A Félelem a város felett 1975-ben bemutatott olasz–francia bűnügyi film. Eredeti címe: Peur sur la ville / Il Poliziotto della brigata criminale. Henri Verneuil rendezőnek ez volt az ötödik filmje Jean-Paul Belmondo főszereplésével. (Összesen hét filmben dolgoztak együtt.) A népszerű sztár ebben a filmben játszott először rendőrt.
A cselekmény
left|thumb|250px|A kétségbeesett Nora Elmer (Lea Massari)
Késő este van egy Nora Elmer nevű fiatal párizsi özvegy kizuhanva lakása ablakából életét veszti. Egy rejtélyes férfi hang beteges módon zaklatta addig telefonon, aki erkölcstelenséggel vádolta, s fenyegetőzött, amitől a végletekig sokkolt asszony a mélybe szédül.
E közben Letellier felügyelő és társa, Moissac nyomozó a régóta körözött bűnöző, Marcucci nyomait kutatja, aki annak idején egy véres bankrablást művelt, mely miatt Letellier-t okolták. Letellier megbíz egy Mogyorós becenevű férfit, hogy jelentse, ha Marcucci felbukkan, különben feljelentik, hogy illegális bevándorlókat rejteget.
Nora Elmer ügyét a két nyomozó bízzák, akik nem tulajdonítanak neki nagy jelentőséget, miközben egy különös szempár motoros ruhában figyeli őket. Letellier és Moissac felkeresik Nora Elmer dél-amerikai szeretőjét, hogy információkat szerezzenek tőle. A férfi sietve akar elutazni, sőt rálő Letellier-re, aki viszonozva a tüzet megsebesíti őt. Azonban kiderül, hogy semmi köze Nora Elmer halálához. Ezt később egy névtelen levél is bizonyítja, amelyben ez áll: „Megöltem Nora Elmert. Minósz”. Elkezdik felkeresni azokat a nőket, akik szintén panaszt tettek hasonló telefonos zaklatások miatt. Az egyik np egy kórházi asszisztens, Hélène Grammon, akiről sokan tudják, hogy egy családos sebész szeretője. Letellier és Moissac felkeresik a munkahelyén, ám amikor a két nyomozó kilép a kocsiból, egy ismeretlen alak egy könyvet dob be a kocsiba. Összetalálkoznak Grammon kollégájával, Pierre Waldeckkel, aki állandóan napszemüveget visel, udvariasnak tűnik, aggódását fejezi ki kolleginája iránt. A két nyomozó ezután egy Germaine Doizon nevű középkorú özvegyasszonyhoz tart, de valaki előttük már belép Doizon házába és nyomozóként mutatkozik. Letellier és Moissac megtalálják a könyvet, ami nem más mint az Isteni színjáték. Moissac érdeklődését felkelti, hisz Minószról szóló idézetek párhuzamot sejtettnek a zaklató gondolkodásában. Ezalatt Doizon nemcsak készséges, hanem egyenesen kacér az ál-felügyelővel, aki maga a gyilkos és nem más mint Pierre Waldeck. Waldeck végez is vele és magával viszi Diozon pisztolyát. A lépcsőn majdnem szembetalálkozik Moissac-kal. right|thumb|250px|Életveszélyben a párizsi háztetőkön (Jean-Paul Belmondo) A gyilkos nyomába ezután Letellier ered és lövöldözéssel tarkított hajsza kezdődik a párizsi háztetőkön. Közben Waldeck elveszti a szemüvegét. Ekkor látható, hogy jobb szeme nagyobbnak tűnik a balhoz képest. A szemüveg utáni erőlködésben kiesik üvegszeme, amely a teljesen bevörösödött szemgolyót takarta. Letellier darabokban összeszedi az üvegszem maradványait.
Minósznak sikerül kereket oldania, Letellier ugyanis felhagy az üldözésével, mikor rádión értesítik, hogy feltűnt a színen Marcucci. Vele sem könnyű a helyzet: a bűnöző metróval menekül, Letellier pedig a szerelvény tetején araszolgatva próbál eljutni hozzá. A küzdelem során Marcucci az ellenkező irányból érkező szerelvény elé zuhan.
Letellier főnöki dorgálásban részesül, mivel az újságok közölték Minósz nyilatkozatát, hogy a nyomában lévő rendőr már-már elkapta, de aztán mégis futni hagyta. Az rendőrségi pszichológus szerint Minósz paranoid skizofréniában szenved: környezete előtt becsületes, másokat tisztelő egyén, de lelke mélyén kész halálra ítélni bárkit, ha nem értenek egyet az elveivel. Letellier felettese Sabin dühös és megfenyegeti Letellier-t, ha nem keríti kézre Minószt, akkor elbánik vele is. A felügyelő ezért kénytelen az újabb potenciális áldozat Hélène Grammont 24 órás védelmét ellátni, de előtte átadja a szakértőknek a tetőn talált üvegdarabokat.
