A Bicske-Székesfehérvár vasútvonal a MÁV 6-os számú, egyvágányú, nem villamosított vonala. A vonalon a személyforgalom már 1979-ben megszűnt, északi részén (Lovasberény–Bicske) sínelemek hiánya miatt a pálya járhatatlan. A déli részen (Székesfehérvár–Lovasberény) sokáig, a 2010-es évekig megmaradt a teherforgalom. Az eredetileg 49 km-es vonalnak napjainkban csak legdélebbi, Székesfehérvári néhány km-es szakaszán van teherforgalom.
Megszületésének története A Bicske–Székesfehérvár helyiérdekű vasútvonal megépítésének gondolata a 19. század végének közlekedési és gazdasági átalakulásához kapcsolódott. Bár Székesfehérvár már 1860-ban bekapcsolódott az országos vasúthálózatba, a később kiépülő fővonalak egy része elkerülte a várost, ami kedvezőtlenül érintette kereskedelmi szerepét és gazdasági fejlődését. A helyi vezetők ezért olyan mellékvonalak létesítését szorgalmazták, amelyek ismét bekapcsolják a környező településeket Székesfehérvár gazdasági vonzáskörzetébe. Az 1880-as években az állam törvényekkel ösztönözte az úgynevezett helyiérdekű (vicinális) vasutak építését. Ezek sajátossága volt, hogy megvalósításukban nemcsak az állam, hanem a vármegyék, az érintett községek, földbirtokosok és magánbefektetők is részt vállaltak. A szükséges tőke jelentős részét részvényjegyzésekből teremtették elő, míg a földmunkák és az építkezések során nagyrészt helyi munkaerőt és anyagokat alkalmaztak.https://adt.arcanum.com/hu/view/DunaujvarosiHirlap_1998_11/?query=lovasber%C3%A9ny+vas%C3%BAtvonal&pg=136&layout=s
Fejér vármegye közgyűlése 1890-ben kezdett érdemben foglalkozni egy helyi vasúthálózat kialakításával. A tervek között elsőként szerepelt a Bicske–Székesfehérvár és a Vértesboglár–Csákvár vonal megépítése. A következő évben a vármegye elvi döntést hozott egy több vonalból álló hálózat támogatásáról, amelyhez jelentős pénzügyi hozzájárulást is biztosított. A cél az volt, hogy a Bicske, Sárbogárd, Ercsi és Paks felé vezető helyiérdekű vasutak egységes rendszerként épüljenek ki. A vasúthálózat előkészítésére Szeniczey Ödön kapott előmunkálati engedélyt. A tervezett nyomvonalon közigazgatási bejárásokat tartottak, ahol az érintett települések és birtokosok véleményt nyilváníthattak, illetve módosításokat javasolhattak. A kivitelezést végül a budapesti Schwarz Ármin és Fia vállalat vállalta.
A Bicske–Székesfehérvár-vonal építését azonban éveken át késleltette a pénzügyi fedezet hiánya. Míg a Fejér megyei helyiérdekű hálózat más vonalai – a paksi (1896) és a sárbogárdi (1897) – korábban elkészültek, a bicskei vasút csak akkor indulhatott meg, amikor 1898-ban sikerült összegyűjteni a törvényben előírt saját tőkét. A mintegy 49,7 kilométer hosszú vasútvonal teljes beruházási költsége meghaladta a 2 millió forintot, amelynek jelentős részét vármegyei támogatás, állami hozzájárulás, valamint a vonal menti települések és birtokosok részvényjegyzései fedezték. A vasúttársaság 1898. július 25-én kapta meg a működési engedélyt, ezt követően rövid idő alatt megkezdődött a pálya kiépítése. A vonal Bicskéről indult, majd Felcsút, Vértesboglár, Lovasberény, Pátka, Csala és Pákozd–Kisfalud érintésével érte el a székesfehérvári Vásártér állomást. Az állomásépületek a MÁV szabványtervei alapján készültek, a forgalom lebonyolítását pedig külön megállapodás alapján maga a Magyar Államvasutak végezte. Az elkészült vasútvonal műszaki átvételére 1898. november 21-én került sor. A bejáráson részt vevő szakemberek valamennyi állomást, hidat és vasúti létesítményt megvizsgálták, ellenőrizték az őrházakat és még az állomási kutak vizének minőségét is. Az eseményt az útvonal településein ünnepélyes fogadtatás kísérte.
