A prágai Károly híd az UNESCO világörökség része. A hídon 30 szobor, illetve szoborcsoport áll, többségük a barokk stílusú. Többségüket magánszemélyek, testületek, intézmények, szerzetesrendek állíttatták rendszerint fogadalomból vagy hálaképpen, vagy valamilyen különleges alkalomból. A legtöbbet 1706 és 1714 között helyezték el a jezsuiták kezdeményezésére, a katolikus hit, érzület erősítésére.
Elsőként a hídon kivégzett Nepomuki Szent János alakját állították fel (eredetijét még az 1400-as években, a ma is látható szobrot 1683-ban), utolsóként Szent Cirill és Metód kettősét 1938-ban.
Séta
1. páros
Ha az Óváros felől indulunk el, balra Szent Ivót látjuk. Ő könyveket szorongat, és a háta mögött megbúvó Iustitia azt jelzi, hogy éppen jogi segítséget nyújt egy hozzá fordulónak. A művet a Károly Egyetem jogi kara állíttatta 1711-ben. A ma is látható kompozíció másolat, az igencsak elkopott eredetit a Nemzeti Galéria kőtárában őrzik.
A szemben álló csoport főalakja Szűz Mária, karjában a kis Jézussal. Tőle balra térdel Szent Bernát, aki kissé bárgyún néz az Istenanyára. Máriától jobbra Krisztus megkínzatásának és keresztre feszítésének eszközei halmozódnak: a kereszt, a szivacs és a Jézus csípőjét átszúró lándzsa. A halom tetején káráló kakas az árulás szimbóluma.
2. páros
A következő állomáson Szent Borbála (Nikomédiai Borbála, †306. körül), Szent Erzsébet (1207–1231) és Margit (valószínűleg fiktív szent, a legenda szerint †304.) tekint az égre ájtatos arccal. Mindhárom nő keresztény vértanú volt, akik feltétel nélkül hitüknek adták magukat, és életükkel fizettek érte. A talapzat közepén az ORATE PRO NOBIS NVNC ET IN HORA MORTIS latin felirat olvasható(Imádkozz érettünk most és halálunk órájána!).
Velük szemben a „rózsafüzér szobrának” nevezett csoport főalakja ismét Szűz Mária, karján a kis Jézussal. Balján (tehát tőle jobbra) Aquinói Szent Tamás olvas fel Jézusnak egy magasra emelt könyvből — jelezve, hogy a filozófust intenzíven érdekelte Jézus és az eucharisztia jelentősége. Jobbján Szent Domonkos áll, és kérdőn néz az Istenanyára. A legenda szerint Mária (szelleme) őt tanította meg a rózsafüzérrel imádkozásra, és Domonkos vállalta, hogy terjeszti azt.
A szoborcsoport talapzatán a Szűz Mária alakja alatti domborművön felhőkkel borított földgömb látható a szájában égő vésőt tartó kutyával. A láng a dominikánus rend szimbóluma; a nép gyakran nevezte őket „az úr kutyáinak” (Domini canes).
3. páros
Továbbhaladva baloldalt a Kálváriát (keresztlevételt) láthatjuk; a középkorban rendszerint itt tartották a kivégzéseket. 1859-ben ezt a szobrot is lecserélték. A pietà a Fájdalmas Szűzanya megjelenítésének leggyakoribb módja. A kompozíció központi alakja János apostol; egyik oldalán istenanya az ilyen ábrázolásokon szokásos módon tartja ölében Krisztus testét, a másik oldalon Mária Magdolna térdelve zokog.
A talapzat latin felirata: O vos omnes, qui transitis per viam, attendite et videte si est dolor sicut dolor meus (Ó, mindnyájan, akik beléptek ide, álljatok meg, és nézzétek meg, hogy fájdalmatok olyan-e, mint az én fájdalmam).
Jobboldalt eredetileg egyszerű kereszt állt, és vele szemben volt a Kálvária (a keresztre feszített Krisztus). Az első, gótikus fakeresztet már 1361-ben, tehát nem sokkal az építkezés kezdete után felállították. Évtizedekig ez volt a felépítmény egyetlen dísze, majd 1419-ben a huszitáklerombolták. Az elpusztított keresztet csak 1436-ban pótolták, két oldalán pedig a Boldogságos Anyát és János apostolt ábrázoló ólomszobrokat helyeztek el. A további cseréket az időjárás mellett a háború tette szükségessé: a harmincéves háború alatt (1632-ben?) a svédek semmisítették meg, amikor ágyúval lőtték a Óvárosi hídtornyot.
