Luciano Pavarotti (Modena, 1935. október 12. – Modena, 2007. szeptember 6.) többszörös Grammy-díjas és kétszeres Primetime Emmy-díjas olasz operaénekes, a Három Tenor egyike.
Családja Luciano Pavarotti az észak-olaszországi Modena városában született egy viszonylag szegény családban, Fernando Pavarotti pékmester és Adele Venturi gyermekeként. A zenével hamar kapcsolatba került, ugyanis az édesapja amatőr tenorként énekelt a modenai kórusban. Az apa bár pékként dolgozott, rajongott az operáért így a kis Luciano a korszak ünnepelt tenoristáinak hanglemezein nőtt fel, így például Enrico Caruso lemezeit hallgatta. Emellett nagy hatással volt rá Giuseppe Di Stefano és a hollywoodi filmek révén népszerűvé vált tenorista és színész, Mario Lanza.
Fiatalkora Apja hatására kezdett el kórusokban énekelni – a templomi kórusban és a helyi operakórusban is –, de közben kénytelen volt tanítóként, majd később biztosítási ügynökként dolgozni. 19 éves korától kezdve képezte a hangját énektanároknál, Arrigo Pola, majd később Ettore Campogalliani voltak a mesterei. Végül hat kemény év után, 1961-ben debütált Reggio Emilia városában, ahol Puccini Bohémélet című operájában, Rodolfo szerepét énekelte. Pavarotti hangja lírai tenor volt, emiatt elsősorban Bellini és Donizetti operáinak tenor főszerepei feküdtek legjobban a hangjának.
Pályafutása bélyeg|264px|2003-ban, Sztrelnában A szélesebb körű ismertséget, nemzetközi karrierjének beindulását egy 1963-as beugrás hozta meg: a londoni Covent Gardenben éppen egyik példaképét, Giuseppe Di Stefanót kellett helyettesítenie. Még abban az évben a bécsi Staatsoperben, a londoni Covent Gardenben és az amszterdami Concertgebouw-ban lépett fel. 1965-ben lépett fel először a milánói Scalában, 1968-ban a New York-i Metropolitanben.
Az 1972-es Metropolitan-beli előadás után lett világhírű, ahol Donizetti Az ezred lánya című operájában, Tonio áriájában („Ah! Mes amis") egymás után kilenc magas „c"-t énekelt ki. Emiatt a nézők 17 alkalommal tapsolták vissza a színpadra.
A világhír tévés szereplések és rangos koncertmeghívások sorával járt, és Pavarotti ekkor már egyike volt a legismertebb operaénekeseknek.
Egymás után debütálhatott a világ leghíresebb operaházaiban: 1973-ban a párizsi Opéra Garnier-ben és a chicagói Lyric operában.
Amikor 1977-ben elindították a Közvetítések a Metropolitanből című televíziós sorozatot, ő volt az első művek főszereplője.
Az első Grammy-díjait is ebben az időszakban kapta, és ezeket még számos más elismerés követte később.
A nyolcvanas években, 1981-ben Philadelphiában versenyt indított fiatal tehetségek számára, és a győztesekkel együtt lépett fel a gálaműsorban. Ő énekelte az 1990-es olaszországi labdarúgó világbajnokság hivatalos dalát, Puccini Nessun Dorma című dalát. Még ugyanebben az évben állt össze a Három Tenor Plácido Domingo, José Carreras és Pavarotti részvételével. Később a futball világbajnokságon is együtt énekeltek Los Angelesben, Párizsban és Japán Jokohama városában.
Pavarotti nagyszabású szabadtéri koncerteket is adott, mivel szándékában állt, hogy a legszebb áriákból és a legnépszerűbb dalokból összeállított műsorával azokhoz is szólhasson, akik amúgy nem tudnak, vagy nem akarnak operaházakba járni. 1991-ben 150 ezres hallgatóság előtt lépett fel a londoni Hyde Parkban, két évvel később pedig félmilliónál is többen hallgatták a New York-i Central Parkban, de énekelt az Eiffel-torony lábánál is, 300 ezer néző előtt.
