Tripoli ( – Ṭarābulus, ejtsd Tarábulusz, helyi ejtésben Ṭrābləs) Líbia fővárosa. A libanoni Tripolitól megkülönböztetendő olykor Nyugati Tripolinak (طرابلس الغرب Tarábulusz al-Garb) nevezik. Lakosainak száma meghaladja az 1,68 millió főt.
A várost az i. e. 7. században alapították a föníciaiak, majd rómaiak fennhatósága alá került. Később a római uralmat a több mint 1000 évig tartó muzulmán uralom váltotta fel. Majd az Oszmán Birodalom bukása után olaszok uralkodtak a város felett, egészen Líbia függetlenedéséig.
Tripoli a Szahara északi végén a Földközi-tenger partján fekszik egy félszigeten. Tripoli Líbia legnagyobb városa és legfontosabb tengeri kikötője, egyben az ország ipari és kulturális központja. A város mozgalmas történelme és műemlékei miatt turisztikai szempontból is jelentős. Tripoli oktatási központ is, itt található a híres Al-Fateh Egyetem. A város klímája mediterrán jellegű, forró száraz nyárral és hűvös csapadékosabb téllel.
Tripoli nem csak a város neve, hanem a város kerületéé is. Mivel a líbiai kerületek közigazgatási szempontból eltérnek a magyar kerületektől, eredeti nyelven sha'biyahnak szokás nevezni őket.
Nevének eredete Tripoli egészen a muszlim hódoltságig az Oea nevet viselte. A muzulmánok érkezése után a város a Ṭarābulus nevet kapta, amely három várost jelent. A név Tripolitánia térségre utal (tri = három, poli = város), ahol a település is elhelyezkedik, mivel a térségben akkor három város létezett. A régió nevére utal a város európai megnevezése, Tripoli is.
Történelme Korai történelme bélyegkép|200px|Marcus Aurelius diadalíve háttérben egy mecsettel
A várost föníciaiak alapították az i. e. 7. században Oea néven.Septimus Severus page 2 A városalapítókat valószínűleg a természetes kikötő vonzotta, itt kis települést emeltek a tengerbe nyúló félszigeten, ami ma Tripoli óvárosa. A település ezután egy észak-afrikai görög kolónia kezébe került. Később a görögök kiszorultak a térségből és a város a karthágóiak, vagyis a punok kezébe került.
A második pun háború után Kr. e. 201-ben Oeát és térségét a rómaiak szállták meg, de kis idő elteltével a numídiai királyok kezére adták. Oea egészen Kr. e. 46-ig Numídiához tartozott, amikor a rómaiak ismét megszállták a térséget, és Africa provinciához csatolták. A 3. században a rómaiak a provincia e területét Tripolitania (a három város vidéke) névre keresztelték, mivel a területen három római város létezett: Oea (a mai Tripoli), Sabratha és Leptis Magna. Az elnevezés valószínűleg Septimius Severus római császártól származik, aki leptis magnai születésű volt. A hosszú római uralom ellenére nem sok építészeti emlék utal Tripoli történelmének e részére. A szétszórt oszlopmaradványok kivételével csak Marcus Aurelius diadalíve az egyetlen megmaradt római építmény. Ennek az az oka, hogy a vandálok betörése után szinte minden római épület megsemmisült. Oea a fénykorában számos színházzal, könyvtárral és fürdővel büszkélkedő fényűző római város volt. Diocletianus császár (284-305) Leptis Magna helyett Oeát tette meg Tripolitania székhelyéül.
A Nyugatrómai Birodalom összeomlása után az 5. században vandál kézre jutott Tripolitania régió gazdasági szempontból hanyatlásnak indult, majd a bizánci uralom alatt, 553 és 643 között ismét fejlődésnek indult és fontos kereskedelmi és katonai központ lett. Ezután 643-ban Tripolitania is muszlim kézre jutott. Berber őslakossága az arab uralom alatt csaknem teljesen átformálódott: az arab nyelv és a muszlim vallás általánossá vált. Az abbaszida kalifátus felbomlása után Tunisszal együtt 801-909-ig az aglabidák, azután a fatimidák, az almoravidák és az almohádok uralma alatt állt. Az egymást váltó arab dinasztiák Tripolira nem sok figyelmet fordítottak, így a város évszázadokon át alig fejlődött. A 12. század közepén egy időre a Szicíliából betörő normannok, majd a törökök foglalták el.
