jobbra|bélyegkép|A flamand régió Belgiumban|244x244px
A flamandok (hollandul: Vlamingen [ˈvlaːmɪŋə(n)]) Belgium északi részén, Flandriában honos etnikai csoport, akik a holland nyelv helyi változatát, a flamand nyelvet beszélik. Belgium többségét a flamand emberek teszik ki, az ország mintegy 60%-át.
A "flamand" történelmileg földrajzi vonatkozású kifejezés volt, mivel a középkori Flamand grófság minden lakosát flamandoknak nevezték, etnikai hovatartozásuktól vagy nyelvüktől függetlenül. A flamand ezen felül vonatkozhat a Franciaország és Hollandia területén élő, a flamand nyelvet beszélő kisebbségekre.
A mai Flandria nem felel meg a történelmi Flamand grófságnak, amely kiterjedt a mai Franciaország és Hollandia egyes területeire, viszont nem foglalta magában a mai Flandria középső és keleti részeit (amelyek a Német-Római Birodalomhoz, pontosabban a Brabanti és a Limburgi Hercegséghez tartoztak).
Rokon népek A flamand nép a germán törzsek, elsősorban a frank és gall (v. „germano-kelta”) törzs leszármazottai, amelyek a mai Belgium területén telepedtek le a római hódítást megelőzően.
A flamandok legközelebbi rokonai, kultúra, nyelv és származás tekintetében a hollandok illetve a dél-afrikai búr vagy afrikaans telepesek.Afrikaans vagy búr: a dél-afrikai holland telepesek leszármazottai az afrikaans nyelvet beszélik, de kölcsönösen megértik egymást a flamandokkal; a hollandok származásukat, nyelvüket és történelmüket tekintve a flamandok legközelebbi rokonai. A flamandok ezen felül nyelvi rokonságban állnak a Németország északi részén élőkkel, illetve, a hollandon keresztül, a fríz népcsoporttal.
Kultúra és identitás
A flamand kultúra egyik legmeghatározóbb eleme a flamand nyelv, amely a nyugati germán nyelvek csoportjába tartozik. A flamand nyelv gyakorlatilag megegyezik a szomszédos Hollandia nyelvével (holland nyelv, bár a kiejtésben jelentős eltérések tapasztalhatók), ellentétben Belgium másik nagy népcsoportjával, a franciával rokon nyelvet beszélő vallonokkal.
A széles körben elterjedt tévhiedelemmel ellentétben létezik flamand irodalom, bár a flamand irodalmi irányzatok egyidejűleg megtalálhatók a holland irodalomban is. A flamand írók és költők művei elérhetők és élvezhetők minden hollandul beszélő személy számára. A legtöbb olvasó, elsősorban a szóhasználat különbözősége miatt, képes megkülönböztetni a flamand irodalmi alkotásokat, bár ezek a különbségek a gyakorlatban nem jelentősek.
A flamand oktatás magas színvonalának köszönhetően a legtöbb tanuló legalább két vagy három nyelvet sajátít el iskolai tanulmányai során: a legtöbb iskolában a francia és német (mint Belgium hivatalosan elismert nyelvei) oktatása az 5. osztálytól kötelező, ezen felül az angol és egyéb idegen nyelvek is népszerűek. A flamandok többsége, 59%-a beszéli a franciát és 53%-uk az angolt, mint második vagy harmadik nyelvet.
A flamand kultúrát, részben a gazdasági nyitottságból fakadóan, mindig is erős külső hatások érték, bár a napjainkban tapasztalható angolszász orientáció csak az 1960-as évektől tapasztalható, ezt megelőzően a flamand kultúrát a vallonok által képviselt francia kultúra dominálta. Az elmúlt fél évszázadban ugrásszerűen emelkedett az angol magas fokon beszélők száma, míg a francia és német jelentősége valamelyest csökkent.
