Fenegyerek, a „félelem nélküli ember”, valódi nevén Matt Murdock egy kitalált szereplő, szuperhős a Marvel Comics képregényeiben. Első megjelenése a Daredevil első számában volt 1964 áprilisában. A szereplőt Stan Lee író, Bill Everett és Jack Kirby rajzolók alkották meg.
Matt Murdock fiatal korában egy baleset következtében elveszítette látását, de ezzel egy időben másik négy érzékszerve; hallása, szaglása, tapintása és ízlelése emberfeletti módon kifinomulttá vált. Emellett szert tett egy ötödik, radarérzéknek nevezett képességre, mely segítségével vaksága ellenére „látja” környezetét. A Fenegyerek azt is meg tudja mondani, hogy egy személy hazudik-e vagy sem, csak a szívverések változásainak meghallgatásával (bár azok az emberek, akiknek szívritmus-szabályozójuk van vagy akik képesek irányítani a szívverésüket, becsaphatják őt), és azonosíthatja az embereket a szívverésük sajátos mintái alapján is.
A Fenegyerek képregénysorozatán számos, a szakmában mára legendás hírnévnek örvendő alkotó dolgozott, többek között Jack Kirby, Wally Wood, id. John Romita és Gene Colan. Igazi népszerűségre azonban csak a kései 1970-es és korai 1980-as években tett szert, mikor Frank Miller csatlakozott az alkotói csapathoz.
A megjelenés története Megszületése a képregény ezüstkorában
A Fenegyerek saját képregényfüzetének címszereplőjeként lépett színre a képregény ezüstkorában, 1964 áprilisában a Daredevil első számában. A füzet írója Stan Lee volt, rajzolója Bill Everett. Az első szám megjelenése igen kalandos volt, mivel Everett le volt maradva munkájával, és a csúszás a kiadónak több ezer dollárjába került. A füzet kihúzói Steve Ditko és Sol Brodsky voltak, ők töltötték ki az üresen maradt háttereket. Mellettük Jack Kirby is besegített a munkába, ő készítette le a képregény borítóját, és az új szereplő megjelenése is részben az ő vázlatai alapján jött létre. A füzet első oldalát Brodsky ollózta össze Kirby bortórajzából. Az első oldal beírója Artie Simek volt, míg a további oldalakon Sam Rosen dolgozott. Hogy Kirby még milyen formában és mélységben működött közre a füzetben, nem tudni. Az első számban mutatkoztak be a sorozat állandó mellékszereplői, Foggy Nelson, Matt Murdock barátja és ügyvédtársa, valamint titkárnőjük Karen Page. Everett csupán ennek az egy számnak volt a rajzolója, mivel akkori főállása mellett nem jutott ideje rá, hogy képregényeken dolgozzon, így két évre fel is hagyott vele. Stan Lee ezzel szemben még évekig maradt a Fenegyerek sorozatának írója. A Daredevil rajzolója Everett után Joe Orlando, majd pedig az 5. számtól Wally Wood lett. Wood nevéhez fűződik a Fenegyerek ma ismert vörös jelmezének megalkotása, mely első alkalommal a hetedik számban szerepelt. A klasszikus történetben a Fenegyerek Namorral, a Torpedóval bocsátkozott egyenlőtlen küzdelembe, melyet persze nem nyerhetett meg.
A 9. számtól Wood vázlatai alapján a képregény aranykorának egyik nagy alakja, Bob Powell lett a sorozat rajzolója a 10. számig. A 11. számot Bob Powell rajzolta, Woods kihúzóként közreműködött. A 11. szám egyben az utolsó is volt, melyen Woods és Powell együtt dolgozott. Őket id. John Romita követte, aki éppen pár hete hagyta ott a Marvel nagy riválisát, a DC Comicsot.
