P. Szathmáry Károly, Péterfalvi Szathmáry Károly (Szilágysomlyó, 1831. július 24. – Budapest, 1891. január 14.), a születési neve: Szathmáry Károly, író, tanár. A Kisfaludy Társaság és a Petőfi Társaság tagja. 1855-ben a Georgia utolsó királynője című regényének megjelenésekor a Vasárnapi Ujságban jelezte: „Félreértések kikerülése végett ezután megjelenendő műveimnél nevem előtt P. bötűt használok.”Lásd P. Szathmáry (1855: 113).

Életpályája Művelt köznemes szülőktől származott. Iskoláit Zilahon, Somlyón és Kolozsvárott végezte, majd 1847-ben a királyi tábla írnoka lett. Részt vett az 1848–1849. évi forradalomban és szabadságharcban és több csatában küzdött; honvéd főhadnagy, utóbb egy utászcsapat vezetőtisztje lett, és Dévánál tette le a fegyvert. Emiatt a szabadságharc bukása után börtönbüntetést szenvedett. Kiszabadulása után előbb Máramarosra, majd Pestre ment, és egy magánintézetben tanított. 1853-ban és 1854-ben a polytechnikumon tanult, majd a bölcseletet végezte, és 1857-ben a pesti egyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Ez idő alatt a Budapesti Viszhangnak, majd a Divatcsarnoknak volt segédszerkesztője.

1858-ban beutazta Nyugat-Európát. Ez év őszén Máramarosszigetre hívták meg tanárnak, ahol négy évig buzgón működött. Itt szerkesztette Szilágyi Istvánnal a Szigeti Albumot az 1859-ben leégett Sziget tűzkárosultjainak. Ezen időtől fogva csaknem minden évben megjelent egy regénye, melyeknek tárgyát többnyire a történelemből és nevezetesen az erdélyi fejedelmek korából vette, úgyhogy a történetnek eme szakát Jósika mellett ő népszerűsítette leginkább.

1862-ben Nagyenyedre hívták meg tanárnak, ahol békés, munkás életet élt és családot alapított. 1867-ben a párizsi világkiállítás pedagógiai és történelmi gyűjteményét tanulmányozta. Ugyanezen évben Tisza Kálmán a megoszlott balközéppárt egyik részének Hazánk c. hírlapja szerkesztésére hívta meg; amikor a lap másfél évvel később a két pártárnyalat egyesültekor megszűnt, Szathmáry 1870-ben A Hon munkatársa lett és maradt 1876-ig, amikor a Ludovika Akadémiában a történelem tanítását vállalta el.

1869–78-ban a nagyatádi kerület országgyűlési képviselője és 1878-tól az Országgyűlési Napló szerkesztője volt. 1869-ben a Kisfaludy Társaság, 1876-ban a Petőfi Társaság választotta tagjává. 1872-ben megalapította az Országos Kisdedóvó Egyesületet, amelynek 1877-ben elnöke és a hazai kisdedóvók miniszteri biztosa volt. Számos törvényjavaslatot készített a kisdedóvás érdekében. Sokirányú közéleti tevékenységet fejtett ki. Elnöke volt egy ideig a Magyar Pedagógiai Társaságnak is.

Mint szépirodalmi író a maga korában egyike volt a legtermékenyebbeknek. Első műve a Remény című folyóiratban jelent meg mint mutatvány Báthori Erzsébet című regényéből (1851). Ezt követően kevés kivétellel minden szépirodalmi lap, album, folyóirat, évkönyv, gyűjteményes munka és nagy naptár hozott tőle írásokat. A beszély elmélete című esztétikai munkája a Kisfaludy Társaság pályázatán első díjat nyert. 1855-től rendszeresen jelentek meg regényei, melyeknek tárgyát többnyire a történelemből, nevezetesen az erdélyi fejedelmek korából vette; a történelemnek ezt az időszakát Jósika Miklós mellett ő népszerűsítette leginkább.