1500-1800 bélyegkép|Tripoli térképe Piri reisz ábrázolásában
1510-ben a spanyol Don Pedro Navarro 120 hajóval, 15 000 spanyol és 3000 olasz katonával elfoglalta a várost. Tripoli elfoglalására azért volt szükség, hogy ellenőrizhessék a Földközi-tenger ezen részét is és visszaszoríthassák a muszlim kalózkodást. Tripolit V. Károly parancsára fallal vették körül és megerősítették erődítményét is. A város védelme elsősorban a berber kalózok miatt volt elsődleges, mivel Tripoli a kalózok törzsterületén feküdt. Az erődítmény azonban nem csak a város védelmére volt hivatott, hanem arra is, hogy ellenőrizze a kikötőt és a hajóforgalmat. A spanyolok Tripolit 1530-ban a Rhodosz szigetéről kiűzött Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend uralma alá bocsátották. A lovagok megérkezésük után egyből nekiláttak a város keresztény formára való átalakításának. A lovagrend és a kalózok között már a korábbi évszázadokban is háborús viszony volt, ezért Tripoli átvétele csak elmérgesítette a két fél viszonyát, ám nagyobb összetűzésre soha nem került sor. A lovagok egészen 1551-ig uralták a várost, ám ekkor Turgut reisz ottomán seregének megadták magukat.Az ottomán haditengerészet már 1551 előtt kiterjesztette uralmát Észak-Afrika partjaira, így 1546-ban Tripolira is. Ekkor a haditengerészet parancsnoka a görög származású muszlim Dragut volt. Többek között Révai nagy lexikona is úgy említi Dragutot mint Tripoli megszállóját, 1546-ot pedig mint Tripoli elfoglalásának évét. Igazából a johanniták ekkor még rendelkeztek kisebb-nagyobb befolyással a város felett, így inkább 1551-et tekintjük Tripoli elestének, mikor Turgut reisz végleg elűzte a lovagokat. Turgut reisz ezután Tripoli pasája lett, majd a városban temették el 1565-ben bekövetkezett halála után. A pasa testét Máltáról szállították a városba, ahol a sziget ostroma közben esett el. Testét a palotájából átalakított mecsetben helyezték örök nyugalomra.
Miután a muszlimok újra átvették a város felett a hatalmat, Tripoli újra a berber kalózok törzsterülete lett. A Nyugat több kísérletet is tett arra, hogy visszaszorítsa a kalózkodást. Franciaország és Nagy-Britannia is több támadást intézett hajóival Tripolitánia partvidékére, de összességében a kalózkodást nem tudták visszaszorítani. Ugyan a kalózkodás egyre nagyobb méreteket öltött, mégis a város éltetője egyre inkább a kereskedelem lett. Nagy tevekaravánok hozták Szudánból és a Szaharán át az aranyat, a drágakövet és az elefántcsontot, és itt rakták az Európába tartó hajók gyomrába. A tengeren keresztül viszont európai iparcikkek – szövetek, kelmék, lőpor, lőfegyverek, szesz, közszükségleti cikkek – érkeztek és vándoroltak tovább a helyi gabonával és a keleti fűszerekkel együtt Szudánba.
Ebben az időszakban a helyi janicsárokból álló alakulat egyre jobban korlátozta a közvetlen ottomán uralmat, míg végül a közigazgatás irányítása is a janicsárok uralma alá került. Tripoli de facto vezetője is az alakulat kapitánya lett. 1711-ben Ahmed Karamanli, egy janicsár tiszt merényletet követett el a város pasája ellen. Ahmed Karamanli ezután magához ragadta a hatalmat és Tripolitánia uralkodója lett, valamint tárgyalásokat kezdett a szultánnal a térség függetlenedéséről. 1714-ben Tripolitánia részleges önállóságot kapott, ahol a Karamanli dinasztia uralkodott egészen 1835-ig, amikor az Ottomán Birodalom elfoglalta a régiót, ami újra a birodalom irányítása alá került.