Krisztus szobrát eredetileg egy drezdai hídra szánták. A prágai magisztrátus azonban megvásárolta Hyllinger kereskedőtől, és 1657-ben felszereltette a keresztre. akkor még latin nyelvű és ólombetűkből összeállított körfelirattal. A jelenlegi aranyozott, héber nyelvű felirat (Szent, szent, szent az Isten) úgy került a helyére, hogy egy zsidó kereskedőt meggyanúsítottak a kereszt kigúnyolásával, és 1696-ban kötelezték a betűk „előkelőbbre” cserélésére.Köztérkép.hu: Kálvária – Szent kereszt-szoborcsoport A fakeresztet csak fél évszázaddal később, 1706-ban cserélték a jelenlegi vasra.
Az ólomszobrokat 1861-ben váltották fel a jelenlegi homokkő szobrokkal.
4. páros
Baloldalt Munkás Szent József tart a kezében egy virágzó liliomszálat (görög liliom; Lilium chalcedonicum). Ennek eredetijét 1706-ban állították fel, és Jan Brockoff műhelyében készült. A másfélszeres életnagyságú alak súlyosan megsérült az 1848. júniusi forradalmi harcokban, amikor Alfred Windisch-Grätz herceg csapatai a Kisoldal felől ágyúzták az Óvárost. A másolat elkészítésével Josef Maxot bízták meg; az új szobrot 1854-ben állították fel. Józsefet gyakran ábrázolják liliommal, amely a keresztény szimbolikában a tisztaság jele.
Vele szemben Krisztus anyai ági felmenőit láthatjuk. A főalak Szűz Mária, bal karján a kis Jézussal. A másik oldalról a jóval kisebb alakként megformált Szent Anna karolja át lányát. Ő a fiktív szentek egyike, akit — férjével, Szent Joachimmal együtt — több mint egy évszázaddal az Újszövetség eseményei után találtak ki Jézus ismeretlen őseinek pótlására. E legenda szerint még Jézus születése előtt meghalt, tehát együttes ábrázolásuk a szimbolikus időrendet jelképezi; hármuk együttes megjelenítését nevezik németül „Anna selbdritt”-nek (Heilige Anna selbdritt). Ezért a Károly-hídon lévő szoborcsoportot gyakorta egyszerűen „Szent Anna-szobor” néven említik. Az alkotás azt a fiktív pillanatot jeleníti meg, amelyben a Nagy Heródes halála után Egyiptomból visszatérő Mária és Jézus találkozhatott volna Annával.
5. páros
Itt baloldalt Xavéri Szent Ferenc, a jezsuita rend társalapítójának három mellékalaktól kísért szobra a cseh barokk szobrászat (egyik) legfontosabb alkotása. A talapzatot tartó négy allegorikus alak — egy kínai, egy tatár, egy indiai és egy afrikai — egy-egy pogány népet jelenít meg arra emlékeztetve, hogy ezeket még meg kell téríteni. Az eredeti szobor az 1890-es árvízben súlyosan megsérült, ezért 1913-ban másolattal helyettesítették. A kompozíció hatásosan fejezi ki a korra oly jellemző katolikus felsőbbrendűséget és gőgöt.
Velük szemben a híd utolsónak (1938-ban) elhelyezett szoborcsoportjaként Cirill és Metód áll. Helyükön korábban Loyolai Szent Ignác állt kísérőivel; ezeket az 1890. szeptember 4-i árvíz sodorta el és törte darabokra — kimentett maradványaik a Nemzeti Múzeum, kőtárában tekinthetők meg. A testvérek jeles térítők voltak, akik főleg a szlávok között buzgólkodtak. Sikerüket jelentősen segítette, hogy a pogányoknak nem latinul, hanem általuk is érthető nyelven hirdették az igét. Ugyancsak előnyös volt a Cirill által kimondottan a szláv hangok lejegyzésére feltalált jelrendszer, amelyből tanítványai a róla elnevezett ábécét kifejlesztették. A szláv szentek szobrát az első Csehszlovákia kormánya célzatosan Nepomuki Szent János ellenpontjaként állíttatta fel.
6. páros
Balra Szent Kristóf és a kis Jézus néz le a ránk. A szobor árát Václav Wanka polgármester kezdeményezésére közadakozásból gyűjtötték össze a prágai polgárok. Josef Max a szent legendáriumának azt az eseményét véste kőbe, amikor Kristóf vállán a gyermek Jézussal gázolt át az örvénylő vízen. A kompozíció eredeti ötletgazdája Franz Anton von Sporck (František Antonín Špork) gróf volt, bár ő a jelenetet Matthias Bernhard Braunnal kívánta márványból kifaragtatni. Valaha egy őrbódé állt itt, de azt 1784-ben őröstül elvitte az árvíz úgy, hogy az öt őrből csak egyet sikerült kimenteni. Kristóf az utazók és kereskedők védőszentje, a tizennégy segítőszent egyike.