Munkáiból bélyegkép|200px|P. Szathmáry Károly sírja Budapesten. Fiumei úti sírkert: 34/1-1-11. (Regényes életrajz Cicisvili Mária grúz királynéról, XII. György grúz király özvegyéről folytatásokban)

Sirály. Regény. Három kötet. Pest, 1855. (Meséje a mohácsi csata korából.) Samil. Regény. Két kötet. Pest, 1855. (Hőse az oroszok ellen hősiesen küzdő cserkesz vezér.) Magyarhon fénykora. Regény. Három kötet. Pest, 1857. (Hunyadi Mátyás kora.) Erdély vészcsillaga. Regény. Három kötet. Pest, 1857. (János Zsigmond kora.) Vetélytársak. Regény. Két kötet. Pest, 1858. (II. Rákóczi György kora.) Bethlen Miklós. Regény. Pest, 1858. (Apafi Mihály kora.) Izabella. Regény. Két kötet. Pest, 1859. (János Zsigmond kora.) A bujdosók. Regény. Két kötet. Pest, 1862. (II. Rákóczi Ferenc kora.) A kosztolányi hölgyek. Regény. Kolozsvár, 1862. (Hunyadi Mátyás kora.) Az ábrándozók. Regény. Két kötet. Pest, 1866. (I. Lipót kora.) Bethlen Gábor ifjúsága. Regény. Két kötet. Pest, 1866. (Az utolsó Báthoryak kora.) A nagyenyedi egyházkerités. 1868. A gyulafehérvár-nagyenyedi Bethlen-főtanoda története. Nagyenyed, 1968 A beszély elmélete. Pest, 1868. (A Kisfaludy Társaság első díjával jutalmazott esztétikai pályamű.) Lukánusz. Szomorújáték. Pest, 1869. (Ezen kívül a Nemzeti Színházban színre került történeti drámái: A Kendiek, Csák Máté.) Az ország sebei. Regény. Négy kötet. Pest, 1871. (A szabadságharc kora.) Az emberi művelődés története. Három kötet. Budapest, 1876–1877. (Egykor nagyon kedvelt történeti munka a művelt közönség számára.) A szabad szó vértanui. Regény. Két kötet. Budapest, 1883. (Metternich kora Lovassy László tragikus történetével.) Egy névtelen hős története. Regény. Budapest, 1883. (A szabadságharc kora.) Tudósok harca. Regény. Két kötet. Budapest, 1883. (Apáczai Csere János kora.) Emlékeim. Szilágysomlyó, 1884. (Visszapillantás pályájára.) Rossz asszony várat veszt. Regényes korrajz. Budapest, 1885. (II. Rákóczi György kora.) Balassa Bálint. Regény. Budapest, 1887. (Hőse a költő.) Vitéz Holubár Vencel lovag története avagy se pénz, se posztó. Víggal elegy hősköltemény hat énekben. Budapest, 1887. (Tréfás hangú elbeszélő költemény a tökéletlen cseh bajnokról. A nép számára kibocsátott Jó Könyvek füzetei között jelent meg.) Mátyás király udvara. Víggal elegy hősköltemény hat énekben. Budapest, 1887. (Holubár Vencel tragikomikus kalandjainak folytatása. A ponyva számára még több más elbeszélő füzetet is írt a szerző.) Az asszony komédiája. Budapest, 1888. (Madách-utánzat, de alaphangja derűs. Hőse, Éva diadalmaskodik a férfin.) A legszebb hercegnő. Regény. Két kötet. Budapest, 1888. (Mária Terézia és a testőrírók kora.) A kiengesztelt átok. Regény. Budapest, 1892. (Romantikus történet a mai életből.)

Jegyzetek

Források

Kapcsolódó szócikkek Nagyenyed magyar irodalmi élete

Kategória:Magyar írók Kategória:Magyar pedagógusok Kategória:A Bolond Miska vezetői, újságírói Kategória:Szilágysomlyóiak Kategória:1831-ben született személyek Kategória:1891-ben elhunyt személyek Kategória:Az 1848–49-es szabadságharc katonái Kategória:Bebörtönzött művészek Kategória:Magyar politikai foglyok a 19. században Kategória:A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek