jobbra|bélyegkép|350px|Az Ecsedi-láp ˙(Planum Lacus Etsediensis) térképe 1777-ből'Planum Lacus Etsediensis, maps.hungaricana.hu bélyegkép|jobbra|350px|Az ecsedi láp a 3. Katonai felmérés térképén, 1910 bélyegkép|jobbra|350px|Ecsed vára, a Das ehmals gedrückte, vom Türken berückte, nun trefflich erquickte Königreich Hungarn című, Lipcsében 1688-ban megjelent műből, Gottfried Prixner (1746-1819) pesti rézmetsző másolataGottfried Prixner másolata az eredetiEredeti metszet a várról műben megjelent illusztráció alapján
Az 1898-ban lecsapolt, mintegy 350–400 km² felszínű Ecsedi-láp (Lacus Etsediensis) a Nyírség és Szatmári-síkság határán terült el, a mai Nagyecsed közelében. Az Alföld legnagyobb összefüggő mocsárvilága volt. A kétharmad Balaton nagyságú lápot a bele torkolló Kraszna, valamint a Szamos árvizei táplálták. A láp területe nem volt teljesen sík, a vízből itt-ott kiálló lápi szigetek tették változatossá.
A történelem során a szigetekre épült Sárvár és később az ecsedi vár erősségét főként az áthatolhatatlan mocsárvilág jelentette. Az 1863. évi szárazság miatt az Ecsedi-láp két részre, a déli Nagy-Lápra és az északi Kis-Lápra szakadt ketté. 1889 augusztusában megalakult az „Ecsedi láp-lecsapoló és Szamos balparti árvíz-levezető és belvíz-szabályozó társulat” gróf Károlyi Tibor elnökletével és több vízmérnök közreműködésével a Krasznának Nagymajténytól Vásárosnaményig 66,45 km hosszú új medret ástak. Ez az óriási lápot megszabadította a vizétől és talaját lápi tőzeges földdé alakította.Belvízvédelmi rendszer bemutatása , fetivizig.hu 1900-ban már megindulhatott a mezőgazdasági termelés a területen.
Nevének eredete bélyeg|Gyékény Az Ecsed, Ecsedi-láp elnevezés magyar eredetű, az ecs, öcs személynévi használatú fiatalabb fivér -d képzős alakjából keletkezett.
Északi részét, mely Mátészalka, Kocsord, Győrtelek és Nagyecsed között terült el: Kislápnak, a többi részt Nagylápnak is nevezték. A Nagyláp egyes részeinek is különféle neve volt: Urai, Tyukodi, Ördöngős, Csicsós,Helyreállítják az Ecsedi-láp egy részét, ng.hu Bekek,Börvely: Ismét láp lesz a Bekekben? , ngo.ro Pinczés, Debreczeni-láp stb. A helyi lakosok a lápvidéket rétnek, a partvidékét rétoldalnak nevezték.
Földrajza Az Ecsedi-láp hatalmas mocsárvilága a holocén folyamán alakult ki a Szatmári-síkság nyugati részén, a Szamos-meder feltöltött partja és a Nyírség által övezett sekély mélységű medencében.
A láp területe az egyes évek, időszakok csapadékosságától függően változó volt; területének megmérése is sok nehézségbe ütközött. Mikoviny Sámuel 1730-ban hosszát 58,5, szélességét 33,5 km-nek találta. 1780-ban Borsitzky Pál földmérő területét körülbelül hektárra tette. Berey József, a láp 20. századi kutatója szerint a terület az 1800-as évek végén megközelítően 432 km² volt.Az Ecsedi-láp, mek.oszk.hu
A fiatal geológiai süllyedéken kialakult mocsarakat a Kraszna, a Szamos, sőt időnként a Tisza árvizei táplálták. Létrejöttében, fennmaradásában jelentős szerepet játszott az emberi tevékenység is. Az ecsedi vár védelmi rendszere érdekében is gátolták a víz lefolyását, de később ilyen szerepet játszottak a Kraszna medrében telepített vízimalmok, illetve a hozzájuk tartozó gátak is.
A láp részei nyílt vizek (Ecsedi-tó, Ököri-tó, Tyukodi-tó), nádasok, láprétek és mocsári erdők voltak. Sajátos képződménye volt az ingóláp: ennek felszínét szép pázsit alkotta, amely alatt 1–4 méter mélységű víz volt.
Története 240px|thumb|A Szatmári-síkság a 18. században (az I. katonai felmérés alapján). 1 = láp, mocsár; 2 = erdő; 3 = rét, legelő és szántó; 4 = település
A láp egykor sokkal kisebb volt, mint azt a láp alsó rétegeiben talált kő- és bronzkori leletek bizonyították. Szigetszerű magaslatain és környékén már a kőkorszakban is megtelepedett az ember. Az ecsedi láp egyik szigetén, az úgynevezett Sárvárdomb derekán az 1800-as években végzett ásatás öt kőkori tűzpadot tárt fel, a szokásos konyhahulladékokkal, melyekből nagy mennyiségű cseréptöredék, agyagból égetett, különféle alakú hálónehezék, agyag-orsó, csont-szerszámtöredék stb. került elő. A cseréptöredékek legnagyobb része díszített, az e korszakot jellemző kezdetleges, egyenes, hullámzó, rovátkos, fűrészvonalas és pontozott díszítésekkel.
