A gyűrűsfarkú víziantilop (Kobus ellipsiprymnus) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a nádiantilop-formák (Reduncinae) alcsaládjába tartozó faj.
Nemének a típusfaja.
Előfordulása A gyűrűsfarkú víziantilop előfordulási területe Afrikában a Szaharától délre, valamint Szudántól és Etiópiától délre egészen Transvaalig tart. Afrika nyugati és délnyugati részén elszigetelten is fellelhető.
Alfajai A gyűrűsfarkú víziantilop 13 alfaját két csoportba tömörítik; egyes rendszerező szerint eme csoportok valójában alfajokat képeznek:
defassa csoport Kobus ellipsiprymnus adolfifriderici Matschie, 1910 Kobus ellipsiprymnus annectens Schwarz, 1913 Kobus ellipsiprymnus crawshayi P. L. Sclater, 1894 Kobus ellipsiprymnus defassa (Rüppell, 1835) Kobus ellipsiprymnus harnieri Murie, 1867 Kobus ellipsiprymnus penricei W. Rothschild, 1895 Kobus ellipsiprymnus tjaederi Lönnberg, 1907 Kobus ellipsiprymnus tschadensis Schwarz, 1913 Kobus ellipsiprymnus unctuosus Laurillard, 1842 ellipsiprymnus csoport Kobus ellipsiprymnus ellipsiprymnus Ogilby, 1833 Kobus ellipsiprymnus kondensis Matschie, 1911 Kobus ellipsiprymnus pallidus Matschie, 1910 Kobus ellipsiprymnus thikae Matschie, 1910
Megjelenése A gyűrűsfarkú víziantilop hímjének hossza 1,9–2,2 méter, a nőstényé 1,8–2,1 méter. A hím marmagassága 1–1,3 méter, a nőstényé 1–1,3 méter. A hím testtömege 170–250 kilogramm, nőstényé 150–200 kilogramm. Szarva 50–100 centiméter hosszú, kis csavarral hátra és felfelé ível; egy-egy szarvon akár 39 „gyűrű” is lehet. Szőre rövid, de bolyhos, színe területenként változó: a meleg vörösesbarnától a szürkésbarnán át a csaknem feketéig. Farán területtől függően fehér gyűrű vagy folt található.
Életmódja Az állat társas lény. A faj megnevezése ellenére nem tartózkodik számottevő időt a vízben, inkább vízközelben. A mocsaras, lápos helyeket a ragadozókkal szembeni védekezésnél használja ki menekülési területként. A gyűrűsfarkú víziantilop nappal aktív. A nőstények laza, pár tucat példányt kitevő kis csapatokban élnek. A bakok 6–10 évesen foglalják el territóriumukat. Tápláléka fűfélékből és kisebb fák lombjaiból áll. 18 évig is élhet.
Szaporodása Az ivarérettséget 13–14 hónaposan éri el. A párzási időszak területtől függően egész évben vagy időszakosan van. A vemhességi idő 272–287 napig tart, ennek végén a nőstény egy, ritkán két borjút hoz a világra. A borjú az ellést követő 2–4 hétig a bozótosban rejtőzik, ahová az anyja naponta többször jár táplálni utódát. A fiatal állatok 9 hónaposan elhagyják a csordát. A bakok hat-, a nőstények háromévesen válnak ivarilag éretté.
Képek
Források
További információk Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (editors). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3rd ed). Rüppell, W.P.E.S. 1835–1838. Neue Wirbelthiere zu der Fauna von Abyssinien gehörig. In: Fische des Rothen Meeres. Siegmund Schmerber, Frankfurt am Main. i–ii + 1–148, Pls. 1–33. [1835: 1–28, Pls. 1–7; 1836: 29–52, Pls. 8–14; 1837: 53–80, Pls. 15–21; 1838 :81–148, Pls. 22–33.] BHL Reference page. : 9 Proc. Zool. Soc. Lond. 1833: 47 Képek a fajról - biolib.cz
Kategória:Kobus Kategória:Emlősfajok Kategória:Afrika emlősei