Ausztriai Mária Krisztierna (; Graz, Osztrák Főhercegség, 1574. november 10. – Hall in Tirol, Osztrák Főhercegség, 1621. április 6.), Habsburg-házból származó osztrák főhercegnő, aki Báthory Zsigmond hitveseként Erdély fejedelemasszonya 1595 és 1599 között. II. Károly osztrák főherceg leánya, a későbbi II. Ferdinánd német-római császár testvére.

Nagybátyja, II. Rudolf császár 1595-ben ajánlotta a kezét Báthory Zsigmond erdélyi fejedelemnek, aki szakítani kívánt az Oszmán Birodalommal és a császár támogatását kérte. A főhercegnő Erdélyi Fejedelemségbe költözését követően hamar közkedvelt lett barátságos természete, valamint a helyi viszonyok megismerésére mutatott igyekezete okán. Báthoryval való kapcsolata azonban – férje homoszexualitása vagy impotenciája miatt – nem került elhálásra és csak formális maradt. Kapcsolatuk ugyanakkor mindvégig bizalmas maradt, hitvese távollétében ő kormányozta a fejedelemséget is. Miután Báthory 1599 tavaszán lemondott a trónról, Mária Krisztierna visszatért Ausztriába, majd még ezen év nyarán házassága is felbontásra került. Élete utolsó éveit főapátnőként töltötte Hall in Tirolban, 1621-es haláláig. Nem születtek gyermekei.

Származása és fiatalkora Mária Krisztierna főhercegnő 1574. november 10-én született Grazban, a Habsburg család stájer ágának tagjaként. Apja II. Károly főherceg, I. Ferdinánd német-római császár és magyar király és Jagelló Anna királyné fia volt. Anyja a Wittelsbach-házból való Bajorországi Mária Anna, aki V. Albert bajor herceg és Ausztriai Anna főhercegnő leánya volt. Szülei közeli rokoni kapcsolatban álltak, apja anyja nagybátyja volt.

A főhercegnő volt szülei tizenöt gyermeke közül a harmadik; más források szerint tizennégy gyermeke közül a második. Felnőttkort megért tizenkét testvére között olyan magas rangú személyek voltak, mint Anna vagy Konstancia főhercegnők, akik mind a ketten III. Zsigmond lengyel király hitvesei voltak, továbbá a későbbi II. Ferdinánd német-római császár, Margit spanyol királyné, vagy Mária Magdaléna toszkánai nagyhercegné.

Mária Krisztierna Grazban, illetve az anyai nagyszülőknél Münchenben nevelkedett. Szigorú katolikus nevelésben és gondos tanításban részesült, a korban szokatlan módon a latin nyelvet is elsajátította.

Házassága Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem 1594-ben nagybátyja, Bocskai István, gyóntatója, Alfonso Carrillo és mások tanácsára szakított a Török Portával, a törökpárti ellenzék vezetőit kivégeztette. 1595. január 28-án Prágában küldöttei által törökellenes szövetséget kötött II. Rudolf német-római császárral. A szerződés értelmében a császár önálló fejedelemségnek ismerte el Erdélyt, élén Báthori Zsigmond fejedelemmel, akinek Habsurg főhercegnőt ígért feleségül.

1595. február 27-én Báthori küldöttei megérkeztek Grazba, ahol Rudolf ígéretére hivatkozva március 1-jén megkérték az 1590. óta özvegyként a család fejeként intézkedő Mária főhercegasszonytól valamelyik lánya kezét. A követek vezetője, Bocskai István azt kérte, hogy a három legidősebb lány közül választhasson, de az anya ettől elzárkózott, és Mária Krisztiernát jelölte ki menyasszonyul. Március 2-án a követségből Carrillo atya ünnepélyesen megkérte Báthori Zsigmond számára Mária Krisztierna kezét; ehhez a főhercegasszony március 3-án járult hozzá. A házassági szerződést március 5-én írták alá Habsburg részről Mária főhercegasszony és Miksa főherceg, erdélyi részről pedig Bocskai István, Csáky Gergely, Alfonso Carrillo , Syger János, Frátai János és Albert Huet szász királybíró. Az eljegyzésre, amelyen a vőlegényt Bocskai képviselte, másnap került sor. Az esküvőt június 11-ére tűzték ki.

Miután Mária Krisztierna 1595. áprilisban belázasodott, az Erdélybe indulást, amit eredetileg május elejére terveztek, el kellett halasztani. Végül a még mindig lázas menyasszony június 15-én kelt útra édesanyjával és negyven hintónyi kísérettel. Bécsújhely, Pozsony, Nagyszombat, Trencsén, Zsolna, Rózsahegy, Liptószentmiklós, Lőcse, Kassa, Tokaj, Szatmár, Tasnád útvonalon haladva július 25-én érkezett Kolozsvárra, augusztus 1-jén Gyulafehérvárra. Báthory Zsigmond három óra járásra menyasszonya elé lovagolt kétezer lovassal; a jövendő házaspár ekkor találkozott először.

Az esküvőre augusztus 6-án, vasárnap délután 4 órakor került sor a gyulafehérvári székesegyházban, az esketési szertartást Alfonso Visconti pápai nuncius végezte.