Tripoli a birodalom fennállása alatt a mediterránium legdélebbi tengeri kikötője volt, egyben összekötőkapocsként működött a térség mezőgazdasági szempontból fontos oázisai között.
Berber háborúk bélyegkép|A lángoló Philadelphia Tripoli kikötőjében
A 19. század első felében Tripoli kormánya kétszer is háborús konfliktusba került az Egyesült Államokkal a térség kalózkodó tevékenységei miatt. 1801 májusában Tripoli pasája felemelte azt az adót 83 000 dollárra, amit az Amerikai Egyesült Államok 1796 óta fizet a városnak, hogy cserébe ne érje kalóztámadás az amerikai kereskedőhajókat. Amerika nem volt hajlandó kifizetni a jelentősen megemelt adót, ezért a muszlim kalózok engedélyt kaptak az amerikai hajók kifosztására is. Az Egyesült Államok válaszul a tengeri flottáját Tripoli ellen küldte, hogy azok blokád alá vegyék a várost.
Az első berber háború 1803-ban vette kezdetét és négy évig tartott. A háború során a tripolitániai hadsereg megszerezte a Philadelphia nevű amerikai hajót, melynek teljes legénységét bebörtönözték. A muzulmánok a Philadelphiát az amerikai flotta ellen akarták hadrendbe állítani. Az amerikaiak tudták, hogy a tripolitániai hajóknál erősebb Philadelphia komoly veszélyt jelenthet számukra, ezért Stephen Decatur, amerikai főhadnagy embereivel belopózott Tripoli kikötőjébe, és felgyújtotta a korábban amerikai hajóként szolgáló Philadelphiát, majd sikeresen elszöktek a városból.
Az amerikaiak idővel rájöttek, hogy pusztán tengeri csatákkal nem nyerhetik meg a háborút, ezért a szárazföld felől intéztek támadást. A hadjáratot William Eaton tengernagy vezette. Eaton görög, arab és török zsoldosaival Egyiptomból, Alexandria városából indult Líbia felé keresztül a sivatagon. Céljuk Derna, Líbia egyik keleten fekvő kikötővárosának elfoglalása volt. A sereg 1805. június 3-án sikeresen bevette a várost. Derna elestével a pasa békét kért az amerikaiaktól, ezzel az első berber háború véget ért. Az 1805-ben sor került a tripoli békére, melynek értelmében az Egyesült Államok 60 000 dollárt fizetett Tripolinak a Philadelphia hadifogságban lévő legénységéért.
A háború elméletben az amerikaiak győzelmével ért véget, de a győzelem nem oldotta meg az eredeti problémát, ami miatt a háború kitört. A Földközi-tenger e részén ugyanúgy folytatódott az idegen hajók kifosztása, mint a háború előtt. Amerika nem nézhette tétlenül a megaláztatást, és 1815-ben újabb háborút indított Tripoli ellen. Ezzel megkezdődött a második berber háború. Az Amerikából támadó hajóraj parancsnoka az első berber háborúban is nagy tekintélyt szerzett Stephen Decatur volt. Decaturnak sikerült megsemmisítenie az algériai, tunéziai és a líbiai flottát is. A legnagyobb ütközetre Algéria partjainál került sor, ezért a háborút algériai háborúnak is szokták nevezni. A muzulmán hajóflotta megsemmisülésével a pasa megadta magát, és teljesítette Amerika követeléseit, tehát a kalózkodást teljesen felszámolták a térségben.
1800-2011 bélyegkép|Olasz légitámadás a török állások ellen. A háború alatt zajlott a történelem első zeppelinekkel végrehajtott légitámadása
1835-ben kisebb polgárháború tört ki a város térségében, melyet a birodalom vérbe fojtott. A polgárháború után Tripoli közvetlenül a török porta, vagyis az Oszmán Birodalom központi irányítószervének fennhatósága alá került. 1842-ben és 1844-ben is felkelés tört ki ellene sikertelenül. Tunézia 1881-es francia megszállása után a törökök tartva a francia támadástól jelentősen megnövelték Tripoli helyőrségét.