Az 1958-as Formula–1-es világbajnokság nyolcadik futama a német nagydíj volt.
A német nagydíj szervezői ezúttal is úgy döntöttek, hogy a Formula–1-es és a Formula–2-es autókat közös futamon indítják el. Itt mutatkozott be a sportágban, az F2-es-ek között Bruce McLaren, illetve először szerepelt Phil Hill a Ferrarival, noha csak egy F2-es Dino 156-tal. Hawthorn autózta a leggyorsabb kört az időmérőn, mellőle a 4-3-4 felállású rajtrácson a vanwallos Tony Brooks és Stirling Moss, valamint csapattársa, Peter Collins indulhatott.
A rajtot követően Moss állt az élre, akit Brooks követett, de a vanwallost még az első körben megelőzte Hawthorn és Collins is. A 4. körben Moss autójában eltört a gyújtómágnes, és kiesett, átengedve a vezetést a két Ferrarinak, akiket jelentősen lemaradva követett Brooks. Collins az 5. körben megelőzte Hawthornt, így ő lett Brooks első számú célpontja, amikor a 9. körben utolérte a Ferrarikat. A Hawthornnal folytatott csata után a 11. körben Brooksnak sikerült elmennie mellette a célegyenesben, majd Collinst is megelőzte, és elkezdett elhúzni előlük. Collins megpróbálta visszavenni pozícióját, amikor a Pflanzgartennél szélesen fordult, a Ferrari egyik kereke becsúszott az árokba, és bukfencet vetett. A brit egy fának csapódott, és súlyos fejsérülést szenvedett. Helikopterrel a bonni kórházba szállították, ahol életét vesztette. Hawthorn épp hogy csak el tudta kerülni az ütközést, de néhány perccel később váltóhiba miatt kiállni kényszerült. Brooks nagy előnnyel nyert Salvadori előtt. Trintignant a harmadik, von Trips a negyedik, McLaren pedig az ötödik lett, aki ezzel megnyerte az F2-es osztály különversenyét.
Futam Rsz. Versenyző Csapat Körök Idő/Kiesések Start Pontok 1 8 Tony Brooks Vanwall 15 2h21:15,0 2 8 2 10 Roy Salvadori Cooper-Climax 15 + 3:29,7 6 6 3 11 Maurice Trintignant Cooper-Climax 15 + 5:11,2 7 4 4 4 Wolfgang von Trips Ferrari 15 + 6:16,3 5 3 5 20 25px|balra Bruce McLaren Cooper-Climax 15 +6'26,3 12 6 21 Edgar Barth Porsche 15 + 6:32,4 13 7 26 Ian Burgess Cooper-Climax 15 + 6:59,3 11 8 30 Tony Marsh Cooper-Climax 15 + 7:09,9 14 9 23 Phil Hill Ferrari 15 + 7:45,5 10 10 12 Cliff Allison Lotus-Climax 13 + 2 kör 24 11 28 Ivor Bueb Lotus-Climax 13 + 2 kör 16 Ki 3 Mike Hawthorn Ferrari 11 Kuplung 1 Ki 2 Peter Collins Ferrari 10 Halálos baleset 4 Ki 22 Wolfgang Seidel Cooper-Climax 9 Felfüggesztés 17 Ki 6 Harry Schell BRM 9 Fékhiba 8 Ki 27 Christian Goethals Cooper-Climax 4 Üzemanyagpumpa 23 Ki 25 Graham Hill Lotus-Climax 4 Olajvezeték 22 Ki 5 Jean Behra BRM 4 Felfüggesztés 9 Ki 18 Carel Godin de Beaufort Porsche 3 Motorhiba 15 Ki 17 Hans Herrmann Maserati 3 Motorhiba 20 Ki 7 Stirling Moss Vanwall 3 Elektromágnes 3 1 Ki 19 Dick Gibson Cooper-Climax 2 Motorhiba 18 Ki 29 Brian Naylor Cooper-Climax 1 Üzemanyagpumpa 25 Ki 24 Jack Brabham Cooper-Climax 1 Baleset 19 Ki 16 Jo Bonnier Maserati 1 Baleset 21 NI 14 Troy Ruttman Maserati Motorhiba
Statisztikák Tony Brooks 3. győzelme, Mike Hawthorn 3. pole-pozíciója, Stirling Moss 11. leggyorsabb köre. Vanwall 6. győzelme
Vezető helyen: Stirling Moss: 3 kör (1-3) Mike Hawthorn: 1 kör (4) Peter Collins: 6 kör (5-10) Tony Brooks: 5 kör (11-15)
Bruce McLaren első, Peter Collins utolsó versenye.
Források A Formula–1 hivatalos oldala
Nemetnagydij Kategória:Német Formula–1 futamok