VI. Iván (oroszul: Иоанн VI; Иоанн Антонович, teljes neve Ivan Antonovics von Braunschweig–Wolfenbüttel), (Szentpétervár, 1740. augusztus 12./23. – Slisszelburg, 1764. július 5./16.) orosz cár, trónra lépett 1740. október 17-én, megfosztották a hatalmától 1741. november 25-én. Édesanyja és egyben régense Anna Leopoldovna mecklenburg–schwerini hercegnő, édesapja II. Antal Ulrik braunschweig–lüneburgi herceg.
Uralkodása
Iván alig két hónaposan lépett Oroszország élére. Elődje, Anna orosz cárnő Biront nevezte ki mellé régensnek, őt azonban 1740. november 8-án a riválisa, Burkhard Christoph von Münnich államcsínnyel megbuktatta, és száműzték Szibériába.
A fiatal cár mellett édesanyja, Anna Leopoldovna lett a régens, akit azonban nem foglalkoztattak az államügyek. A kormányzatban eleinte Münnich játszotta a vezető szerepet, ő azonban 1741 márciusában lemondott, mert a kormányzaton belüli felelősség megosztása csökkentette a hatalmát.
A kabinet megpróbálta felgyorsítani a kérvények elbírálását, és összeállítani egy mindenre kiterjedő költségvetést. A hadseregből rengeteg panasz érkezett a gyatra minőségű egyenruhák miatt, így ellenőrizték a textilipart, 15 órás munkaidőt és évi 15 rubeles minimálbért szabtak meg.
Osterman figyelmeztette Anna Leopoldovnát, hogy I. Péter és I. Katalin lányát, Erzsébetet a francia és a svéd nagykövet összeesküvésre buzdítja. Anna Leopoldovna 1741 novemberében nekiszegezte a kérdést Erzsébetnek, hogy mindez igaz-e. Természetesen Erzsébet tagadott.
Bár kibékültek, Anna parancsot adott a gárda egységeinek, Erzsébet legfőbb támogatóinak, hogy hagyják el a fővárost. Erzsébet, attól való félelmében, hogy kolostorba kényszerítik, 1741. november 25-én a Preobrazsenszkij gárda élére állt, és elfogatta a régensnőt. Ezzel tulajdonképpen vége is szakadt VI. Iván egy évig tartó uralkodásának.
Fogsága Erzsébet azt ígérte, hazaengedi Ivánt és családját Németországba, de 1744-ig fogságban tartotta őket. Ekkor úgy döntött, a famíliát Oroszország legészakibb részére költöztetteti. Anna Leopoldovna Holmogori városában 1746-ban belehalt a szülésbe. VI. Ivánt elszakították a családjától, egy magánzárkában nőtt fel. Erzsébet azt parancsolta, hogy bármilyen szökési kísérlet esetén meg kell ölni a gyereket, és 1756-ban átszállíttatta a Slisszelburg erődbe.
Családja továbbra is Holmogoriban, házi őrizetben maradt. VI. Iván édesapja, Antal Ulrik ott is halt meg 1774-ben. 1780-ban II. Katalin orosz cárnő megengedte a túlélő gyermekeknek, hogy Dániába költözzenek, és a cárnő által kiutalt kegydíjból élhettek.
Halála 1762-ben, nem sokkal trónra lépése után II. Katalin meglátogatta az „1. számú névtelen foglyot”, ahogy Ivánt emlegették. Ennek ellenére ő is úgy rendelkezett, hogy bármilyen menekülési kísérlet miatt azonnal meg kell ölni a fiút.
1764. július 5-én, éjfél körül egy elégedetlen ukrán katonatiszt, Mirovics megpróbálta kihozni Ivánt, ám őt azonnal agyonszúrta két őre, Vlaszov és Csekin.
Jegyzetek
Források
Warnes, David: Az orosz cárok krónikája – Az Orosz Birodalom uralkodóinak története; Geopen Könyvkiadó, 2002
Kapcsolódó szócikkek Orosz uralkodók családfája
Kategória:Oroszország cárjai Kategória:Romanov-ház Kategória:Meggyilkolt uralkodók Kategória:Braunschweig–Beverni-ház Kategória:Gyermek uralkodók Kategória:1740-ben született személyek Kategória:1764-ben elhunyt személyek