Romita a DC-nél évekig csak romantikus képregényeken dolgozott és úgy érezte kiégett. Rajzolást nem is akart vállalni, csak kihúzói munkát. Stan Leenek végül sikerült rávennie, hogy készítse el a Daredevil következő számának borítóját és néhány belső oldalt. Az átállás a romantikus képregények képi világáról a szuperhősöket felvonultató füzetekére azonban kis időt vett igénybe, ezért Romita a 12. és 13. számon még Jack Kirbyvel együtt dolgozott. A 16. és 17. számban Pókember vendégszerepelt a sorozatban. Romita már ekkor úgy érezte, hogy Lee próbára akarja tenni őt, hogyan boldogul a másik szereplővel. A sejtés beigazolódott és Stan Lee felkérte őt, hogy vegye át az Amazing Spider-Mant. Romita később úgy nyilatkozott, hogy csak azért vállalta Pókember sorozatát, mert Lee megkérte, hogy segítse ki. Valójában nem vágyott rá, hogy Pókember történeteit rajzolja, és szívesebben maradt volna a Fenegyerek mellett. Romita a Daredevil 19. számán dolgozott utoljára, valamint még ő rajzolta a 20. szám borítóját. Bár Romita csupán nyolc számnak volt a rajzolója, munkássága alatt a füzet a Marvel legjobb eladási százalékot teljesítő lapja lett, bár tény, hogy kisebb példányszámban is került terjesztésre mint a kiadó akkori sikerfüzetei, a Pókember és a Fantasztikus Négyes. Gene Colan 1966 szeptemberében, a 20. számmal lett a sorozat rendszeres rajzolója és néhány szám kivételével egészen 1973 közepéig ő dolgozott rajta. Akárcsak Stan Lee másik sikersorozatának, Pókember kalandjainak, úgy a Fenegyerek sorozatának is szerves részét képezte a főszereplő saját személyes tragédiája és magánélete. Foggy Nelson, Karen Page és Matt Murdock között hamarosan szerelmi háromszög bontakozott ki. A hétköznapokban Murdock ugyanolyan hétköznapi ember volt, mint bárki más, hétköznapi problémákkal. Colan visszaemlékezése szerint Stan Lee egyszer ezt tanácsolta neki: „Tedd a szereplőket sebezhetővé, alkalmanként legyenek náthásak. Legyenek olyanok mint a valódi emberek, hogy az olvasók azonosulhassanak velük.”
Bár a Fenegyerek sorozata politikai témákkal nemigen foglalkozott, ez alól némiképpen kivétel az 1964 decemberében megjelent 47. szám Testvér, fogd a kezem! (Brother, Take My Hand!) című története. A cselekmény központjában egy volt rendőr állt, akit megvesztegetés vádja miatt menesztettek a testülettől. A férfinek a vietnámi háború alatt megsérült a szeme, látását pedig éppen akkor veszítette el teljesen mikor az általa bálványozott hős, Fenegyerek meglátogatta a katonákat. Az államokba visszatérve Matt Murdock a bíróságon bebizonyította, hogy a férfit hamis vádakkal illették és visszaadta annak bizodalmát a jövőben. Még a történet elején, a Vietnámból hazainduló Murdocknak ez járt a fejében: „Háború! A legkegyetlenebb, a legőrültebb, és a leghitványabb megtestesülése mindannak, ami rossz az emberiségben.” Stan Lee nézeteinek változása a Vietnámban folyó eseményekről jól tetten érhető ebben az egy mondatban, főleg ha szembeállítjuk egy másik, 1963 elején megalkotott szuperhősével, Vasemberrel, aki mint antikommunista hős látta meg a napvilágot.
Stan Lee az 50. számmal, 1969-ben búcsúzott a sorozattól mint író, utóda Roy Thomas, majd őt követően a 72. számtól Gerry Conway lett. Conway egy új, állandó mellékszereplővel, a Fekete Özveggyel bővítette a sorozat szereplői gárdáját, aki a 81. számban tűnt fel először. Ugyanakkor ezzel szinte egy időben, a 86. számmal Murdock volt titkárnője és szerelme, Karen Page hosszú időre elhagyta a sorozatot. A Fenegyerek kalandjainak helyszíne is megváltozott, a 87. számban Murdock új szeretőjével, a Fekete Özveggyel New Yorkból San Franciscoba költözött és ott harcoltak együtt a bűn ellen.