Grammon és Letellier között kezdetben feszült a viszony, ám a fesztültség lassacskán azonban a feszültség oldódik, amikor kezdik jobban megismerni egymást. Minósz egyik újabb telefonja után arra kéri Hélène-t a felügyelő, hogy minél hosszabb ideig beszélgessen vele, így segítve a hívás lokalizálását. Hélène egyenesen provokálja is Minószt, beszámolva arról milyen közel került a felügyelőhöz. A következő telefonhívás már Waldecktől jön, de egy másik kollégaként mutatkozva be kéreti Hélène-t a kórházba. Az öltözőben Waldeck felidézi a hölgynek a beszélgetést majd ráveti magát a szerencsétlen nőre.
Minósz újabb gaztettéről levelet ír a sajtónak. Letellier ezután előveszi a gyilkos magnószalagra felvett hangját és a legjobb minőségű stúdióban kezdi analizálni őket. A háttérzajból kiderítik, hogy a hívás egy vásár területén fekvő fülkéből jött, amit be is tudnak azonosítani. Minósz közli, hogy pontban tízkor beszélni akar, ezért az adott időpontban le is csapnak valakire a telefonfülkénél, az illető viszont nem Waldeck, hanem egy Julien Dallas nevű balhés tanár, aki sokszor került összeütközésbe a törvénnyel, ezért később el is enged. Közben feltűnik a színen Waldeck, aki előáll egy elmélettel a gyilkosságokról. Mindeközben cigarettát vesz elő, Moissac pedig tüzet ad neki, ám mivel annak bal szeme felől tartja, Waldeck nem látja a lángot. E szokatlan reakció később feltűnik Letellier-nek, s miután a szakértő megállapította, hogy a széttört szilánkok egy üvegszem részei nyomban rájön Minósz személyére.
Letellier és Moissac egy másik kollégájukkal elmennek Waldeck lakására mennek ahol megtudják következő áldozatjelöltjének nevét: Pamela Sweet softcore színésznő. Minósz a Royal Wagram mozinál, ahol éppen Sweet legújabb filmjét A perverz Pauline-t adják, kézigránáttal hajt végre merényletet a csődület ellen. A robbantásban egy ember meghal, többen pedig megsérülnek.
Letellier és Moissac kiérnek ahhoz a nagy épülettömbhöz, ahol Pamela Sweet lakása is van. A kaputelefonon lövést hallanak, majd Minósz szólal meg, közölve, hogy a színésznő, egy másik nő, egy férfi és egy kislány is a túsza, továbbá robbantással is fenyegetőzik. Mivel szembesül, hogy személye nem titok Letellier előtt, kissé zavartan közli, még gondolkodik a feltételeken. A környéken szükségállapotot rendelnek, s még a mesterlövészeket sem tudják felállítani, mert Waldeck az elfüggönyözött ablakok mögött figyeli a rádiót és a tévét, s a túszok megölésével fenyeget. A hatóságok félreparancsolják a sajtót, hogy Waldecknek minél kevesebb információja legyen.
A rádió ezután Waldeck betegségével kezd foglalkozni egy specialistával, Jacques Liebstein-nel, aki úgy véli, hogy Waldeck gyerekkorában túlzottan elfojtotta magában a nemi vágyat egy erős szégyenérzet miatt. Waldeck édesanyja könnyeivel küszködve nyilatkozik telefonon a rádiónak. Waldeck nem képes megemészteni, hogy őt őrültnek tartják, nem pedig az erkölcs bajnokának. Ezután közli Letellier-vel, hogy kocsival akar eljutni az Orly légikikötőig, ahol egy felszállásra kész repülőgépnek kell várnia. Mindez csak a követelései egy része. Nyilván nem menekülni akar, hanem a város felett körözni és további követelésekkel előállni, különben öngyilkos merényletet hajt végre Párizs ellen. Letellier időt akar nyerni és ráveszi Waldecket, hogy tolja ki a határidőt.
Letellier a vezetőséghez fordul, s vállalva a kockázatot ismét merész manőverbe fog. Hét óra tájban a csendőrség elitalakulatának helikoptere közelít az épülethez. Waldeck figyelmét egy magnóra rögzített hívással vonják el, mialatt Letellier-t a helikopterből heveder segítségével leeresztik a lakás ablakáig, ahol betöri az ablakot, s ráveti magát Waldeckra, akit laposra ver.