Híres flamandok Charles De Coster (író) Kate Ryan (énekesnő) Id. Pieter Bruegel (festő) Kim Clijsters (teniszezőnő) Hendrik Conscience (író) Eddy Merckx (kerékpárversenyző) Pieter Paul Rubens (festő) Gerardus Mercator (térképész) Peter Benoit (zeneszerző) Anthony van Dyck (festő) Ludwig van Beethoven (zeneszerző, karmester) Hivatalos nyelv Flandria hivatalos nyelve a holland, illetve helyi változata, a flamand nyelv, amely a belga szövetségi államban egyenlő státuszt élvez a francia nyelvvel (a nyelvi kérdés jogi szabályozása meglehetősen bonyolult és rendkívül kényes politikai kérdés). – Jegyzet: Belgium lakóinak 59%-a flamand, vagyis hollandul beszél. A Vallóniában élő flamandok, illetve a Flandriában élő vallonok száma aránylag alacsony és gyakorlatilag megegyezik, ezért Flandria lakossága gyakorlatilag egyenlő a flamand nyelvet beszélők számával (a lakosság 99%-a beszél flamandul). Holland: Flandria 6,079 millió lakosa és Brüsszel 1,019 millió lakosának kb. 15%-a, összesen 6,23 millió vagy 59,3%-a Belgium 10,511 milliós lakosságának (2006). Német: a német nyelvű közösség területén és mintegy – német kisebbségi Vallónia területén, összesen a belga lakosság 0,9%-a. Francia: mintegy 3,414 millió lakos Vallónia területén, a német nyelvi közösség területén (összesen mintegy 3,321 millió), illetve Brüsszel lakosságának 85%-a, összesen 4,187 millió vagyis Belgium lakosságának 39,8%-a.
A flamand nyelvnek számos, általában egy régióhoz vagy városhoz köthető nyelvjárása létezik, de ezek mindegyike besorolható a hollanddal közös 3 nagyobb csoportba.
A második világháborút megelőzően a nyelvjárások között erőteljes különbségek léteztek, elsősorban a kiejtés, szóhasználat területén – szinte minden nagyobb városnak külön nyelvjárása volt. Azóta, a rádió, televízió és lakosság növekvő mobilitásának hatására a nyelvjárások közötti különbségek lassan eltűntek, használatuk visszaszorult.
A helyi dialektusok eltűnését új nyelvjárások felbukkanása kíséri, elsősorban a szabványos holland és egyes flamand nyelvjárások keveréke, amit időnként „tussentaal”-nak („átmeneti nyelv”), vagy lekicsinylő módon „verkavelingsvlaams”-nak neveznek (ez utóbbi jelentése nehezen fordítható magyarra, elsősorban arra a kialakuló flamand nyelvjárásra utal, amelyet a flamand városok újonnan épült lakónegyedeiben letelepedő, eredetileg különböző vidékekről származó, különféle dialektusokat beszélő flamandok alakítanak ki, leginkább a „kertvárosi flamand” adja vissza hangulatát).
A brüsszeli flamand dialektus szókincsét és kiejtését is erőteljesen befolyásolta a francia nyelv. A franciaországi flamand kisebbség elenyésző része (kb. ) érti vagy beszéli a hollandot vagy a helyi flamand nyelvjárást.Dutch/Flemish in the North of France (Hugo Ryckeboer) University of Ghent, Department of Dutch Linguistics
Vallás A flamandok mintegy háromnegyede tartozik a katolikus egyházhoz. A többség követi a házassággal és a halállal kapcsolatos vallási előírásokat és a legtöbben a gyermekeiket is megkeresztelik, habár csak mintegy 8%-uk vesz részt rendszeresen (hetente) egyházi szertartásokon. Flandria lakosainak mintegy fele vallja magát agnosztikusnak vagy ateistának. Az iszlám, zsidó, görögkatolikus, protestáns és a buddhista vallásokat a belga állam hivatalosan is elismeri, híveiket legtöbbször a Flandria területén élő kisebbségek között találjuk. Egy 2006-os felmérés alapján Flandria lakosainak 55%-a tartja magát vallásosnak és 36%-ok hiszi, hogy Isten teremtette a világot.A felmérést a 'Vepec' készítette ('Vereniging voor Promotie en Communicatie' ), a Knack hetilap publikálta a felmérést 2006. november 22-én p.14. [A hollandban használt 'gelovig' kifejezést a felmérésben 'vallásos'-nak értelmezték; bár a szó eredeti jelentése szerint a 'hívő'-k megnevezésére utal, vagyis akik egy meghatározott istenben (ld. monoteizmus vagy a halál utáni életben hisznek].
A flamand nacionalista mozgalom
A flamand politikai életben rendszeresen felbukkanó nacionalista mozgalmak nagyrészt Belgium két régiója, a holland nyelvű Flandria és a francia nyelvű Vallónia közötti feszültségekre vezethetők vissza. Belgium 1830-as megalapítása után az ország a francia elit politikai-kulturális és részben gazdasági befolyása alatt állt, az ország hivatalos nyelve a francia lett. A két közösség közötti feszültségek vezettek Belgium 1970-es nyelvi felosztásához és a flamand régió nagyobb befolyásáért vagy éppen önállóságáért küzdő flamand politikai mozgalmak megalakulásához.Például a Vlaams Belang politikai programja szerint a 'flamand nemzet'-nek joga van az önrendelkezéshez: De Vlaamse onafhankelijkheid is een principekwestie voor het Vlaams Belang. Het Vlaamse volk kan en moet zijn recht op zelfbeschikking uitoefenen. Ld. még a Vlaams Belang website-ját . Részben a flamand politikai mozgalmak sikerének köszönhető a belga szövetségi kormány befolyásának és hatáskörének folyamatos csökkenése, a helyi közösségek és nyelvi régiók javára.