A bronzkor A képregény bronzkora nagyjából az 1972 októberében megjelent Daredevil 92. számával köszöntött be. A korábban a sorozatba csöppent Fekete Özvegy a füzet másik címszereplője lett és a képregény a 92. számtól kezdődően egészen a 107-ig, több mint egy éven át Daredevil and the Black Widow címen jelent meg. Gerry Conway a 98. számmal, 1973 áprilisában vált meg a sorozattól. Conway a 97. és 98. számon már a Daredevil új írójával, Steve Gerberrel dolgozott együtt. Fenegyerek kalandjai az egyik első sorozat volt, melyen Gerber a Marvelnél dolgozott. Az 1970-es években a Daredevil egyike volt azon sorozatoknak, amiket kezdő írókra bíztak. A füzet eladott példányszáma nem volt magas, de viszonylag stabilnak volt mondható, így az új írók alacsony kockázattal gyakorolhattak rajtuk. Gene Colan a 98. szám után, már csak rendszertelen időközönként volt néhány szám rajzolója. Colant követően Bob Brown 1974 és 1977 között volt a Daredevil rendszeres rajzolója, de rajta kívül 1976 végén John Buscema, John Byrne és Sal Buscema is dolgozott néhány számon. A 108. számban a Fenegyerek ismét visszatért New Yorkba, és a Fekete Özvegy is egyre inkább visszaszorult a sorozat mellékszereplői közé. Steve Gerber a 117. számmal vált meg a sorozattól. A Daredevil új írója átmenetileg Tony Isabella lett, akit a 124. számmal kezdődően Marv Wolfman követett. Isabella és Wolfman egyaránt a klasszikus Stan Lee-történetek hangulatát igyekeztek visszahozni. Tony Isabella emellett több humort is csempészett történeteibe. A füzetben egyre több alkalommal szerepelt Nick Fury, a S.H.I.E.L.D. nevű nemzetvédelmi szervezet igazgatója, valamint a HYDRA nevű bűnszervezet. A sorozat szerkesztőjének, Len Weinnek azonban nem nyerték el tetszését Isabella munkái és eltávolította a sorozattól. Wein a 124. számban társíróként is közreműködött az új rendszeres író, Marv Wolfman mellett.
Wolfman a tudományos-fantasztikus műfaj elemeivel is próbálkozott megújítani a Fenegyerek kalandjait. Ennek követe az Égen Járó (Sky-Walker) nevű új ellenfél volt, aki a 128. számban tűnt fel először a füzetben, de egyben utoljára is. Amellett azonban, hogy Wolfman nem tudta megtalálni helyét a sorozatban, az ő nevéhez fűződik talán minden idők legádázabb Fenegyerek-ellenfelének, Célpontnak a megalkotása is, aki a sorozat 131. számában szerepelt először.
Marv Wolfman az 1977 márciusában megjelent 143. számán dolgozott utoljára. A 144. és 145. szám írója Gerry Conway és Jim Shooter volt. Shooter, a Marvel akkori segédszerkesztője kényszerből került a sorozathoz Conway távozása, és az így üresen maradt írói helyek miatt. Más sorozatai és szerkesztői munkája mellett azonban csak nehezen tudta betartani a határidőket, így végül a kiadó főszerkesztője, Archie Goodwin elvette tőle a sorozatot. „Üdítő érzés volt a Fenegyerek írójának lenni. Hihetetlenül gazdag és egyedi szereplő, tele lehetőségekkel. Sajnálom, hogy nem fektethettem bele több időt.” – mondta később Shooter. A Fenegyerek kalandjain való rövid munkája során Jim Shooter olyan rajzolókkal dolgozott együtt mint Gil Kane, Lee Elias, George Tuska és Carmine Infantino. Később így emlékezett vissza a velük való közös munkára:
A Frank Miller-éra Roger McKenzie Jim Shootert követően 1978 májusában, a 152. számmal lett a Daredevil írója (a 151. számon még közösen dolgoztak Shooterrel). McKenzie első néhány számán Gene Colan rajzolóval dolgozott, majd a sorozat korábbi írója, Jim Shooter, a Marvel akkori főszerkesztője egy fiatal és tehetséges rajzolóra, Frank Millerre bízta a munkát. A Fenegyerek kalandjainak a népszerűsége ekkor már mélyponton volt és a kiadó pénzügyi részlege a megszüntetését sürgette. McKenzie és Miller összesen nyolc számon dolgoztak együtt, az utolsó kettőn Miller már mint társíró is közreműködött a történetben. Miller fontolgatta, hogy otthagyja a sorozatot, mivel nem tetszettek neki McKenzie szkriptjei, de Shooter lebeszélte erről. Denny O’Neil, a sorozat szerkesztője végül áthelyezte McKenzie-t és a 168. számtól Frank Miller lett a sorozat írója és rajzolója egyben. O’Neilt erre a döntésre Shooter visszaemlékezése szerint Miller egyik benyújtott írása, az első Elektra-történet ösztönözte.
Bár Miller és McKenzie történetei lényegesen különböznek egymástól, mégis McKenzie volt az az író, aki a Fenegyerek sorozatát a megszokott szuperhős-szuperbűnöző heroikus küzdelme helyett a nagyvárosi bűnözés sötét világába helyezte át. Bár a ezt korszakot gyakran csak „Frank Miller-érának” nevezik, Fenegyerek újraalkotásában Miller mellett McKenzie és Klaus Janson, aki 1981 és 1983 között volt a Daredevil rajzolója is fontos szerepet játszott. Miután Miller 1981-ben íróként átvette a sorozatot, a Daredevil, melyet nemrég a kiadó még meg akart szüntetni, a Marvel egyik legsikeresebb képregényfüzete lett.