A jobb oldalon 1848 júniusáig Jan Brokoff szoborcsoportja állt: Szent József és az Úr keresztelője. A forradalom idején megsérült szobrokat a Nemzeti Múzeum kőtárába helyezték át. Pótlásuknál több alakot elhagytak, és 1857-ben Jan Norbert Gemrich a Neuberk adományából csak Keresztelő János szobrát állították fel. A jobbjával az előd kompozícióéval azonos testtartásban előre mutató János baljával karcsú keresztet ölel szívéhez. Josef Max Jánost aszkétaként, egyszerű szőrmeruhában és keresztben végződő vándorbottal ábrázolja.
Tábla
Keresztelő Szent János szobra és a következő, hármas szoborcsoport között egy bronztáblát rögzítettek a híd korlátjára. Ez jelzi azt a helyet, ahonnan a vélekedés szerint a folyóba dobták a zsákba varrt Nepomuki Szent Jánost. Felirata: „Nepomuki Szent János a Moldva hullámain”. A legenda szerint annak, aki úgy érinti meg a keresztet, hogy minden ujját egy-egy csillagra teszi, teljesül egy titkos kívánsága.
7. páros
A tábla után két cseh király: Vencel és Zsigmond fogja közre Szent Norbertet, a premontrei rend alapítóját — Norbert csontjait 1626-ban a rend strahovi apátságában helyezték el; az apátság sörfőzdéje és vendéglője is a szent nevét viseli.Paul Gerhard Aring: Norbert von Xanten. In: Biographisch-Bibliographisches Kirchenlexikon. 6. kötet, Herzberg, 1993, , 1015–1016. Vencel zászlót tart, és annak a rúdjára támaszkodik. A másik mellékalak egyes vélemények szerint nem Zsigmond magyar és cseh király, német-római császár, hanem a 6. században élt Zsigmond burgundi király, akinek annyi köze van Csehországhoz, hogy az ő hamvait is részben Prágába (részben Freisingbe) szállították.
A hídnak ezen a helyén ez már a harmadik szoborcsoport — a két régebbi változatból nem maradt fenn semmi. A neogótikus talapzatot latinul feliratozták.
Velük szemben Borgia Szent Ferenc áll, két oldalán egy-egy angyallal. Az álló angyal a dicséret jelét mutatja fel, az ülő alak kezében a pajzsra Szűz Mária tiszteletére utal. Bár a baloldali angyal lábánál a felirat Jan Brokoffot tünteti fel alkotóként, a szobrot valójában fia, Ferdinand Maximilián Brokoff faragta apja műhelyében és valószínűleg tervei alapján. Ez volt a később a legnagyobb cseh barokk szobrászként ismertté vált Ferdinand Maximilián első nagyobb, többé-kevésbé önálló munkája.
A herceget hagyományosan angyalokkal szokás ábrázolni, de a legenda szerint az a fiatal lány, akit a szobrász ideális modellnek talált, másnapra meghalt. Ezután egy fiatal jezsuita diákról próbált arcot mintázni, de bárhogyan is igyekezett, az eredmény mindig jobban hasonlított az ördöghöz, mint egy angyalra. Végül emlékezetből dolgozott, és így rejtélyes módon saját arcát mintázta meg.
8. páros
A következő talapzaton Szent Ludmilla ül unokájával, a kis Szent Vencellel. Ludmilla a 9. század végén, unokája a 10. század elején lett a cseh trónöröklés miatt kitört véres családi viszály áldozata. Ma mindkettejüket Csehország védőszentjeként tisztelik. Ludmilla bal kezében azt a fátylat tartja, amellyel megfojtották, jobb kezével arra a Bibliára mutat, amelyből unokája olvasni tanul.
1784-ig ehelyütt egy Szent Vencel-szobor állt. Ekkor azonban megsérült az árvízben ezért leselejtezték, és áthozták a helyére a Ludmilla-szobrot, amely addig a prágai várhoz vezető úton az (azóta már elbontott) einsiedelni Szűz Mária-kápolna előtt állt.
Velük szemben áll Nepomuki Szent János — ez a híd leghíresebb szobra. A szent halála után költött legenda szerint János nem adta ki IV. Vencelnek feleségének gyónási titkát, amiért a király válogatott kínzások után zsákba varrva a Moldvába dobatta. Valójában az volt a „bűne”, hogy 1389-ben Jenštejni János prágai érsek Vencel cseh és német-római király vitájában tevőleg az érsek mellé állt. A legenda igazságtartalmától függetlenül Jánost gyónási titok mártírjaként tartják számon.Magyar néprajzi lexikon A városi legenda szerint a talapzat domborművének megérintése szerencsét hoz.