A fejlődéslélektan (fejlődéspszichológia) a tudományos pszichológia főbb kutatási ágainak egyike, angolul developmental psychology. Azokkal az általános testi, értelmi, érzelmi, társas és személyiségbeli változásokkal foglalkozik, amelyeken az emberek koruk előrehaladtával keresztülmennek, a fogantatástól az élet végéig.

A fejlődéslélektannak, mint tudománynak célja a különböző fejlődési funkciók leírása, megmagyarázása, összehasonlítása és előrejelzése.

A fejlődéspszichológia előzményei A 19. századi ipari forradalom alapvetően megváltoztatta a társadalom szerveződését, ezáltal a gyermekek szerepe is módosult: az iparosodás átalakította a környezetet, amelyben felnőttek. Sok gyereket gyárakban alkalmaztak a szüleikkel együtt, sőt sokszor helyettük. Egyre szélesebb rétegeknek lett lehetősége iskolába járni, ezért a nem dolgozó gyerekek - amikor szüleik nem tudtak vigyázni rájuk - napjait strukturálták, fejlődését ellenőrizték és alakították.

A gyerekek hosszú órákat (napi 12 órát) töltöttek gyárakban és bányakban egészségtelen körülmények között - ez pedig azt facilitálta, hogy az orvosi és tudományos figyelem a körülményeik felé irányuljon. Társadalmi kérdéssé/problémává vált a helyzet, és a negatív hatások bizonyítása inspirálta az első kutatásokat. Kimutatták, hogy a hosszú munkaidő, illetve a nem kielégítő pihenés és táplálkozás következtében a textilgyárakban dolgozó gyerekek alacsonyabbak és kisebb súlyúak, mint a környékbeli azonos korú, de nem dolgozó gyerekek.

A tudományos érdeklődést tovább sarkallta Darwin A fajok eredete című munkájának megjelenése 1859-ben. A gyermekek viselkedésének megfigyelése érdekessé vált, hiszen párhuzamokat lehetett vonni más fajok jellemzőivel; ez az evolúciós pszichológia hajnala is egyben.

A tudományág központi kérdései, problémaköre A fejlődéspszichológián belüli iskoláknak ugyanazon jelenségekre különböző magyarázataik vannak; ezekben sokszor nincs közöttük konszenzus. A tudományág fő kérdései a következők:

Fokozatos vagy szakaszos jellegű a fejlődés? Folyamatosság jellemzi-e vagy időszakonként fellépő gyors változások? Genetika vs. környezet vita: mi a fejlődés forrása? (nature vs nurture) Állandó vonások és egyéni különbségek. Hogyan lehet megkülönböztetni az állandót az egyénitől?

balra|bélyegkép|441x441px|A különböző fejlődéspszichológiai iskolák válaszai a fejlődés forrásaira

Jean Piaget Claparéde és Binet követője a francia gyermekvizsgálók (funkcionalisták) sorában. A gyermekeket feladatokba állítva nemcsak a megoldás érdekli, hanem az odavezető út is. Hirdeti: a gyermeki értelem fejlődése nem puszta felhalmozás (akkumuláció), hanem minőségi változás is.Pléh Csaba (2010) 452–453. o. Az óvodai beszédet összekapcsolja a klinikai kikérdezéssel. Észreveszi, hogy a gyermek beszéddel kíséri tevékenységét. Világképet „barkácsol” a környezetéről; például az ajtónak is lelke van, ha nem akar kinyílni. A kiscsoportos még úgy látja: a szélesebb edényből keskenyebbe töltött víz több lesz. A mennyiség és számállandó fokozatosan alakul ki benne.Pléh Csaba (2010) 454–455. o.

Mérei Ferenc Az együttműködésre az együttes munka, a törvényességre a játékszabály, a közösségi feladatok megoldására a gyermekcsoportok előtt lebegő feladatok megoldása nevel. A gyermeki csoportosulásokhoz való hűség előállapota annak a hűségnek, amely a felnőttet hazájához, társadalmi osztályához fűzi.Pléh Csaba (2010) 463. o.; Mérei Ferenc: Gyermektanulmány, 1948. 159. o. Minden nevelő döntő kérdése: mennyire hagyja „megkapaszkodni” gondozottját, és mikor önállósítsa.Pléh Csaba (2010) 464. o.; Mérei Ferenc: Gyermektanulmány, 1948. 108–109. o. A fennakadás, visszaesés és visszatolódás jelensége a túlhaladott réteg újbóli előbukkanása.Pléh Csaba (2010) 464. o.; Mérei Ferenc: Gyermektanulmány, 1948. 13. o.

Henri Wallon Összekapcsolta az orvosi és a fejlődéslélektani pszichológiát. Az introspekció befelé vetítése számára azt jelenti, ami közös mindannyiunk kapcsolataiban a többiekkel, mindannyiunk viszonyában a valósággal.Pléh Csaba (2010) 465. o.; Wallon, H. (1982) La Vie Mentale, Párizs, 138. o. Szociálpszichológiai szemléletű gyermeklélektana a nagyobb társadalmi csoportok és az egyén gondolkodásviszonyát a családi (mikroszociális) kettősre fordítja le: a felnőtt–gyermek pólusokra. Orvosi párhuzamot von az idegi (neurológiai) feltételek és a személyiségtípusok között. A motoros és érzelmi mozzanatok fokozatosan válnak jellé.Pléh Csaba (2010) 465–466. o.; Wallon, H. (1971) Válogatott tanulmányok. Bp., Gondolat.

Alekszej Nyikolajevics Leontyjev A Vigotszkij-iskola szerint a fejlődés lényege, hogy a közvetlen természeti és lelki jelenségek társas közvetítése a nyelvi rendszer által történik. A gyermeki fejlődés döntő mozzanata az uralkodó (domináns) tevékenységmódok közötti váltás (játék, tanulás, munka, ének, sport stb.).Pléh Csaba (2010) 545. o.; A. Ny. Leontyev: Tevékenység, tudat, személyiség, 1979. 126–127. o., Bp., Gondolat–Kossuth.

Források

Pléh Csaba (2010): A lélektan története / 17. A fejlődéselv diadalútja. Pléh Csaba – Boross Ottilia (2008): Pszichológia. A pszichológia legfontosabb fogalmai magyar és angol nyelven. Budapest, Akadémiai Kiadó. (Akadémiai lexikonok.) Fejlődéslélektan, 107–108. Pszichológiai lexikon (2007). Budapest, Helikon. Fejlődéslélektan, 113.

Kapcsolódó szócikkek Jean Piaget Henri Wallon Mérei Ferenc Kósáné Ormai Vera Alekszej Nyikolajevics Leontyjev Pedagógiai pszichológia