Az akció végén Letellier bármi feltűnés nélkül távozik a helyszínről, de előtte még Sabin, akivel egymást nem tartották túl sokra, megköszöni neki a sikeres akciót. Ám Letellier csak szerényen legyint…
Érdekességek right|thumb|250px|Waldeck/Minósz (Adalberto Maria Merli). Nem derül ki, hogy bal szemére minek okán kényszerül üvegszemet viselni Mintegy ötezer ember figyelte annak a jelenetnek a felvételét, melynek során Belmondo egy szabadban közlekedő metrószerelvény tetején egyensúlyozva egyik kocsiról a másikra ugorva haladt előre. A jelenet végén a tömeg tapsviharban tört ki. A felvételt több tucat próba előzte meg, hogy Belmondo mozgását összhangba hozzák a szerelvény sebességével. Ugyanakkor felkészültek arra, hogy valamilyen váratlan esemény miatt azonnal kikapcsolják az áramot a járat útvonalán. Az eredeti elképzelés szerint a jelenet metrókocsiban játszódott volna, Belmondo ötlete volt, hogy a bűnöző legyen a szerelvényben, ő viszont a metrókocsi tetején. A felvételhez a metró 15–20 km-es sebességgel indult. Belmondo visszajelzései alapján fokozatosan növelték a sebességet 10–10 km-rel. 60 km-nél azonban megálltak, ám később a felvétel képsoraihoz 80 km-rel közlekedő metrószerelvény hangját keverték. A fentebb említett jelenet sikeres befejezése után valaki állítólag odakiáltott a színésznek: „Bravó, Bebel! Ezt én még ötezerért se csináltam volna meg!” A színész erre így felelt: „Annyiért én se.” A film elsöprő siker volt Franciaországban, mindjárt az első héten 186 000 néző látta. A Félelem a város felett plakátját René Chateau tervezte Steve McQueen világsikerű akciófilmje, a Bullitt (1968) plakátjának mintájára. A plakátot szinte teljes egészében Belmondo alakja tölti ki, aki fekete pulóvert visel a képen. Szándékosan van rajta olyan öltözet, amilyenben nem látható a filmben. A plakát felső részét a színész vezetékneve tölti ki, nagybetűkkel: BELMONDO. Ezzel a plakáttal kezdődött a színész és Chateau tartós együttműködése, melynek jegyében a grafikus olyan logót dolgozott ki a Belmondo név betűiből, melyet attól kezdve minden reklámanyagban felhasználtak. A Minószt alakító Adalberto Maria Merli szerepelt Jancsó Miklós Technika és rítus (1971) című olasz tévéfilmjében is, de ismert még Dr. Tabassi rendőrfőnökként a Piedone, a zsaru c. Bud Spencer filmből is, sőt a Marcuccit alakító Giovanni Cianfriglia is szinte állandó szereplője volt egykor a Bud Spencer-Terence Hill klasszikusoknak. A filmben látható Papp László magyar ökölvívó fotója, akit az egyik színész nevén is említ. A Pamela Sweetet játszó Germana Carnacina olasz fotómodell, ritkábban vállalt el kisebb filmszerepeket. A filmben, mint erotikus film plakátjaiként látható meztelen képei is egy korábbi akt fotózásáról származtak. Az üvegszemű Minósz jobb szeme teljesen vörös színű. Természetesen egy imitált szembetegségről van szó, mivel Merli szemei a valóságban teljesen egészségesek. A beteg szemet latexből készítették a trükkmesterek. Minósz karaktere sok tekintetben hasonlít Hasfelmetsző Jackéhez, aki a 19. század végén Londont tartotta rettegésben és visszataszító módon végzett prostituáltakkal. Az erkölcstelen nők meggyilkolása az egyik közös pont Minósz és a Hasfelmetsző között. A Hasfelmetsző sebészi pontossággal volt képes felvagdosni áldozatai testét, Minósz/Waldeck maga is kórházi dolgozó a filmben, bár az ő mindössze csak megfojtja két áldozatát. A film végén Letellier a francia csendőrség helikopteréről ereszkedik le a Minósz által megszállt épületbe, majd amíg verekszik a gyilkossal, emberei is leereszkednek, hogy segítsenek neki. A jelenetben használt helikopter is eredetileg a hatóság tulajdonát képezte és elit kiképzésű francia csendőrök statisztáltak a leereszkedésnél. A Minósz és Letellier közti végső küzdelmet egy statisztával készítették el, mivel Merli nem volt képes verekedős jelenetek eljátszására, mint Belmondo, aki sokáig aktívan sportolt és bokszolt is. A bunyó során a kamera mindig olyan szögből figyelte az eseményeket, hogy Minósz arca ne látszódjék, így a nézőknek nem is tűnik fel, hogy Merli helyett egy kaszkadőr verekszik Belmondoval.
Főszereplők