A kagylósrákok esetében egy közel természetes rendszertan csakis a különböző taxonok összehasonlító anatómiai vizsgálatai után határozható meg. A taxonómia fő feladata azon kritériumok meghatározása, amelyek alapján a monofiletikus egységek elhatárolása történik.
A kagylósrákok rendszertanában is sok a vitatott kérdés, ugyanis a biológusok a ma élő fajokat a lágy szervek alapján csoportosították, míg a paleontológusnak, aki a fosszilis fajokat tanulmányozza, ez a lehetőség nem adatik meg, kénytelen a megkövült váz morfológiájának bélyegeit felhasználni taxonómiai kritériumként. A paleontológus előnye azonban, hogy képes nyomon követni egyes fajok, sőt csoportok evolúcióját a földtörténeti korok során, míg a biológus csak a földtörténet egyetlen pillanatára, a jelenre szorítkozhat.
A rendszertan kereteit a biológusok állították fel az állat lágy szervei alapján. A fosszilis formákat ebbe a keretbe sorolták. A rendszertan még nem végleges, az idők során is sokat változott és a jövőben is biztosan változni fog.
Osztályozási kritériumok A magasabb taxonómiai kategóriák függetlenebbek az evolúciós változásoktól, mint az alacsonyabbak (nem, faj). Gyakorta kicsiny evolúciós változások új fajok leírását indokolnák, ez viszont a rendszertan nagymértékű és fölösleges szélesítésével járna.
A fosszilis kagylósrákok csoportosítása érdekében nagyszámú morfológiai vonást kell figyelembe venni. Egyetlen kritérium alapján nem lehetséges nemet (genus) meghatározni. A jellemvonások az idők során változhatnak, sőt el is tűnhetnek. A taxonok elkülönítésére a következő jellemvonásokat alkalmazzák:
1. Alosztály (Subclassis) meszes carapax két záródó teknővel, növendékvonalak nélkül, pórusokkal
2. Rend (Ordo) mellső nyílás (rostrum) jelenléte (csak Myodocopidáknál) középső izombenyomatok mintázata egyszerű elmeszesedett belső lemez (csak Platycopidáknál) a teknők szembetűnő átfedése a mellső (anterior) oldalon (csak Podocopidáknál)
3. Család (Familia) középső izombenyomat mintázata jól fejlett zárosperem jelenléte jól látható szem-tuberkulák szita-szerű pórusok
4. Alcsalád (Subfamilia) középső izombenyomat mintázatának részletei díszítettség foka zárosperem fejlettsége szem-foltok jelenléte marginális póruscsatornák száma Xestoleberis-folt jelenléte (csak Xestoleberidinaeknél)
5. Nem (Genus) alak (körvonal, nyúlványok) díszítés milyensége szemek jelenléte vagy hiánya a középső izombenyomatok finom részletei az összenövési vonal lefutása a pórusok és marginális póruscsatornák eloszlása, száma és típusa átfedés a marginális zóna szélessége és felépítése
6. Faj (Species) a díszítés részletei marginális póruscsatornák helye és száma az alak változása a szegély és ráncok kialakulása méret a zárosperem finom részletei a pórusok eloszlása az opak foltok alakja és eloszlása a teknőkön a mellső (anterior)és hátsó-széli (posteromarginális)fogazat jelenléte vagy hiánya teknők átfedése ivari kétalakúság ontogenetikus többalakúság (ontogenézis=egyedfejlődés)
Az osztályozás története A kagylósrákok első rendszerezése Bairdtől származik (1850). Ő három családot különböztetett meg: Cypridae a Cypris és Candona nemekkel Cytheridae a Cythere és Cythereis nemekkel Cypridinadae a Cypridina nemekkel 1853-ban Dana két családot állított fel: Cypridae két alcsaláddal: Cyprinae és Cytherinae Halocypridae szintén két alcsaláddal: Cypridinae és Halocyprinae.
A fenti osztályozásokban már megtaláljuk a mai rendszertan legjelentősebb családjait.
Sars 1866-ban továbbfejlesztette a rendszert és megalkotta a hagyományos Ostracoda szisztematikát, amely 1922 és 1928 között jelent meg. Ezt a rendszertant követte Morkhoven is. A kagylósrákokat rendnek tekintették 4 alrenddel: Cladocopa, Platycopa, Myodocopa és Podocopa. Ezt a rendszert 1894-ben G.W. Müller módosította és a négy alrend helyett két törzset (tribus) vezetett be: Myodocopa és Podocopa. 1920-ban Skogsberg továbblépett és a kagylósrákok rendjén belül öt alrendet különített el: Halocypriformes, Cypridiniformes, Polycopiformes, Cypriformes, Cytherelliformes. A három szerző közötti relációt a következő táblázat szemlélteti: G.W. MÜLLER 1894SARS 1866SKOGSBERG 1920MyodocopaMyodocopaHalocypriformes.CladocopaCypridiniformesPodocopaPodocopaPolycopiformes.PlatycopaCypriformes..Cytherelliformes A fent említett felosztások csupán a biológusok számára voltak hasznosak, a paleontológusok számára viszont nem, mert nem vett figyelembe számos kihalt (főleg paleozoikumi) fajt. Először Ulrich és Bassler (1923) majd Bassler és Kellett (1934) vezették be a fosszilis anyagot is a rendszertanba. Ők is tévedtek azonban, hiszen teljesen figyelmen kívül hagyták a biológiai rendszert és annak kritériumait és a fosszilis anyagot családcsoportonkként helyezték el a szisztematikába. Erre a tévedésre már Schmidt (1941) rámutatott, azonban ez a rendszer még sokáig használatos maradt a paleontológusok körében. Az első próbálkozások a rendszertan kijavítására Henningsmoentól (1953) származnak. Ő vezette be a Palaeocopa alrendet, amely magába foglalja az összes paleozoikumi formát. 1958-ban Pokorny állította fel az új rendszert, amely azóta ugyan sokat változott, de még használható. Ő a kagylósrákokat alosztályként kezeli, négy alrenddel: Beyrichiida, Podocopida, Myodocopida, Leperditiida. A Géczy Barnabás által is használat rendszertan szerint a több, mint 1600 élő kagylósrák fajt a Rákok altörzsének egy külön osztályaként kezeli, hat renddel: Archaeocopida, Leperditicopida, Palaeocopida, Myodocopida, Podocopida és Platycopida. A Martin és Davis által 2001-ben aktualizált rendszertan két alosztályt különít el: Myodocopa alosztály a Myodocopida és Halocyprida rendekkel Podocopa alosztály a Platycopida és Podocopida rendekkel
Források Galácz András - Ősállattani praktikum (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1992) Géczy Barnabás - Ősállattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1993) Pokorny, Vladimir - Grundzüge der Zoologischen Mikropalaeontolgie (VEB Deutscher Verlag der Wissenschaften, Berlin, 1953) Pokorny, Vladimir - Introduction to Marine Micropaleontology (Elsevier, New York, 1998) van Morkhoven, F. P. C. M. – Post-Palaeozoic Ostracoda (Elsevier, Amsterdam, 1963)
Rendszertan