Egészen az 1960-as évekig a belga állam francia nyelvterületnek számított: nemcsak Vallónia lakosai használták a franciát mint elsődleges nyelvet, hanem a burgundiai hercegség idejéből származó nemesség, illetve a flamand régió nagypolgári rétege is, a 19. század elejétől fogva. A francia nyelv használata kötelező volt az államigazgatás, oktatás és igazságszolgáltatás minden területén. Egészen az 1930-as évekig a flamand lakosokat is csak francia nyelven oktatták, a bírósági tárgyalásokat francia nyelven folytatták (aminek következtében rendszeresen előfordult, hogy flamand földműveseket úgy ítéltek el, hogy sem a tárgyalást, sem az ítélethirdetést nem értették). Az általánosan elterjedt hiedelem szerint az I. világháború során rendszeresen problémát okozott a flamand sorkatonák és francia tiszjeik közötti feszültség.A flamandok között ma is létező legenda szerint számtalan flamand közkatona halálát okozta, hogy nem értették a francia tisztek parancsait. Ennek némileg ellentmond, hogy a belga hadsereg területi alapon szerveződött, a Flandriából származó alakulatoknak flamand tisztjeik voltak, akik iskoláztatásuknak köszönhetően tökéletesen megértették mind a francia, mint a flamand nyelven kiadott utasításokat.
A II. világháborút követően, az 1960-as évektől a két régió közötti korábbi status quo megváltozott, részben Flandria gazdaságának erőteljes növekedése következtében és a vallón tartomány hagyományos iparágai, a szénbányászat és az acélipar válsága miatt. Belgium déli része, amely korábban a belga gazdaság motorja volt, mindinkább a rohamosan fejlődő Flandria mögé csúszott és a szövetségi kormányon keresztül folyósított támogatásokra szorult. A támogatások ügye a mai napig konfliktus forrása a két közösség viszonyában. Az 1970-es belga alkotmányreformot követően Belgiumot nyelvi alapon két szövetségi régióra osztották fel és kialakult a mai napig fennálló föderális politikai berendezkedés.
Az elmúlt évtizedekben fokozatosan erősödött a flamand mozgalmon belül Flandria teljes önállóságáért küzdők befolyása. Jelenleg két politikai párt programjában szerepel a Belgiumtól való elszakadás: az Új Flamand Szövetség (Nieuw-Vlaamse Alliantie) és a Vlaams Belang.
A VB elutasítja a belga nemzeti identitást és magát flamand nemzeti pártnak definiálja, amely a flamand nemzet önállóságáért és szuverenitásáért küzd.Részlet a pártprogramból : Het Vlaams Belang is een Vlaams-nationalistische partij. Voor ons is het zelfbeschikkingsrecht der volkeren fundamenteel. De soevereiniteit van een natie moet van het volk zelf uitgaan. Elk volk heeft het recht zijn toekomst in te richten zoals het dat wil, bij voorkeur in een eigen staat. Wij vinden dat de identiteit van ons volk, van élk volk, zo waardevol is dat een nationale identiteit speciale bescherming moet genieten.
A VB támogatja Belgium felosztását és Flandria, mint önálló állam megalapítását is.Részlet a pártprogramból : Vlaanderen moet Europa voorbereiden op een vreedzame opdeling van België. Vlaanderen moet Europa warm maken voor een uitdagend en dynamisch project, voor de komst van een nieuwe, moderne staat in het hart van Europa.Ld. továbbá a Vlaams Belang reakcióját a belga kormányalakítási tárgyalások kudarcára vonatkozóan: What's the best way forward for Belgium? 2007. augusztus 24.
A többi flamand politikai párt nem osztja a VB (amely a korábban bírósági végzés által feloszlatott Vlaams Blok utódja) flamand önállóságra vonatkozó nézeteit. A többi parlamenti párt ún. „egészségügyi kordonnal” ('[cordon sanitaire]') veszi körül ezt a pártot, ami azt jelenti, hogy a Vlaams Belang-al nem kötnek koaliciót sem szövetségi, sem regionális vagy önkormányzati szinten.