A házasság nem volt sikeres: ugyan a pár a nyilvánosság előtt együtt lépett fel, de a házasságot nem hálták el. Az okokról különböző mendemondák kaptak lábra: a fejedelem kiábrándult beteges és sápadt menyasszonyától, esetleg bájitallal fordították el tőle. Báthory gyóntatója szerint „a természet fogyatékossága” volt az ok. Mária Krisztierna anyjához írt levele szerint a férj maga sem tudta, hogy mi történt vele, „az Isten bünteti-e, vagy gonosz emberek átka fogott rajta. Mert azelőtt ő is olyan volt, mint a többi férfi, de most többé nem.” A fejedelemasszony keresztényi türelemmel viselte sorsát, és megelégedett azzal, hogy testvérként él férjével. Zsigmond kerülte feleségét, négy évig tartó házasságuk alatt alig pár hónapot töltöttek együtt.

1597. január 12-én Báthori Prágába indult, hogy elindítsa a válási procedúrát, és megegyezzen Rudolffal a fejedelmi trónról való lemondása feltételeiben. Elindulása előtti éjszakán felkereste feleségét; erről Mária Krisztierna így számolt be anyjának:

Amíg Báthori Zsigmond Prágában tárgyalt, Mária Krisztierna magányosan élt Kőváron, Szamosújváron, majd Fogarason. Abban reménykedett, hogy férje visszatér hozzá. Édesanyja szerette volna a majdani válás után mihamarabb férjhez adni, és Rudolf császár öccsét, Miksa főherceget szemelte ki számára, de Mária Krisztierna gorombán elutasította az ügyben követítőként fellépő pápai nunciust. „Ha nincs a fejedelem, más nem kell” – írta édesanyjának. Március 22-én Báthori visszaérkezett Erdélybe; válási és lemondási szándékát elhalasztotta, de feleségét nem kereste fel. Augusztusban követségbe indította Carrillo atyát, hogy a lemondás feltételeiről tárgyaljon. 1597. december 23-án megszületett a megállapodás, amelynek értelmében Báthori Zsigmond átengedte Erdélyt a császárnak. Erről Rudolf császár 1598. február elején értesítette Mária Krisztierna anyját, és kérte, hogy írjon a pápának lánya házasságának felbontása ügyében, amit ő február 8-án meg is tett.

1598. április 8-án a császár biztosai megérkeztek Gyulafehérvárra, és közölték a rendekkel a császár utasítását: amíg az általa által fejedelemnek kijelölt Miksa főherceg megérkezik, Mária Krisztierna kormányozzon. Április 10-én Báthori elbúcsúzott az országgyűléstől; feleségétől csak levélben köszönt el. Április 16-án a rendek küldöttsége felkérte a Kővárban tartózkodó Mária Krisztiernát a kormányzásra, amit ő április 18-án ideiglenesen el is vállalt. Rövid ideig tartó kormányzása névleges volt, valójában a császári biztosok vezették az országot.

1598. augusztus 20-án Báthori Kolozsvárra érkezett, és a rendek támogatásával visszavette trónját, 21-én pedig kibékült feleségével. Augusztus 29-én a tordai országgyűlés hivatalosan is visszafogadta a fejedelmet, aki feleségével együtt még aznap letette az esküt. Báthori számos jelét adta felesége iránti szeretetének, és kijelentette, hogy „ővele kíván élni, mint testvér a testvérrel”, és kérte, hogy uralkodjanak együtt. Szádeczky Lajos szerint ez Báthori részéről csak színlelés volt; feleségét csak felhasználta fejedelemsége visszaszerzésére.

1599-ben Báthori Zsigmond ismét meggondolta magát, és lemondott, ezúttal unokatestvére, Báthory András bíboros javára, akihez feleségét is hozzá akarta adni. Báthori Andrásnak megtetszett a fejedelemasszony, és kész lett volna megválni érte bíborosi tisztségétől, de Mária Krisztierna hallani sem akart a dologról.

Visszatérése Ausztriába 1599 májusában Mária Krisztierna visszatért anyja grazi udvarába, ahol megbetegedett, és heteken át lázas volt. 1599. augusztusban VIII. Kelemen pápa semmissé nyilvánította házasságát; ezt augusztus 17.én hirdették ki a grazi templomban. Ettől kezdve teljesen visszavonultan élt, és elutasított minden szóba jövő házassági tervet. (1606-ban Bocskai István is szerette volna feleségül venni Mária Krisztiernát, de a császári udvar nem engedte).

1607. július 1-jén húgával, Eleonórával együtt bevonult a halli zárdába, és a próbaéve letelte után 1608. mindszentek napján mindketten letették a fogadalmat. Amikor 1612-ben a kolostor idős főnökasszonya visszavonult, az apácák Mária Krisztiernát választották a helyére. 1621. április 6-án hunyt el, és előző évben meghalt húga mellé temették el a kolostor kertjében.

Emlékezete

Jegyzetek

Források

További információk

! colspan="3" style="background: #FFFF00; color: #000000" | |- | colspan="3" |Ausztriai Mária KrisztiernaHabsburg-ház, osztrák ágSzületett: 1574. november 10. Elhunyt: 1621. április 6. |- ! colspan="3" style="background: #ACE777; color: #000000" |

Kategória:Habsburg-ház, osztrák ág Kategória:1574-ben született személyek Kategória:1621-ben elhunyt személyek Habsburg Mária Krisztierna