Az első hat év (1898–1960) A vasútvonalat 1898. november 23-án nyitotta meg A vonal a helyiérdekű vasutak építésének fellendülése idején létesült. A vonal megnyitását egy évvel megelőzően, 1897-ben helyezték üzembe a Börgönd–Sárbogárd helyiérdekű vasutat (HÉV). A két vasútvonal 1907-ben Bicske–Székesfehérvár–Sárbogárd HÉV néven egyesült. A Székesfehérvár és Börgönd közötti 8,85 kilométer hosszú pályaszakaszt a Börgönd–Pusztaszabolcs HÉV-vel közösen használták. A vasútvonal üzemeltetését – a korszakban általános gyakorlatnak megfelelően – teljes hosszában a MÁV látta el.https://iho.hu/hirek/a-kommunistak-folszedtek-a-sineket-160501
Kezdetben naponta két vonatpár közlekedett, amelyek mintegy két–két és fél óra alatt tették meg az utat, jelentősen lerövidítve a korábban egész napot igénylő közlekedést a térség települései és Székesfehérvár között. A vasút a következő évtizedekben meghatározó szerepet játszott a Vértesalja és a Váli-völgy gazdasági, kereskedelmi és személyforgalmi kapcsolatainak fejlődésében.
1907-ben a vonalat a Börgönd–Sárbogárd helyiérdekű vasúttal egyesítették Bicske–Székesfehérvár–Sárbogárd HÉV néven, a Székesfehérvár–Börgönd szakaszt pedig a Börgönd–Pusztaszabolcs HÉV-vel közösen használták. A vonal műtanrendőri bejárását 1898. november 21-én tartották. Az ünnepi különvonat Acsa állomás közelében egy eltört váltócsúcssín miatt kisiklott, személyi sérülés azonban nem történt. Az esemény következtében a megnyitómenet többórás késéssel folytatta útját. A vasútvonal fennállása során csak kisebb nyomvonal-korrekciókon esett át. Az 1930-as években, a Budapest–Hegyeshalom–Rajka-vasútvonal villamosításával összefüggésben Bicske térségében mintegy 1,5 kilométerrel rövidült, ekkor létesült a honvédségi olajtelep iparvágánya is. Az 1960-as években Székesfehérvár térségében újabb, körülbelül 2 kilométeres nyomvonal-korrekció történt.
Lepusztulása, bezárása (1960–1979) A pálya állapota az 1960-as évekre jelentősen leromlott. A vasútvonal teljes hosszára kiterjedő pályafelújítás nem valósult meg; a pálya jelentős részén a forgalom megszűnéséig az eredeti, 23,6 kg/fm tömegű sínek maradtak üzemben. 1961. augusztus 1-jétől a vonal jelentős részén éjszakai szolgálatszüneteltetést vezettek be, amely alatt vonat nem közlekedhetett. Ez alól kivételt képeztek a Bicske–Alcsút-Felcsút, illetve a Székesfehérvár–Pákozd közötti iparvágányokat kiszolgáló szakaszok. A teherforgalom nagy részét 1972-ben megszüntették. A pálya leromlott állapota miatt a menetidő a hetvenes évek végére két órát is meghaladott, ami az utasforgalom jelentős visszaeséséhez vezetett. A személyszállítás utolsó évében már csupán napi két vonatpár közlekedett.
