ókori egyiptomi vallás szent bikája, termékenységisten az ókori Egyiptomban, ezért a földműves-ünnepeket az ő tiszteletére rendezték meg. Kapcsolatba hozták a napistennel is, ez az oka annak, hogy szarvai között ott a napkorong és időnként az ureusz-kígyó is. Fő tiszteleti helye Memphisz volt, ahol Ptah hírnökét és lelkének megtestesülését látták benne. Általában fehér foltokkal tarkított fekete bika képében ábrázolták. A legendák szerint futásával termékenyítette meg a földet.
III. Amenhotep korától az elhunyt Ápisz-bikákat Ozirisszal azonosították, s ekkor épült az első Ápisz-sír a Memphisz melletti Szakkarában, amit 1851-ben Auguste Mariette francia egyiptológus talált meg. A bika temetését a fáraó fia, Thotmesz felügyelte. A ramesszida kortól Ápisz halott istenné vált, számos koporsón ábrázolták hátán az elhunyt múmiájával a sírhoz rohanó fekete vagy tarka bikaként. A külön helyiségben tartott élő Ápisz-bika kiválasztása nagy gonddal történt, Ailianosz görög szerző szerint azt a bikaborjút ismerték el Ápisznak, amelyik 28 formai kritériumnak megfelelt (pl. fekete fej, háromszög alakú fehér folt a homlokon, meghatározott formájú foltok a háton, stb). Húsából tilos volt fogyasztani, és a memphiszi palotában papok gondoskodtak róla.
A XIX. dinasztia korától az elhunyt Ápiszokat mumifikálás után közös sírépítményben, sajátos szertartás kíséretében nagy kőkoporsóba helyezve Szakkarában, a Szerapeumban (a hatalmas sírmezőt alkotó föld alatti folyosók egyikében, amelyet Auguste Mariette tárt fel) helyezték el. A XXVI. (szaiszi) dinasztia korában (i. e. 7-6. század) Memphiszben, Ptah szentélye közelében különleges Apeiont építettek az Ápisz-bikák számára. Ápisz leszármazottait is tisztelet övezte és külön épületben tartották őket. Haláluk nagy szerencsétlenséget jelentett. A nagy számban ránk maradt Ápisz-bronzszobrocskák egynémelyikén a szarvak között napkorongot is látunk. A görögök Zeusz fiának tartották, s az Iótól született legendás királlyal, Epaphosszal azonosították.
A Ptolemaioszok korától kezdve egy új istenség, az Ozirisz nevét is viselő szent Ápisz bika, görögösített összevont nevén Szerápisz kultusza hódította meg a Földközi-tenger térségeit.
Auguste Mariette által feltárt Ápisz-bika temetkezésekNicholas Reeves:Az ókori Egyiptom felfedezésének krónikája
Különálló sírok
I. III. Amenhotep korából II. valószínűleg a XVIII. dinasztia idejéről III. Tutanhamon korából IV-V. Horemheb idejéből VI. I. Széthi korából VII. II. Ramszesz uralkodásának 16. évéből IX. II. Ramszesz uralkodásának 30. évébőlKisebb sírboltok
X-XIV. II. Ramszesz XVI. VI. Ramszesz XVII. IX. Ramszesz XXVII. II. Oszorkon, 23. év XXVIII. II. Takelot, 14. év XXIX. III. Sesonk, 28. év XXX. Pami, 2. év XXXI. V. Sesonk ?, 4. év (?) XXXII. V. Sesonk, 11. év XXXIII. V. Sesonk, 37. év XXXIV-XXXV. Bokkhórisz, 6. év/Sabaka, 2. év XXXVI. Taharka, 24. év XXXVII. I. Pszammetik, 20/21. évNagyobb sírboltok
XXXVIII. I. Pszammetik, 52. év XXXIX. II. Nekó, 16. év XL. Apriész, 12. év XLI. Amaszisz, 23. év XLII. II. Kambüszész, 6. év XLIII. I. Dareiosz, 34. év XLIV. I.Dareiosz, 4. év XLV. I.Dareiosz; számozatlan Nephritész, 2. év XLVI. Hababas, 2. év LV. VI. Ptolemaiosz, 17. év LVII. VIII. Ptolemaiosz II. Eurgetész, 52. év számozatlan ismeretlen
Források
Mitológia ÁBÉCÉ. Gondolat Kiadó 1978.
Pintér Zoltán: Mitológia kislexikon. Szalay Könyvkiadó 1996. A.Quesnel-J.-M-Ruffieux-J.J.Et Y.Chagnaud: Egyiptom. Mítoszok és legendák. Gullivet Kiadó 1991. Allessandro Bongioanni: Ókori civilizációk. Egyiptom. Gabo Kiadó 2003. Szabó R.Jenő: Egyiptom. Panoráma 1979. Nicholas Reeves: Az ókori Egyiptom felfedezésének krónikája. Cartaphilus Kiadó 2002.
Kategória:Egyiptomi istenek Kategória:Termékenységistenek