Anonymus így írt regényes krónikájában: „…a lápok alatt Tas, Lél apja sok népet gyűjtött össze; vele aztán nagy árkot ásatott és igen erős földvárat építtetett, amelyet először Tas várának neveztek, most pedig Sárvárnak hívnak.”
A Báthoriak várépítő tevékenysége A láp szélén a régi okmányok szerint kilenc falu állt mindaddig, míg a 14. században a Báthoriak fel nem építették Ecsed várát, amelynek védelmére mesterséges gátak építésével az egész vidéket vízzel borították. Az addig virágzó környék lakhatatlanná vált, és a Kraszna árvizei aztán rövid idő alatt teljessé tették az elmocsarasodást. Később szerették volna a mocsár kártételeit megszüntetni, de a feladatot sokáig nem tudták megoldani műszakilag.
Lecsapolása 1751-ben gróf Károlyi Ferenc megkezdte az Ecsedi-láp lecsapolását. A két évig tartó munka eredménye egy 6 km hosszú csatorna volt, amelynek hatására 4 arasznyit (kb. 0,8 méternyit) csökkent a Kraszna vize. Károlyi halála után (1758) az építkezés abbamaradt, a csatorna feliszapolódott.
1774. június 6-án Mária Terézia kinevezte gróf Károlyi Antal szatmári főispánt a Szamos és az Ecsedi-láp szabályozásának királyi biztosává, aki már a következő esztendőben Mezeő Cyrill mérnök segítségével megkezdte a munkálatok végrehajtását. Királyi biztosi feladatával kapcsolatos későbbi nehézségei miatt Károlyi az 1780-as években lemondott tisztségéről.
1778. május 15-én gróf Károlyi Antal saját költségén újraindította az Ecsedi-láp lecsapolásának munkálatait. A vármegye által kirendelt közerő segítségével 1779 végére elkészítették azt a csatornát, amely a Kraszna vizeit Domahidától a szamosszegi Éghídig rendezett viszonyok között vezette le.
1781 májusára Zimány Ferenc, Zanathy Antal és Mezeő Cyrill, Szatmár vármegye mérnöke elkészítette az Ecsedi-láp térképét, valamint a lecsapoló csatorna terveit. Ez a térkép a láp eddig ismert legkorábbi ábrázolása.
Száraz időkben nagy veszedelmet jelentett a talajtűz, hatalmas lápégés volt például 1863-ban. Ekkor a nagy szárazság miatt az ecsedi határ Tyukod község alatti részén a nádas kipusztult és helyét kaszálók, legelők foglalták el. Az Ecsedi-láp ezért ettől kezdve két részre, a déli Nagy-Lápra, és az északi Kis-Lápra szakadt ketté.Az Ecsedi-láp egy 1887-es állapotot visszaadó térképen, mapire.eu
bélyeg|Az Ecsedi láp 1780-ban, a 19. század végén, a Kraszna által táplált hatalmas vizes dagadóláp lecsapolásakor a teknőszerű mederből kivezették a Krasznát, mely táplálta azt – azóta a folyó a terület szélén fut, medrének feneke pedig magasabban van, mint a lecsapolás előtti területek
Ecsedi-láp Lecsapolási Társulat A láp lecsapolása céljából 1894-ben Újfalussy Sándor javaslatára társulatot hoztak létre gróf Károlyi Tibor vezetésével. Az elkészült tervek három fő irányelvet követtek: A lápot tápláló vizek levezetése a szabályozott Krasznával a Tiszába. A belvizek megfelelő csatornahálózattal való elvezetése a Szamosba, illetve a Krasznába. A Kraszna jobb-, és a Szamos bal-partján árvízvédelmi töltések építése.
1895. július 4-én gróf Károlyi Tibor, társulati elnök ünnepélyes kapavágásával megkezdődtek a Kraszna csatorna Nagyecsed-Mérk-Vállaj építési szakaszán az Ecsedi-láp lecsapolási munkálatai.Vizeink krónikája
A nagyszabású munkálatokhoz a Krasznának Nagymajténytól-Vásárosnaményig 66,45 km hosszúságú új medret ástak. 1895–1998 között elkészült a Tiszába futó Kraszna-csatorna. 1915–1917 között épült meg az a gőzüzemű szivattyútelep, amely az Ecsedi-láp lecsapolásának egyik legfontosabb műtárgya, a hozzá vezető Lápi-csatorna vizét emeli át a Krasznába. A szivattyútelep ipartörténeti emlék.Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Technikatörténeti Kiállítóhely Péchy László Szivattyútelep, itthon.hu
Utóélete A láp lecsapolása után a táj képe gyorsan megváltozott, eltűnt a csodálatos vízivilág. A kemény munkával termővé tett szántóföldeken ma gabona, burgonya és kukorica terem, de a mélyebb részeken még ma is sás- és nádfoltok tarkállanak.