A személyszállítás 81 évvel a megnyitás után, 1979. május 26-án szűnt meg a vonalon.Magyar Nemzet XXXV. évfolyam 119. szám 1979.05.19 6. oldalMagyar Hírlap 12. évfolyam 122. szám, 1979. május 27., 13. oldal A teljes, 49 kilométeres út megtétele ekkor már 2 óra 33 percet vett igénybe, a Székesfehérvár–Lovasberény közötti szakaszon pedig a pálya rossz állapota miatt többnyire mindössze 10 km/h sebességet engedélyeztek. A személyszállítás megszüntetésének fő okai a lassú, gazdaságtalan üzem, az alacsony kihasználtság és a településektől távol fekvő megállóhelyek voltak. A buszközlekedés gyorsabb és a lakott területekhez jobban igazodó alternatívát jelentett. A személyforgalom megszűnése után a teherforgalom továbbra is fennmaradt, ezért a pálya nem szűnt meg teljesen: a vasutasok egy része továbbra is a vonalon dolgozhatott, másokat Bicske vagy Székesfehérvár állomásra helyeztek át.https://adt.arcanum.com/hu/view/MagyarVasutas_1979/?query=lovasber%C3%A9ny+vas%C3%BAtvonal&pg=85&layout=s
Egy 1997-es visszaemlékezés szerint a Bicske–Székesfehérvár vasútvonal személyforgalmának megszüntetését nem egyszerűen az alacsony utasforgalom okozta, hanem egy hosszabb leépítési folyamat előzte meg. Az 1970-es években a szolgáltatás fokozatosan romlott: a vegyes vonatok bevezetése, a menetidő növekedése, a járatszám csökkentése (1975: a napi négy pár személyvonatot három párra, 1976-ban két párra csökkentették) és a pálya elhanyagolása miatt a vasút egyre kevésbé volt versenyképes. A pályasebességet Székesfehérvár és Lovasberény között 10 km/h-ra, Lovasberény és Bicske között 20 km/h-ra csökkentették. A visszaemlékezős szerint ez hozzájárult ahhoz, hogy az utasforgalom visszaesett, majd 1979. május 26-án megszűnt a személyszállítás a vonalon.https://adt.arcanum.com/hu/view/FejerMegyeiHirlap_1997_09/?query=lovasber%C3%A9ny+vas%C3%BAtvonal&pg=327&layout=s
A vasútvonalat ekkor üzemen kívül helyezték, ami azt jelenti, hogy a felépítmény elbontása nélkül „bezárták”.
A vonal a bezárás után (1979–2010)
1986-ban kihirdették,https://adt.arcanum.com/hu/view/DunaujvarosiHirlap_1986_04/?query=lovasber%C3%A9ny+vas%C3%BAtvonal&pg=17&layout=s és később (egyes források szerint még 1986-ban) fel is újították a Székesfehérvár–Lovasberény szakaszt, ahol korszerűbb felépítményt építettek ki. Ezen a vonalrészen továbbra is közlekedtek tehervonatok,https://adt.arcanum.com/hu/view/FejerMegyeiHirlap_1995_08/?query=lovasber%C3%A9ny+vas%C3%BAtvonal&pg=18&layout=shttps://adt.arcanum.com/hu/view/KozlekedestudomanyiSzemle_1998/?query=lovasber%C3%A9ny+vas%C3%BAtvonal&pg=451&layout=s elsősorban a Csákvári Állami Gazdaság és az erdőgazdaság kiszolgálására.
A vasútvonal szerepel Moldova György Akit a mozdony füstje megcsapott… című könyvében, ahol riportot készített a vértesacsai pályamesterrel. Itt egy különvonat közlekedett a vonal bezárása után, 1987-ben, egy filmforgatás alkalmából.Az utolsó vonat Vértesacsán - Sín.tér - eT2
A teljes vonalon utoljára 14 évvel az üzemen kívül helyezés időpontja után, 1993-ban járt egy különvonat. A személyszállítás megszüntetése után sem tűnt el teljesen a vonal jövőjével kapcsolatos érdeklődés. Szintén 1993-ban a MÁV Budapesti Üzletigazgatósága kiadta a „Bicskétől Székesfehérvárig vasúton” című, a környék látnivalóit bemutató turisztikai kiadványt, amely már nem a hagyományos vasúti közlekedés visszaállítását, hanem a megmaradt értékek megőrzését és idegenforgalmi hasznosítását hangsúlyozta. A vonal vállalkozási formában történő működtetését vizsgáló Káldi István-féle tanulmány a helyi utazási igények mellett a térség turisztikai lehetőségeire is jelentős szerepet szánt. A koncepció lényege az volt, hogy a teljes értékű személyszállítás helyett egy kisebb forgalmú, turisztikai célú vasúti szolgáltatás menthetné meg a még fennmaradt pálya- és állomási értékeket.https://adt.arcanum.com/hu/view/MagyarKozlekedes_1996/?query=lovasber%C3%A9ny+vas%C3%BAtvonal&pg=259&layout=shttps://www.antikvarium.hu/konyv/bicsketol-szekesfehervarig-vasuton-421670-0