Luciano Pavarotti 2006. február 10-én lépett utoljára közönség elé, Puccinitől a Nessun Dormát adta elő a 2006-os torinói téli olimpiai játékok megnyitó ünnepségén. 2007. szeptember 6-án hajnalban, egy hónappal 72. születésnapja előtt hasnyálmirigyrákban hunyt el.
Díjai, elismerései Noce d'Oro Nemzeti Díj Luigi Illica Nemzetközi Díj Arany Orfeusz 1. díja 1978: Grammy-díjat kapott "Best Classical Vocal Soloist Performance"; valamint a további években még négy Grammyt 1998: "Grammy Legend Award" 2001: World Social Award
Válogatott diszkográfia
Szólóalbumok Cím Média Év Primo Tenore CD 1971 Luciano Pavarotti – O Sole Mio – Favourite Neapolitan Songs CD 1979 Gálakoncert a Royal-Albert-Hallban CD 1982 Mattinata CD 1983 Passione; Nápolyi dalok CD 1985 Mancini, Henry: Volare CD 1987 Pavarotti at Carnegie Hall CD 1988 Tutto Pavarotti – Songs and Arias CD 1989 Pavarotti a Hyde Parkban CD 1991 Mamma CD 1991 Decca Opera-Duettek CD 1991 Áriák CD 1991 Pavarotti in Concert CD 1991 The Essential Pavarotti – A Selection Of His Greatest Recordings CD 1991 A Night In Central Park CD 1994 Az egész szívem a tiéd CD 1994 Pavarotti Plus CD 1995 The Classic Christmas Album CD 1996 Pavarotti Hits And More CD 1997 The Greatest Tenors of the Century CD 1998 The Essential Romantic Collection CD 2001 Live Recital CD 2001 Italian Popular Songs CD The Pavarotti Edition CD O Holy Night 2005Pavarotti, Luciano – The Best 2005
Operák Cím Média Év Gioachino Rossini: Stabat Mater CD 1971 Giacomo Puccini: Bohémélet CD 1973 Puccini: Pillangókisasszony CD 1974 Pietro Mascagni: Parasztbecsület CD 1978 Gaetano Donizetti: A kegyencnő CD 1978 Donizetti: Requiem CD 1980 Rossini: Tell Vilmos CD 1980 Giuseppe Verdi: Traviata CD 1981 Arrigo Boito: Mefistofele CD 1985 Vincenzo Bellini: Norma CD 1988 Verdi: Aida CD 1989 Donizetti: Stuart Mária CD 1990 Donizetti: Szerelmi bájital CD 1990 Verdi: Luisa Miller CD 1991 Verdi: Otello CD 1991 Verdi: Rigoletto CD 1991 Verdi: Az álarcosbál CD 1991 Vincenzo Bellini: Alvajáró CD 1991 Umberto Giordano: Andrea Chénier CD 1991 Bellini: Puritánok CD 1991 Donizetti: Az ezred lánya CD 1991 Pietro Mascagni; Parasztbecsület/Ruggero Leoncavallo: Bajazzók CD 1991 Puccini: Pillangókisasszony CD 1991 Puccini: Tosca CD 1991 Puccini: Turandot CD 1991 Donizetti: Lammermoori Lucia CD 1991 Richard Strauss: A rózsalovag CD 1991 Bellini: Beatrice di Tenda CD Verdi: Traviata CD 1992 Leoncavallo: Bajazzók CD 1993 Puccini: Manon Lescaut CD 1993 Verdi: Macbeth CD 1994 Verdi: Trubadúr CD 1995 Verdi: A lombardok CD 1997 Rossini: Kis ünnepi mise; Stabat Mater CD 1998 Verdi: Trubadúr CD 1998 Verdi: Álarcosbál CD 1998 Amilcare Ponchielli: Gioconda 2005 CD 2005 Verdi: Ernani CD 2005 Arrigo Boito: Mefistofele CD 2005 Wolfgang Amadeus Mozart: Idomeneo CD 2006 Rossini: Tell Vilmos CD 2006 Donizetti: Szerelmi bájital CD 2006 Verdi: Trubadúr CD 2007