Száraz időben a talajtűz ma is veszedelmet jelent. Így 1903-ban, legutóbb pedig 1987-ben gyulladt meg az ecsedi határban a kotus (lápi talaj).
2010-ben a helyi civil szervezetek kezdeményezésére a nagyecsedi képviselő testület március 1-jét az Ecsedi-láp emléknapjává nyilvánította, és rendezvénnyel emlékeznek meg a térség egykori és mai természeti és kulturális értékeiről.Ecsedi-láp emléknap
Élővilága Növényvilág A láp évszakonként, száraz és vizes években is más-más képet mutatott. Változatos, buja vegetáció jellemezte. A vizet az úszó és gyökerező hínár alkotók uralták, mint a kolokán, sulyom, békatutaly, békaszőlő fajok, érdes tócsagaz, vizitök, néha tavirózsa is. Sás, káka, gyékény, nádas és zsombékos részek tarkították, a vízinövényfélék sokfélesége jellemezte a tájat: Békabuzogányfélék, így a lápi békabuzogány (Sparganium natans), széleslevelű gyékény (Typha latifolia), nyílfű (Sagittaria sagittifolia), virágkákafélék (Botumus umbellatus), és még megannyi vízinövényfaj fordult itt elő.
A réteken boglárkafélék, kosborfélék, szibériai nőszirom élt. Az Ecsedi-láp lecsapolás előtti utolsó évtizedeiben főleg a fehér fűz, a szürke fűz, vagy rekettye és a mézgás éger tenyészett rajta tömegesen. A lápi erdők főként Nagyecsed és Tyukod határában terültek el.
Állatvilág bélyeg|Réti csík A halak közül honos volt a réti csík, egy mocsári halféle, amely a láp egyik specialitása volt, és népélelmezési cikknek számított. A lápi pócot pedig disznóhizlalásra használták, mivel a lápban hatalmas mennyiségben élt. A nagyobb halak közül közönséges volt a compó, az aranykárász és a csuka is. Herman Ottó így határozta meg „A magyar halászat könyve” című művében az Ecsedi lápon fellelhető halfajokat: „A tisztába hozott fajok, a tőlem eredő neveket alkalmazva, így vannak elterjedve. Az Ecsedi Láp halai: 1. Csapó sügér, 2. széles kárász, 3. nyálkás czompó. 4. réti csík, 5. köz-csuka. 6. lápi pócz.”
A kétéltűek közül a vízibékák, a leveli béka és a vöröshasú unka tarajos gőte, hüllők közül a mocsári teknős, vízisikló, fürge gyík és elevenszülő gyík volt elterjedt.
A láp madárvilága rendkívül gazdag volt. Elsősorban a vízimadarak, kacsák, libák, gázlómadarak voltak tömegesek. Honos volt itt a fülemüle, kékbegy, csaláncsúcs, nádirigó, nádiposztáta, nádi tücsökmadár, a billegető, cinege, sármány, jégmadár, sirály, bíbic (lébuc), gulipán, cankó, szalonka, daru, szárcsa, vízityúk, haris, rétihéja, rétisas, gödény, kárókatona, gém, kócsag, bölömbika, gólya, vadlúd, Tőkés réce, vöcsök stb.
Az emlősök közül elterjedt volt a sakál, farkas, róka, menyét, görény, hód
Néprajza bélyeg|Csíkász az Ecsedi lápon bélyeg|Gyékénysodró lányok Ecseden (19. század) thumb|Nádcsőkút vagy a lápi kút használata.Magyar néprajzi lexikon - lápi kút
Szatmár különös vidéke volt az Ecsedi láp, amelyet a láp szélén elhelyezkedő falvak lakossága csak Rét-nek, a láp partvidékét pedig Rétoldal-nak nevezett.
A rétoldal jellegzetes települései voltak Nagyecsed, Porcsalma, Tyukod, Ura, Börvely, Kaplony és Domahida.
A lápszéli nép foglalkozása a halászat, madarászat, csíkászat, pákászat és az állattartás volt. Mezőgazdasággal a csekély szántóterület miatt csak a láp lecsapolása utáni időkben kezdtek el foglalkozni. Biztos jövedelmet nyújtott a nádvágás, gyékény-, káka- és fűzvesszőszedés- és feldolgozás (gyékény- és kosárfonás) is.
A 20. század elejéig a lápkörnyéki falvakban: (Tyukodon, Kaplonyban) még sokan foglalkoztak a gyékény- és vesszőfonással.
A láp környékén, a rétoldali falvak a népi építészetében még a két világháború között is az úgynevezett kétosztatú házak (szobára és pitvarra tagolódtak) voltak divatban.