Közös produkciók (Pavarotti & Friends, The Three Tenors) Cím Média ÉvThe Three Tenors – In Concert – Rome 1990 CD 1990 The Three Tenors – Paris 1998 CD 1998 The Best of the 3 Tenors CD 2002 The Very Best Of The Three Tenors CD 2004 Pavarotti & Friends CD 1992 Pavarotti & Friends 2 CD 1995 Pavarotti & Friends for War Child CD 1996 Pavarotti & Friends Together For The Children Of Bosnia CD 1996 Pavarotti & Friends For The Children Of Liberia CD 1998 Pavarotti & Friends For The Children Of Guatemala And Kosovo CD 1999 Pavarotti & Friends for Cambodia and Tibet CD 2000
Egyéb tevékenységei Filmen – a televízióban – DVD-n A Mondj igent Giorgiónak! („Yes, Giorgio") (1982) film főszerepét játszotta el, amely azonban nem hozta meg a várt sikert.
Könyv Önéletrajzát „Én, Luciano Pavarotti" címen adta ki.
Közös felvételek A Három Tenor mellett fellépett több könnyűzenei produkcióban is, jótékonysági céllal közös felvételt készített Miss Sarajevo címmel a U2 együttessel. 2003-as Ti Adoro című lemezén többek között a legendás rockgitárossal, Jeff Beckkel is dolgozott együtt. Fellépett a Queen emlékkoncertjén, ahol Brian Mayjel közösen a Too Much Love Will Kill You című Queen-dalt adták elő. Jótékonysági célból fellépett Jon Bon Jovival is, akivel a Let It Rain című számot adta elő, majd több mint 30 gyermekénekes vokállal élőben a Viva Forever című dalt a Spice Girlsszel.
Média
Humanitárius tevékenysége Nagyon fontosnak tartotta a jótékonykodást, több jótékonysági koncerten vett részt világszerte és a boszniai háborút követően, boszniai művészek számára létrehozta a Pavarotti Music Centert Mostarban. 1994-ben hozták létre a Pavarotti és Barátai elnevezésű jótékonysági alapítványt, amelynek célja a koncertekből és a lemezeladásokból származó bevételekkel a hátrányos helyzetű gyermekeket támogatása. Az alapítvány sikeresnek bizonyult: sok pénzt sikerült eljuttatni a rászorulóknak többek közt a boszniai és iraki árváknak vagy akár az angolai iskolaépítési programot is meg lehet említeni.
Magyarul megjelent művei Pavarotti–William Wright: A pék fia és a kilenc magas cé; ford. Fantó Lilla; Zeneműkiadó, Bp., 1983 Pavarotti–William Wright: Pavarotti; diszkográfia Dános Gábor, ford. Fantó Lilla; 2. kiad.; EMB, Bp., 1991
Források Ki kicsoda? Biográf kiadó, 1994 http://www.zene.hu/mazeszak/reszletek.php?id=2041 www.origo.hu/zene/20070906-elhunyt-luciano-pavarotti.html www.theatre.org.hu/index.php?id=1631&cid=27521
További információk Hivatalos oldal
Review of The King and I at Bookreporter.com Review of The King and I at theage.com.au Aláírása Gyászhirdetése Részvétkönyve
Kategória:Olasz operaénekesek Kategória:Tenorok Kategória:1935-ben született személyek Kategória:2007-ben elhunyt személyek Kategória:Modenaiak Kategória:Rákban elhunyt személyek Kategória:Grammy-díjas zenészek Kategória:Emmy-díjasok